A moszkvai magyarság számára március 11.-e volt az ünnepnap, hiszen a magyar nagykövetségen akkor tartották a március 15.-i megemlékezést. Nekünk duplán ünnep volt az a nap, mert a suliban is szünnap volt. :) Koradélután fel is kerekedtünk, hogy a 6 órási megemlékezés előtt még egy kicsit várost is nézzünk. Az aznapi célpontunk a Veréb-hegy és a fő nevezetessége: a Lomonosszov Egyetem volt. Az épület tényleg monumentális volt, állítólag ez a legnagyobb a 7 nővérként emlegetett sztálini barokk felhőkarcolók közül. Sajnos bemenni nem tudtunk, és mivel egyre hidegebbnek tűnt a moszkvai délután, így a veréb-hegyi kilátó helyett inkább egyből a magyar nagykövetség felé vettük az irányt. Útközben egy orosz kisfiú egy kicsit eltérített a céltól (már majdnem a nagykövetségnél voltunk, amikor ő elküldött ellentétes irányba- szóval ne bízzatok a feltörekvő orosz nemzedékben:P) A nagykövetségre simán bejutottunk fél órával hamarabb.
A megemlékezés nekem nagyon tetszett. Igaz, 23 perces késésel kezdték. Először a nagykövet úr mondott egy köszöntő szöveget,, majd a moszkvai József Attila Általános Iskola magyar diákjai szavaltak különféle verseket (Nemzeti dal, 12 pont, Feltámadott a tenger, Egy gondolat bánt engemet, Európa újra csendes...) Nagyon megható volt. És az is, hogy rajtunk kívül kb 150 kokárdás magyar választotta aznap este a nagykövetségi megemlékezést.
A műsor után jött a meglepi: egy szomszédos terembe invitáltak bennünket, ahol terülj-terülj asztalkákon finomabbnál finomabb hazai ízű falatok vártak minket: marhapörkölt, bakonyi ragu, fasírt, rántotthús, somlói, különféle saláták, pogácsák, és hogy ne szomjazzunk, az egyik aztalon villányi borok és magyar pálinkák kínáltatták magukat. Nagyon jó volt!:)
A megemlékezés után egy újabb kaland ért bennünket: hazastoppoltunk a nagykövetségről a koliba. Második próbálkozásra megállt egy fekete lada szamara, benne egy középkorú kirgíz sofőrrel, aki 300 rubelért el is vitt négyünket az Ulica Akademika Volginára. Közben jól elbeszélgettünk a kirgíz és a moszkvai helyzetről, és a fekete munkások sorsáról, nagyon vicces volt:)
A megemlékezés nekem nagyon tetszett. Igaz, 23 perces késésel kezdték. Először a nagykövet úr mondott egy köszöntő szöveget,, majd a moszkvai József Attila Általános Iskola magyar diákjai szavaltak különféle verseket (Nemzeti dal, 12 pont, Feltámadott a tenger, Egy gondolat bánt engemet, Európa újra csendes...) Nagyon megható volt. És az is, hogy rajtunk kívül kb 150 kokárdás magyar választotta aznap este a nagykövetségi megemlékezést.
A műsor után jött a meglepi: egy szomszédos terembe invitáltak bennünket, ahol terülj-terülj asztalkákon finomabbnál finomabb hazai ízű falatok vártak minket: marhapörkölt, bakonyi ragu, fasírt, rántotthús, somlói, különféle saláták, pogácsák, és hogy ne szomjazzunk, az egyik aztalon villányi borok és magyar pálinkák kínáltatták magukat. Nagyon jó volt!:)
A megemlékezés után egy újabb kaland ért bennünket: hazastoppoltunk a nagykövetségről a koliba. Második próbálkozásra megállt egy fekete lada szamara, benne egy középkorú kirgíz sofőrrel, aki 300 rubelért el is vitt négyünket az Ulica Akademika Volginára. Közben jól elbeszélgettünk a kirgíz és a moszkvai helyzetről, és a fekete munkások sorsáról, nagyon vicces volt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése