Szombaton a Jaroszlavszkij pályaudvar felfedezésénél hagytam abba az élménybeszámolót. Ezután elzarándokoltam a téren levő másik 2 állomáshoz is. A Leningradszkijban bóklászva egy újabb sztori részese lettem: angolul leszólított egy férfi, aki kétségbeesetten azt akarta tőlem megtudni, hogy melyik vasútállomáson vagyunk éppen, mert ő teljesen elveszett a "cirill betűs tengerben", ráadásul én voltam elmondása szerint az első, aki szóbaálltam vele angolul. Megnyugtattam, hogy én is most vagyok életemben először itt, és én is csak bízok benne, hogy ez a leningrádi pályaudvar:) A vasútállomásnéző túrámat a kazanyi pályaudvaron folytattam, ahol már olyan kisfokú volt a többihez képest az ellenőrzés, hogy a vonatokhoz is simán oda lehetett menni detektoros kapuk hada nélkül.:) Igaz, azért itt is akadt egy a legelején, de ezen átlépve szabadon kalandozhattam az egész területen, szemben a másik 2 állomással.
Pénteken hivatalosan nincs óránk, így ezen a héten szervezett a Puskin Intézet egy Moszkvafelfedező buszos túrát. Ez az előzetes híresztelésekkel szemben egész jó volt, azt leszámítva, hogy 10-kor indultunk, és 13 órakor már véget is ért a kirándulás. Érdekes volt a várost végre a felszínről is megszemlélni, bár szomorúan konstatáltam, hogy a koli környékén levő szürke panelházak a város többi részét is uralják... Sajnos a Vörös tér környékét és 1-2 belvárosi utcát leszámítva elég egyhangú ez a város... A kirándulásnak 3 megállója volt: az első az MGU-nál (Lomonoszov Egyetem), ahol most sikerült megnézni a veréb-hegyi panorámát, amit a nagykövetségi napon a nagy hideg miatt elhalasztottunk. Egész szép volt a panoráma, látszott a Luzsnyiki stadion, a Novogyevicsi kolostor, a Megváltó székesegyház, és távolban az Osztakinói TV torony, és persze természetesen jópár füstölgő gyárkémény, nemhiában vagyunk ám a Szovjetunió fővárosában. :P
A Lomonoszov Egyetem előtt
A második megállónk a Moscow City-nél volt, amely a város új negyede, amit a frankfurti központhoz hasonlóan felhőkarcolók uralnak. Távolról a frankfurtihoz képest elég gagyinak tűnt, de közelebbről nézve egész formabontó volt:) Átmentünk a Moszkva folyó feletti pláza panorámafolyosólyán is, ami egész lenyűgöző látványt nyújtott.
Az új városnegyed
A kirándulás a Vörös téren fejeződött be. Mivel mi már kb. akkor voltunk negyedjére itt, ezért az idegenvezetés legvégéről le is léptünk, mert kezdtek delet harangozni a gyomrunkban. A cél a jól bevált Mu-mu volt a Kitaj Goradban, ahol 200 rubelből teljesen jóllaktam (sajtleves, röfipöri tésztával, káposztás pirog és kompót). Ezután elmentünk a Politechnikai Múzeumba, ami az előző heti Kitaj gorodos városnézésből kimaradt. Nagy örömünkre a belépő ingyenes volt a Moszkvában tanuló diákok számára. A múzeum viszont engem annyira nem kötött le, mivel nem vagyok olyan járatos a különféle gépek ismeretében, de egy hozzáértőnek biztos tetszett volna. A leglátványosabb járgányok és kiállítási tárgyak az "űrhajós" teremben voltak, ahol találkozhattunk Lajka kutyával, a Mir űrállomással és a Szputnyik makettjével is.
Egy kis délutáni pihenés után 8 óra felé elindultunk a Kijevi pályaudvarra Lajossal, Györgyivel és Szilvivel, mivel este érkezett meg egyhetes moszkvai kalandjára Móni, egyik "ogyesszás bajtársunk" Szegedről. Nagyon jó volt vele találkozni, és hallani néhány friss hírt a távoli Magyarországról.
Az ogyesszás csapat a Kijevi pályaudvaron
Ezután elkísértük Mónit a Kitaj gorodban lévő hosteljébe, aminek a bejáratát elég nehezen találtuk meg, de végül sikerült bejutni.:)
Szombaton az egyik itteni csoporttársammal, Ágival elmentünk a moszkvai utazási kiállításra, a MITT-re, ami pont most hétvégén volt a városban. Igaz a belépő elég borsos volt (400 rubel), de a sok látnivaló, és a kb. 15 kilónyi összegyűjtött prospektus és térkép mindenért kárpótolt minket. :) A délelőtt alatt jártunk jópár országban, többek között Portugáliában, Monacóban, Litvániában, Azerbajdzsánban, Izraelben, Norvégiában, Tanzániában és Nicaraguában is:) De az egyik legjobb volt "virtuálisan" hazatérni, ahol még egy állásajánlattal is kecsegtettek: mehetnénk nyáron Zánkára orosz gyerekeket táboroztatni.:) Mindenesetre felírtam az elérhetőségemet nekik, hátha lesz belőle valami.
Ágival a magyar stand előtt
A délután már egy kicsit pihenősebbre sikeredett, az Ашан-os ebéd után kicsit szundiztam is. A vasárnap is elég "nagymamásan" alakult: csak a Kaluzsszkajai Perekrosztokig merészkedtem el, illetve útközben megpróbáltam Lajos barátom kedvenc saurmását, a 70 rubelest. Nem volt rossz, de nekem még mindig a beljajevoi Perekrosztok melletti török cimbora saurmája jön be a legjobban.:)
A mai nap ismét iskolában voltunk, a "Gyelovoj néni" óráján. Az első felvonás szokásosan elég unalmasra sikeredett, de második óra vége már egész jó volt, amikor a néni elkezdett magáról mesélni, megtudtuk, hogy a doktoriját Novoszibirszkben írta, és hogy él még Szahalinon is. A legjobb viszont a 3. óra volt, amiről sikeresen elkéredszkedtünk.:) Az indok az volt, hogy érkezett egy magyar srác a Lomonoszovra, aki József Attila verseket szavalt és ezt elmentünk meghallgatni. A moszkvai tartózkodásom alatt először utaztam marsrutkával, ugyanis az egyetem legegyszerűbb megközelítése az volt, hogy eljutunk a Jugo-Zapadnaja megtrómegállóhoz (piros vonal végállomása), és innen csak 2 megálló metróval az Universzityet. A marsrutka pedig a kolitól elvitt egészen a Jugo-Zapadnajaig, mindössze 25 rubelért. Az előadás nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy középiskolában mennyire nem szerettem az irodalmat, most nagyon jól estett József Attila verseit hallgatni, aki sokkal szimpítikusabbá vált ez által számomra. Az előadás után összebarátkoztunk egy magyarul tanuló orosz lánnyal is, aki nagyon jól beszél magyarul, sokkal jobban, mint én oroszul:) Végül elsétáltunk a Leninszkij proszpekt metrómegállóig, így nem kellett átszállnuk más vonalra. A táj azonban itt is hasonlóan sivár volt, mint Moszkva többi, eddig látott külvárosi részén...Egyszer már tényleg el akarok menni a moszkvai Rózsadombra, mert már kezdem azt hinni, hogy a felső 10000 is panelban lakik:):P
Pénteken hivatalosan nincs óránk, így ezen a héten szervezett a Puskin Intézet egy Moszkvafelfedező buszos túrát. Ez az előzetes híresztelésekkel szemben egész jó volt, azt leszámítva, hogy 10-kor indultunk, és 13 órakor már véget is ért a kirándulás. Érdekes volt a várost végre a felszínről is megszemlélni, bár szomorúan konstatáltam, hogy a koli környékén levő szürke panelházak a város többi részét is uralják... Sajnos a Vörös tér környékét és 1-2 belvárosi utcát leszámítva elég egyhangú ez a város... A kirándulásnak 3 megállója volt: az első az MGU-nál (Lomonoszov Egyetem), ahol most sikerült megnézni a veréb-hegyi panorámát, amit a nagykövetségi napon a nagy hideg miatt elhalasztottunk. Egész szép volt a panoráma, látszott a Luzsnyiki stadion, a Novogyevicsi kolostor, a Megváltó székesegyház, és távolban az Osztakinói TV torony, és persze természetesen jópár füstölgő gyárkémény, nemhiában vagyunk ám a Szovjetunió fővárosában. :P
A második megállónk a Moscow City-nél volt, amely a város új negyede, amit a frankfurti központhoz hasonlóan felhőkarcolók uralnak. Távolról a frankfurtihoz képest elég gagyinak tűnt, de közelebbről nézve egész formabontó volt:) Átmentünk a Moszkva folyó feletti pláza panorámafolyosólyán is, ami egész lenyűgöző látványt nyújtott.
A kirándulás a Vörös téren fejeződött be. Mivel mi már kb. akkor voltunk negyedjére itt, ezért az idegenvezetés legvégéről le is léptünk, mert kezdtek delet harangozni a gyomrunkban. A cél a jól bevált Mu-mu volt a Kitaj Goradban, ahol 200 rubelből teljesen jóllaktam (sajtleves, röfipöri tésztával, káposztás pirog és kompót). Ezután elmentünk a Politechnikai Múzeumba, ami az előző heti Kitaj gorodos városnézésből kimaradt. Nagy örömünkre a belépő ingyenes volt a Moszkvában tanuló diákok számára. A múzeum viszont engem annyira nem kötött le, mivel nem vagyok olyan járatos a különféle gépek ismeretében, de egy hozzáértőnek biztos tetszett volna. A leglátványosabb járgányok és kiállítási tárgyak az "űrhajós" teremben voltak, ahol találkozhattunk Lajka kutyával, a Mir űrállomással és a Szputnyik makettjével is.
Egy kis délutáni pihenés után 8 óra felé elindultunk a Kijevi pályaudvarra Lajossal, Györgyivel és Szilvivel, mivel este érkezett meg egyhetes moszkvai kalandjára Móni, egyik "ogyesszás bajtársunk" Szegedről. Nagyon jó volt vele találkozni, és hallani néhány friss hírt a távoli Magyarországról.
Ezután elkísértük Mónit a Kitaj gorodban lévő hosteljébe, aminek a bejáratát elég nehezen találtuk meg, de végül sikerült bejutni.:)
Szombaton az egyik itteni csoporttársammal, Ágival elmentünk a moszkvai utazási kiállításra, a MITT-re, ami pont most hétvégén volt a városban. Igaz a belépő elég borsos volt (400 rubel), de a sok látnivaló, és a kb. 15 kilónyi összegyűjtött prospektus és térkép mindenért kárpótolt minket. :) A délelőtt alatt jártunk jópár országban, többek között Portugáliában, Monacóban, Litvániában, Azerbajdzsánban, Izraelben, Norvégiában, Tanzániában és Nicaraguában is:) De az egyik legjobb volt "virtuálisan" hazatérni, ahol még egy állásajánlattal is kecsegtettek: mehetnénk nyáron Zánkára orosz gyerekeket táboroztatni.:) Mindenesetre felírtam az elérhetőségemet nekik, hátha lesz belőle valami.
A délután már egy kicsit pihenősebbre sikeredett, az Ашан-os ebéd után kicsit szundiztam is. A vasárnap is elég "nagymamásan" alakult: csak a Kaluzsszkajai Perekrosztokig merészkedtem el, illetve útközben megpróbáltam Lajos barátom kedvenc saurmását, a 70 rubelest. Nem volt rossz, de nekem még mindig a beljajevoi Perekrosztok melletti török cimbora saurmája jön be a legjobban.:)
A mai nap ismét iskolában voltunk, a "Gyelovoj néni" óráján. Az első felvonás szokásosan elég unalmasra sikeredett, de második óra vége már egész jó volt, amikor a néni elkezdett magáról mesélni, megtudtuk, hogy a doktoriját Novoszibirszkben írta, és hogy él még Szahalinon is. A legjobb viszont a 3. óra volt, amiről sikeresen elkéredszkedtünk.:) Az indok az volt, hogy érkezett egy magyar srác a Lomonoszovra, aki József Attila verseket szavalt és ezt elmentünk meghallgatni. A moszkvai tartózkodásom alatt először utaztam marsrutkával, ugyanis az egyetem legegyszerűbb megközelítése az volt, hogy eljutunk a Jugo-Zapadnaja megtrómegállóhoz (piros vonal végállomása), és innen csak 2 megálló metróval az Universzityet. A marsrutka pedig a kolitól elvitt egészen a Jugo-Zapadnajaig, mindössze 25 rubelért. Az előadás nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy középiskolában mennyire nem szerettem az irodalmat, most nagyon jól estett József Attila verseit hallgatni, aki sokkal szimpítikusabbá vált ez által számomra. Az előadás után összebarátkoztunk egy magyarul tanuló orosz lánnyal is, aki nagyon jól beszél magyarul, sokkal jobban, mint én oroszul:) Végül elsétáltunk a Leninszkij proszpekt metrómegállóig, így nem kellett átszállnuk más vonalra. A táj azonban itt is hasonlóan sivár volt, mint Moszkva többi, eddig látott külvárosi részén...Egyszer már tényleg el akarok menni a moszkvai Rózsadombra, mert már kezdem azt hinni, hogy a felső 10000 is panelban lakik:):P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése