Moszkvai hétköznapok és hétköznapi ételek/italok

Sziasztok gyerekek! Egy újabb hét telt el blogbejegyzés nélkül, úgyhogy most próbálom pótolni:) Az elmúlt napok is elég csendesen teltek, leszámítva a tegnap estét, amikor Loló születésnapját ünnepeltük.:) Az időjárásról továbbra sem tudok túl jót írni, tegnap már kezdem azt hinni, h jön a tavasz (Moszkva, napsütés, + 3 fok, persze a Taft így is erősen tart:), viszont ma már újra visszatértünk a megszokott kerékvágásba: hóesés, - 1 fok... :P Most már kezdek beletörődni, ja és persze átérezni Dani helyzetét, aki tavaly hasonlókat élt át Trondheimben :P De remélem nálunk a májusi hóesés azért elmarad.:P
Kirándulni szombaton voltunk, illetve hétfőn Esztivel felmentünk a Vörös térre Lolónak ajándékot venni. (kapott egy beszélő, éneklő Csiburáskát a nagylány :)
Szombaton a magyar elvtársaimmal a Puskin Szépművészeti Múzeumba látogattunk el, ami nagyon kellemes csalódás volt. A bejáratnál bepróbálkoztunk, hogy orosz állampolgárságú diákok vagyunk (akkor csak 30 rubel lett volna a belépő szemben a külföldi diákok 150 rubelesével :P), de sajnos nem kajálták be. :P :) A múzeumban leginkább 19.-20. századi, külföldi festők képeit lehetett megtekinteni (pl: Renoir, Gauguin, Monet, Van Gogh...), sőt még Munkácsy Mihálynak is volt 2 képe kiállítva, igaz elég érdekesen írták le a nevét a kép mellé.:):P Egy-két ízelítő:

egy kis Van Gogh ...

...és egy kis Munkácsy

A Puskin Múzeum után (ez egy kicsit pontatlan megfogalmazás volt, mert Puskin Múzeumból 4 van Moszkvában...legalább annyira szeretnek róla is elnevezni dolgokat, mint Leninről:) egy csokimúzeumba akartunk ellátogatni, (ez már nem Puskin volt:) amiről kiderült, hogy csak nevében múzeum, hivatalos funkciója cukrászda/csokizda:) Ezután a Hram Hriszta Szpaszityelja templomba mentünk be, ami a világ legnagyobb ortodox temploma, érdekessége, hogy a kommunista időszakban lebontották, és helyére uszodát építettek, majd a rendszerváltás után visszaépítették eredeti formájában. Hát szerintem jobban néz ki, mintha uszoda lenne most is a helyén. :)

Egy "cicával" a templom előtt

Akkor közkívánata jöjjön egy kis ízelítő az orosz ételekről, italokról. A menzás és étkezdés dolgokról az előző bejegyzéseimről már esett szó, most jöjjenek az egyéb lehetőségek! Ha olcsón akarsz Moszkvában viszonylag jól lakni (közgazdász szlenggel élve ár-értékarányosan kajálni), akkor amit a legjobban ajánlok, az a saurma. Ezt leginkább a gyroshoz tudnám hasonlítani, van benne sült hús és zöldségek (káposzta, répa, uborka, krumpli-persze közel sem olyan sok répa, mint Ukrajnában). Ami megkülönbözteti a saurmát a gyrostól, az a külseje: ugyanis itt pita/kifli helyett vékony leveles tésztába csavarják a "cuccot". Az ára 70-100 rubel között váltakozik, utóbbi időben egy üzbég srácnál eszem a saurmát, ami a kolihoz csak 5 percre van, és csak 70 rubel az áru:)
Ha valami kisebbre és kevésbé laktatóra vágysz, akkor a pirogot tudnám ajánlani. Ebből többféle változat ismert: töltik káposztával, hússal, túróval, sajttal sőt még gombával is. A tésztáját olajban sütik, kicsit másabb, mint az otthoni péksütiké. Az ára 20-50 rubel között változik, a pirog méretének és a bolt helyének függvényében. A Beljajevoi metrómegállónál nagyon finom pirogot árulnak 20 rubelért, viszont elég kicsi az adag.
Tegnap megkóstoltam az üzbég büfésnél egy másik specialitást, ezt csibureknek hívják, kicsit a lángoshoz hasonlít a tésztája, viszont meg van töltve hússal. Egész ár-érték arányos, csak 30 rubel volt (bár gondolom máshol drágább), viszont ez annyira nem ízlett nekem.
Akkor most térjünk át más témára, ami már biztos régóta foglalkoztatja sokatok fantáziáját. Persze, ez nem lehet más, mint az alkohol!:) A vodka tényleg nemzeti ital Oroszországban. A boltokban hatalmas a kínálat belőle.

Igen, ez itt mind vodka:)

Az áruk kb. 100 rubel és a csillagos ég között váltakozik, én ha veszek, leginkább a 150 rubel körüli árkategóriából (~1000 Ft) választok. Ja és persze sokkal jobb a minősége, mint az otthoninak!
Az oroszok másik kedvenc alkoholos itala a sör. Ebből is rengeteg fajta van, és viszonylag olcsók is. Már akár 20 rubelért is kapható egy üveg, de a Guiness itt is 80 rubel körüli. Kár hogy nem szeretem továbbra sem a sört:P Viszont amire a többiek esküsznek az a Zsiguli (igen, szovjetföldön ilyen márkájú sör is van:) és a Baltika 9-es (Baltikából az alkoholszázaléknak megfelelően van 3-as, 7-es és 9-es).
Borokat sajnos nem annyira isszák az oroszok, nagyrészük import és nagyon drágák...szóval nem az én országom Oroszország. Viszont a kedvenc fajtámról azért egy képet mellékelek:)

Igen, jól látjátok, 2 literes, papírdobozos tokaji :P A felírás szerint фурминт-ot és харшлевелю-t tartalmaz:)

A boltokban az alkoholok mellett még sok más érdekes dolgot lehet kapni, a kedvenceimről 1-1 vicces képet mellékelek.

Eszti zacskós vodka helyett zacskós hallal...

... és kimérős rákokkal :)

Gyerekek, ma ezekkel búcsúzok, az elkövetkező napok/hetek terveiről annyit, hogy pénteken találkozok egy moszkvai egeás csajjal, aki állítólag megmutat sok szép dolgot nekem a városban:); vasárnap, ha minden igaz, a Történeti Múzeumba megyünk, jövő hétvégén pedig, ha már elfogadható idő lesz, kimozdulunk Moszkvából és ellátogatunk az Arany Gyűrű két híres városába: Vlagyimirba és Szuzdálba. Persze, hogy mi valósult meg ezekből a tervekből, majd beszámolok a későbbiekben.:)

3 hét

Immár több, mint 3 hete, hogy elindultam otthonról. Egész gyorsan telik az idő. Az időjárás viszont továbbra sem javul, tegnap például délelőtt hóvihar söpört végig a városon, utána délután kicsit kisütött a nap - már kezdtük azt hinni, hogy tavaszodik :P, estére viszont újra visszaállt a rend, és elkezdett havazni. Hétvégére sajnos még rosszabb idővel riogatnak a meteorológusok, állítólag nappal sem lesz több -5 foknál, éjszaka pedig -12 körüli időre lehet számítani. Brrrrr...:P
Ez a hét amúgy viszonylag eseménymentesen telt, csak hétfőn és szerdán mentem valamerre a koliból, a hétfői verselőadásról már beszámoltam, szerdán pedig elmentem megnézni, hogy mit értenek az oroszok "könnyű metró" alatt. Amúgy ez kicsit csalódás volt, hiszen csomót utaztam érte, és a járgány sem volt valami nagy szám, ráadásul a környék, ahol jár a síndöcögény, az eddigi Moszkvában látott kerületeket is alulmúlja. Viszont megfejtettem a titkot: könnyűmetró= magasvasút. Szóval a vonat kb. 4-5 percet halad a föld alatt, majd feljön a felszínre, innentől kezdve egész a végállomásáig ott megy. A szerelvény meg pont ugyanolyan, mint ami a világoskék (4-es vonalon) jár, szóval az eddig látott 2 metrótípus közül az újabb.Visszafelé úgy döntöttem, h nem megyek el egész az Oktyabrszkaja megállóig, mint ahogy odafelé mentem, (mivel az kb. fél óra kerülő lett volna), hanem inkább megpróbálkozok a busszal a szürke és a narancssárga vonal között. Viszont a teóriám nem jött be, h így hamarabb leszek, mert legalább 15 perc volt, amire megtaláltam a Kaluzsszkajára menő buszt, és innen még megint legalább negyed óra, amire a Kaluzsszkajához értem.:P Viszont ért legalább egy pozitív meglepetés is: a 28-as buszon nem csak én voltam egyedül magyar, hanem maga a busz is:) Jó volt újra egy jó öreg Ikaruson utazni, egy kicsit nosztalgiáztam. :) Moszkvában amúgy elég sok Ikarus jár, viszont eddig még csak metróval és marsrutkával utaztam.
Ami viszont egy negatív hír: sikerült megint megfáznom egy kicsit, emiatt ma el is lógtam az első órát a suliból. De már talán jobban vagyok (a hazai pálinka maradéka csodákra képes:), plusz most kaptam is a lányoktól egy kis neocitránt. Szóval, bízom benne, h holnapra már kutya bajom sem lesz.:)
A suliban a héten 3 nap volt sima oroszunk, és csak 1 nap üzleti, aminek először örültem, viszont amikor megtudtam az okát, akkor már annyira nem: a Gyelovoj néninek valami történt a kezével, ezért nem tudott órát tartani ma. Szegény, remélem hamar rendbe jön. Bár inkább gyógyuljon meg rendesen, szóval én nem fogom bánni, ha 2 hétig inkább pihen és sima orosz lesz üzleti orosz helyett minden nap.:) A sima oroszon ma megdicsérte a csoportot Natasa, hogy egész jól beszélünk oroszul.:) Amúgy egész jók voltak az órák a héten, sokat beszélgettünk oroszul, egyre kezdek belejönni.:)
A kaja továbbra is hagy kívánni valót maga után, hétköznap a kolimenzán eszünk, általában 100-130 rubel közötti összegért. 3 hét ittlét után viszont már megtanultam, h melyik kaják ehetőbbek, mostanában vagy pörköltet, vagy halat eszek, viszont a krumplipürét, a sült csirkét és a kotletteket annyira nem ajánlanám senkinek :P A levesek viszont egész jók, eddig 3 féle leves váltakozott naponta (vagy borscs, vagy scsí vagy krumplis sárgaborsóleves), viszont ma olyan kegyben volt részünk, hogy egy negyedik félével vártak: ami zöldséges húsleves volt rizzsel dúsítva.  (ilyen mindent bele leves:P) A kajánál meg kell emlékeznem a Sztajovaja (kolimenza) "kedves" személyzetéről is: egyikük a Чем vagy a Что ещё néni nevet kapta, mivel ezeket a kifejezéseket szokta leginkább kérdezni, az elvártnál 10-szer durvább hangsúlyban. Mosolyogni még nem láttuk 3 hét alatt. A  másik "kedvencünk" a kasszás néni, aki általában 4-5 rubellel mindig átvágja az embert, és mindig pofákat vág, és néha hangot is ad neki, h milyen lassan fizetünk. Őt viszont már láttam egyszer mosolyogni. (lehet h azért, mert pont akkor vágott át 20 rubellel:P Na, jó nem akarok gonosz lenni:P) Amúgy a csoportból viszonylag sokan főznek, viszont én eddig még csak a pelmenyi és a varenyiki elkészítésére mertem vállalkozni, ja meg egyszer főztem virslit, ami bűn rossz volt (ne vegyetek 17 rubelért=kb. 120Ft-ért 5 db virslit ha Oroszorszzágban jártok:P) A pelmenyi és a varenyiki viszont egész jól sikerült, főleg tejföllel finom! (a pelmenyi hússal, míg a varenyiki túróval töltött tészta, olyasmi mint a gombóc, csak nincs rajta prézli, és kicsit amorfabb a formája).

Buszos kirándulás és az Utazás kiállítás

Szombaton a Jaroszlavszkij pályaudvar felfedezésénél hagytam abba az élménybeszámolót. Ezután elzarándokoltam a téren levő másik 2 állomáshoz is. A Leningradszkijban bóklászva egy újabb sztori részese lettem: angolul leszólított egy férfi, aki kétségbeesetten azt akarta tőlem megtudni, hogy melyik vasútállomáson vagyunk éppen, mert ő teljesen elveszett a "cirill betűs tengerben", ráadásul én voltam elmondása szerint az első, aki szóbaálltam vele angolul. Megnyugtattam, hogy én is most vagyok életemben először itt, és én is csak bízok benne, hogy ez a leningrádi pályaudvar:) A vasútállomásnéző túrámat a kazanyi pályaudvaron folytattam, ahol már olyan kisfokú volt a többihez képest az ellenőrzés, hogy a vonatokhoz is simán oda lehetett menni detektoros kapuk hada nélkül.:) Igaz, azért itt is akadt egy a legelején, de ezen átlépve szabadon kalandozhattam az egész területen, szemben a másik 2 állomással.
Pénteken hivatalosan nincs óránk, így ezen a héten szervezett a Puskin Intézet egy Moszkvafelfedező buszos túrát. Ez az előzetes híresztelésekkel szemben egész jó volt, azt leszámítva, hogy 10-kor indultunk, és 13 órakor már véget is ért a kirándulás. Érdekes volt a várost végre a felszínről is megszemlélni, bár szomorúan konstatáltam, hogy a koli környékén levő szürke panelházak a város többi részét is uralják... Sajnos a Vörös tér környékét és 1-2 belvárosi utcát leszámítva elég egyhangú ez a város... A kirándulásnak 3 megállója volt: az első az MGU-nál (Lomonoszov Egyetem), ahol most sikerült megnézni a veréb-hegyi panorámát, amit a nagykövetségi napon a nagy hideg miatt elhalasztottunk. Egész szép volt a panoráma, látszott a Luzsnyiki stadion, a Novogyevicsi kolostor, a Megváltó székesegyház, és távolban az Osztakinói TV torony, és persze természetesen jópár füstölgő gyárkémény, nemhiában vagyunk ám a Szovjetunió fővárosában. :P

A Lomonoszov Egyetem előtt

A második megállónk a Moscow City-nél volt, amely a város új negyede, amit a frankfurti központhoz hasonlóan felhőkarcolók uralnak. Távolról a frankfurtihoz képest elég gagyinak tűnt, de közelebbről nézve egész formabontó volt:) Átmentünk a Moszkva folyó feletti pláza panorámafolyosólyán is, ami egész lenyűgöző látványt nyújtott.

Az új városnegyed

A kirándulás a Vörös téren fejeződött be. Mivel mi már kb. akkor voltunk negyedjére itt, ezért az idegenvezetés legvégéről le is léptünk, mert kezdtek delet harangozni a gyomrunkban. A cél a jól bevált Mu-mu volt a Kitaj Goradban, ahol 200 rubelből teljesen jóllaktam (sajtleves, röfipöri tésztával, káposztás pirog és kompót). Ezután elmentünk a Politechnikai Múzeumba, ami az előző heti Kitaj gorodos városnézésből kimaradt. Nagy örömünkre a belépő ingyenes volt a Moszkvában tanuló diákok számára. A múzeum viszont engem annyira nem kötött le, mivel nem vagyok olyan járatos a különféle gépek ismeretében, de egy hozzáértőnek biztos tetszett volna. A leglátványosabb járgányok és kiállítási tárgyak az "űrhajós" teremben voltak, ahol találkozhattunk Lajka kutyával, a Mir űrállomással és a Szputnyik makettjével is.
Egy kis délutáni pihenés után 8 óra felé elindultunk a Kijevi pályaudvarra Lajossal, Györgyivel és Szilvivel, mivel este érkezett meg egyhetes moszkvai kalandjára Móni, egyik "ogyesszás bajtársunk" Szegedről. Nagyon jó volt vele találkozni, és hallani néhány friss hírt a távoli Magyarországról.

Az ogyesszás csapat a Kijevi pályaudvaron

Ezután elkísértük Mónit a Kitaj gorodban lévő hosteljébe, aminek a bejáratát elég nehezen találtuk meg, de végül sikerült bejutni.:)
Szombaton az egyik itteni csoporttársammal, Ágival elmentünk a moszkvai utazási kiállításra, a MITT-re, ami pont most hétvégén volt a városban. Igaz a belépő elég borsos volt (400 rubel), de a sok látnivaló, és a kb. 15 kilónyi összegyűjtött prospektus és térkép mindenért kárpótolt minket. :) A délelőtt alatt jártunk jópár országban, többek között Portugáliában, Monacóban, Litvániában, Azerbajdzsánban, Izraelben, Norvégiában, Tanzániában és Nicaraguában is:) De az egyik legjobb volt "virtuálisan" hazatérni, ahol még egy állásajánlattal is kecsegtettek: mehetnénk nyáron Zánkára orosz gyerekeket táboroztatni.:) Mindenesetre felírtam az elérhetőségemet nekik, hátha lesz belőle valami.

Ágival a magyar stand előtt

A délután már egy kicsit pihenősebbre sikeredett, az Ашан-os ebéd után kicsit szundiztam is. A vasárnap is elég "nagymamásan" alakult: csak a Kaluzsszkajai Perekrosztokig merészkedtem el, illetve útközben megpróbáltam Lajos barátom kedvenc saurmását, a 70 rubelest. Nem volt rossz, de nekem még mindig a beljajevoi Perekrosztok melletti török cimbora saurmája jön be a legjobban.:)
A mai nap ismét iskolában voltunk, a "Gyelovoj néni" óráján. Az első felvonás szokásosan elég unalmasra sikeredett, de második óra vége már egész jó volt, amikor a néni elkezdett magáról mesélni, megtudtuk, hogy a doktoriját Novoszibirszkben írta, és hogy él még Szahalinon is. A legjobb viszont a 3. óra volt, amiről sikeresen elkéredszkedtünk.:) Az indok az volt, hogy érkezett egy magyar srác a Lomonoszovra, aki József Attila verseket szavalt és ezt elmentünk meghallgatni. A moszkvai tartózkodásom alatt először utaztam marsrutkával, ugyanis az egyetem legegyszerűbb megközelítése az volt, hogy eljutunk a Jugo-Zapadnaja megtrómegállóhoz (piros vonal végállomása), és innen csak 2 megálló metróval az Universzityet. A marsrutka pedig a kolitól elvitt egészen a Jugo-Zapadnajaig, mindössze 25 rubelért. Az előadás nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy középiskolában mennyire nem szerettem az irodalmat, most nagyon jól estett József Attila verseit hallgatni, aki sokkal szimpítikusabbá vált ez által számomra. Az előadás után összebarátkoztunk egy magyarul tanuló orosz lánnyal is, aki nagyon jól beszél magyarul, sokkal jobban, mint én oroszul:) Végül elsétáltunk a Leninszkij proszpekt metrómegállóig, így nem kellett átszállnuk más vonalra. A táj azonban itt is hasonlóan sivár volt, mint Moszkva többi, eddig látott külvárosi részén...Egyszer már tényleg el akarok menni a moszkvai Rózsadombra, mert már kezdem azt hinni, hogy a felső 10000 is panelban lakik:):P

2 hét

Tegnap volt 2 hete, hogy megérkeztünk Moszkvába. Elég gyorsan telik az idő. Már lassan kezdek hozzászokni az itteni mindennapokhoz, az állandósuló +1, +2 fokhoz, és nem lepődök meg azon sem, ha a metrómegállóból feljőve sűrű hóesés fogad március második felében.
Az elmúlt pár nap a hét elejéhez képest elég eseménydúsan telt. Szerdán például voltam franciaórán, nagyon vicces volt. :) Egy kávészínű, raszta hajú, kb. Csádból vagy Maliból származó srác volt a tanárunk, aki a francia betűk és betűkapcsolatok helyes kiejtésére próbált megtanítani mindet, persze mindezt oroszul :) Bár ez kívülről hallgatva  inkább valami fogyatékosok klubjának, vagy valami pornófilmforgatásnak tűnhetett, attól függően, hogy épp milyen hangokat ismételt a csoport kórusban:) A csoport elég vegyes volt: arabok, irániak, lengyelek, és 3-an magyarok is végigültük. Az óra második felében valami francia dalocskát tanultunk. Azt még nem döntöttem el, hogy fogok-e rendszeresen járni, de egynek nem volt rossz:)
Szerda este voltunk a Magyar Kulturális Központban, ahol 2 magyarországi zenész (sajnos a nevüket nem tudoom) koncerjét hallgattuk meg, az egyik zongorázott, a másik pedig különféle fúvós hangszereken játszott. Szerintem ez is érdekes volt. Utána egy kis fogadásra is invitáltak bennünket, ami ugyan nem volt olyan nagy, mint a múlt heti nagykövetségi, de örültünk az ottani szendvicseknek és borocskának is.:)
Csütörtökön a suli után egyedül vettem nyakamba a várost, mivel teljesen elfogyott a készpézem, ígyelmentem Unicredit automatát vadászni. Az egyik lány azt mondta a csoportból, hogy az Oktyabrszkaja metrómegállónál egy étteremben van elrejtve az ATM, amit nagy nehezen meg is találtam. Igaz, először másik irányba indultam a metrótól. de legalább láttam egy szép nagy (kb. 10 méter magas) szobrot, aminek a tetején Lenin csücsült. :) 
Az oroszok amúgy nagyon durva helyekre rejtik el a bankautomatáikat: a múltkor a kaluzsszkajai metrómegálló melletti bevásárlóközpontban kajtattam az Unicredit automata miatt legalább 15 percig, de mindhiába. Most szerencsére sikerrel jártam, de olyan helyen volt az automata, amelyet álmomban sem gondoltam volna: az étteremben le kellett menni az alagsorba, és ott egy sötét zugban volt, a pulttól balra. Ezek az oroszok tudnak valamit:)
A sikereses pénzfelvét után elindultam metróállomásokat nézni és fényképezni. A kiszemelt vonal a körmetró, a линеа кольцевая volt, ahol állítólag a legszebb megállók leledzenek. Elindultam az Oktyabrszkajaról nyugati irányban, majd a Belorusszkajától minden megállónál leszálltam a Komszomolszkajaig. Minden megálló más volt, az egyiken szovjet propagandaképek voltak (vörösruhás kisgyerekek visznek ajándékot pátrvezetőknek, illetve életképek voltak a szovjet proletárok mindennapjaiból). A másik állomáson freskószerű képek voltak, a harmadiknál fehér-arany színű képek domináltak, a negyediken pedig sárga alapon különféle gyönyörű festmények voltak. A Komszomolszkaján végül feljöttem a föld felé, és célba vettem a vasútállomásokat, amiből 3 is volt 1 téren: a Jaroszlavszkij, a Leningradszkij és a Kazanszkij. A legnagyobb biztonsági intézkedések a Jaroszlávi pályaudvarnál fogadtak: még a táskámat is kinyittaták a detektoros kapu alatti átmenetel után. Innen indulnak a távolsági vonatok kelet felé: Vlagyivosztokba, Ulan-Udébe, Habarovszkba, Ulánbátorba és Pekingbe. Érdekes volt azokat a városokat kiírva látni, aminek a neveit csak a tankönyvekben láttam, maximum GE-ön, most pedig akár el is utazhattam volna oda. Ami nagyon tetszett: az egy hatalmas térkép volt a falon, ami azt jelezte, h a különböző városok melyik időzónába esnek. Vlagyivosztokban Moszkvához képest 7 órával több van:)
Most egy kis reklám jön, folyt köv nemsoká :)

Az orosz hússaláta (салат с тараканом)

Sziasztok!
Újabb néhány nap telt el új blogbejegyzés nélkül, de most igyekszem kitölteni az űrt.:) Az utóbbi napok már viszonylag csendesen teltek, utoljára vasárnap voltunk kirándulni, és a kezdeti mindennapos bulik is alább hagytak. Sikerült egy kicsit meg is fázom (a szervezetem úgy látszik annyira nem szereti a moszkvai telet:P), de ne aggódjatok, semmi komoly, meg a vodka állítólag jó torokfájás ellen is.:)
A suli is beindult már, kétfajta óránk van: kedden és szerdán "sima" orosz, ami tök jó, sokat beszélünk rajta oroszul, hétfőn és csütörtökön pedig gazdasági oroszunk van, ami viszont már nem áll olyan közel a szívemhez. Főleg, hogy olyan "fontos" szavakat tanulunk rajta, mint például a csővezeték és a pala:P
A kaja sajnos nem valami fényes, a mai ebédkor volt egy sztorink a kolimenzán: az egyik srác a salátájához desszertnek kapott egy csótányt is, szegény csóti biztos nem tudta mire vélni, hogy a finom ebédét odadták egy embernek :)
Viszont vannak olyan híreim is aminek nagyon örülök: lesznek vendégeim!!! Húsvétkor jönnek ki szüleim egy hétre, májusban pedig Pajer Dani barátom is elzarándokol hozzám a Szovjetunió központjába! Ja és lassan el kell kezdem szervezni az izsevszki kiruccanást is, amit május elejére prognosztizálok, csak még az ottani egeások nem tudnak róla.:):P
Na, most mentem, még holnapra házit is kell írnom :P Szörnyű ez az iskolás élet :P 

Vörös tér

A jó időnek köszönhetően (ma már elérte a + 4 fokot a hőmérséklet :) bementünk a lányokkal a Vörös teret világosban is megnézni, és lefényképezni. Íme néhány kép:

Privet, Moszkva :)

Esztivel a Vaszilij Blazsennij előtt

Az Ukrajna Szálló

A Vörös tér a Moszkva folyó túloldaláról

A Kreml

Az új FB profilképem :)

Lányok a téren

A Lenin mauzóleum előtt

A kis Csiburáskák :)

Pózolj Leninnel és Sztálinnal!:)

A Feltámadás kapu

A koli bejárata előtt

Március 15.-e március 11.-én

A moszkvai magyarság számára március 11.-e volt az ünnepnap, hiszen a magyar nagykövetségen akkor tartották  a március 15.-i megemlékezést. Nekünk duplán ünnep volt az a nap, mert a suliban is szünnap volt. :) Koradélután fel is kerekedtünk, hogy a 6 órási megemlékezés előtt még egy kicsit várost is nézzünk. Az aznapi célpontunk a Veréb-hegy és a fő nevezetessége: a Lomonosszov Egyetem volt. Az épület tényleg monumentális volt, állítólag ez a legnagyobb a 7 nővérként emlegetett sztálini barokk felhőkarcolók közül. Sajnos bemenni nem tudtunk, és mivel egyre hidegebbnek tűnt a moszkvai délután, így a veréb-hegyi kilátó helyett inkább egyből a magyar nagykövetség felé vettük az irányt. Útközben egy orosz kisfiú egy kicsit eltérített a céltól (már majdnem a nagykövetségnél voltunk, amikor ő elküldött ellentétes irányba- szóval ne bízzatok a feltörekvő orosz nemzedékben:P) A nagykövetségre simán bejutottunk fél órával hamarabb.
A megemlékezés nekem nagyon tetszett. Igaz, 23 perces késésel kezdték. Először a nagykövet úr mondott egy köszöntő szöveget,, majd a moszkvai József Attila Általános Iskola magyar diákjai szavaltak különféle verseket (Nemzeti dal, 12 pont, Feltámadott a tenger, Egy gondolat bánt engemet, Európa újra csendes...) Nagyon megható volt. És az is, hogy rajtunk kívül kb 150 kokárdás magyar választotta aznap este a nagykövetségi megemlékezést.
A műsor után jött a meglepi: egy szomszédos terembe invitáltak bennünket, ahol terülj-terülj asztalkákon finomabbnál finomabb hazai ízű falatok vártak minket: marhapörkölt, bakonyi ragu, fasírt, rántotthús, somlói, különféle saláták, pogácsák, és hogy ne szomjazzunk, az egyik aztalon villányi borok és magyar pálinkák kínáltatták magukat. Nagyon jó volt!:)
A megemlékezés után egy újabb kaland ért bennünket: hazastoppoltunk a nagykövetségről a koliba. Második próbálkozásra megállt egy fekete lada szamara, benne egy középkorú kirgíz sofőrrel, aki 300 rubelért el is vitt négyünket az Ulica Akademika Volginára. Közben jól elbeszélgettünk a kirgíz és a moszkvai helyzetről, és a fekete munkások sorsáról, nagyon vicces volt:)

Китай-город (Kína város) és az Арбатская (Arbat)

Kedveseim!
A tegnapi és a mai nap eseményeivel még mindig adósotok vagyok, íme  a beszámoló.
Tegnap végre fuzuionáltunk a másik "klikkel", a repülősökkel. 9-en vettük nyakunba a várost a nem oroszos csoportból. A célpont a Kitaj gorod, a  Kína város volt, ami a Vörös tértől keletre terül el. Nevével ellentétben nem kell számolni a kerületben nagy mennyiségű ázsiai populációval, maximum a Puskin koli 3. emeletén lakó egyedek látogatásával. Az eredeti tervünk a Politechnikai Múzeum megtekintése lett volna, de ez sajnos zárva volt (a hétfő az moszkvában is hétfő). De ez nem szegte a kedvünket, így úgy döntöttünk, helyette a KGB-t vesszük célba.:) Sajnos a székházba nem tudtunk bejutni, így maradt a pózolás előtte és a fényképezőgépek előtt. Ezután a köveli Majakovszkij Múzeumot néztük meg, ami nagyon tetszett. Bevallom, elég kultúrbarbár voltam előtte, hiszen nem sok mindent tudtam Majakovszkijról.
Íme néhány kép:

A Lenin sarok - Szabolcs baráttomnak ajánlva

Ezután valami szilárd táplálék után néztünk, így vetődtünk el a Mu-Mu-ba, ami a szegedi Boci hasonmása, igaz egy kicsit drágább kiadásban, és sajnos a Szegeden megszokott bocifreskók is hiányoztak belőle. A leves nagyon fincsi volt (sajtleves, de sokféle zöldséget is beletettek kedves orosz barátaink). Mellé pelmenyit ettem, szűkebb pénztársájú honfitársaimnak ezt is ajánlom.
Kaja után a negyed szép épületeit és ortodox templomait fedeztük fel, amiből elég szép számban találtunk példányokat.

A Szinódus épülete

Ortodox templom 1

Ortodox templom 2

A városnézés után a srácokkal a közelgő nőnap alkalmából vettünk a lányoknak virágot, amit az egyre lanyhuló állapotuk miatt úgy döntöttünk, hogy még aznap átadunk. Hogy meglepjük őket, azt a körítést találtuk ki, hogy a portán mondták, hogy este 10-kor az egész csapatot várják raportra , mivel még senki nem fizetett kolidíjat, és ez egy komoly ejnye-bejnyét von maga után. A naiv lányaink persze el is hitték, így egy kicsit meglepődtek, amikor fizetés helyett egy kis műsorral vártuk őket a földszinten (elénekeltük nekik a Boldog születésnapot boldog nőnapot-á költött és egy kicsit aktualizált - értsd: Moszkvásított -változatát:)
Szóval, remélhetőleg az elkövetkező 3 hónapra a lányok szívébe loptuk magunkat:)
Este még társasjátékoztunk a 14. emeleti konyhában (gyilkosoztunk:), majd eltettük magunkat holnapra.

A kedd szintén kirándulással telt, a csapat viszont már 6 főre redukálódott (vonatos lányok + 2 repülős fiú). A cél Moszkva leghíresebb sétálóutcája, az Arbat és környéke volt. Moszkvai kirándulásunk alatt taláálkoztunk az egyik nővérrel a 7-ből (Külügyminisztérium épülete, ami a "sztálini barokk" híres példája). Láttuk Puskin házát (állandóan olyan orosz városokba megyek, ahol Puskin lakott:P ld. Ogyessza). Az Arbat egyik szuvenírárus boltját mélyen a szívünkbe zártuk, mivel a nézelődés mellé még vodkakóstolás is járt:) Délben újra egy Mu-Mu ba tértünk be (ezek a marhák mindenütt ott vannak:P) Láttuk a Barátság házát, és voltunk múzeumban is (Építésztörténeti Múzeum- az elkészült és el nem készült moszkvai épületekről), illetve megnéztük a homok-és jégszobor kiállítást, ami fantasztikus volt. A kirándulást a világ legnagyobb ortodox templománál fejeztük be, a Megváltó székesegyháznál.
Íme néhány kép a napról:

A Külügyminisztérium

Loló a Mu-Mu-ban

A Barátság háza

A moszkvai hóban

Homok- és jégszobor kiállítás

Pervaja vecserinka

Tegnap éjszaka megtörtént a beavatás: túlestem életem első oroszországi diszkóján.:) Ráadásul egész jó is volt. A délutáni/koraesti alvászat után este még elmentem saurmázni a beljajevoi metrómegálló mellé, szóval a beavatás másik része is megtörtént tegnap: sétáltam egyedül a moszkvai éjszakában. Habár ettől minden otthoni óvva intett, de szerintem nem volt olyan vészes, rajtam kívül elég sokan tették ugyanezt este, köztük lányok is. Persze a lakótelepen keresztülmenést még nem válaltam be tegnap sötétben, ez majd a következő szint lesz:)
A vacsorázásról hazatérés után jó magyar szokás szerint elkezdtünk alapozni a többiekkel az esti bulira, persze csak óvatosan, mivel a Puskin koliban szesztilalom van, és bármikor lecsaphatnak a gyanútlanul iszogató fiatalokra. Megbontottam az első orosz boromat, amitől annyira nem voltam elragadtatva, egy kicsit több cukrot és kevesebb szőlőt kevertek bele készítésekor a kelleténél.
Éjfél fele lementünk a party place-re, ami a koli földszintjén volt. A buli eleje nagyon tetszett, a kifinomult ízlésvilágomnak megfelelő partyzenéket játszottak, jólesett rá tombolni. A buli vége viszont már elég csapnivalóra sikeredett,, amikortól csak rockot játszottak. Végül 2 órakor hivatalosan is véget ért a party, itt még vigyáznak a fiatalság életvitelére, és nem hagyják hogy hajnali 5-ig fent legyenek és másnap fáradtan keljenek a diákok.
Ránk viszont nem tudtak hatással lenni, így a buli vége után néhány magyarral elkezdtünk bandázni a koli felső szintjein, és hamarosan kongói, tunéziai és dagesztáni barátokra leltünk. A kongói srác a kongói-magyar barátság nevében mindegyikönknek adott egy üveg sört is. Az este ezen szakasza azért volt nagyon jó, mert végre oroszul beszélgettünk külföldi ismerőseinkkel, így néhány új kifejezéssel is gazdagodott a szókincsem.
Végül hajnali 5 órakor elmentem aludni (na jó, magyar idő szerint 3-kor, így talán nem hangzik olyan rosszul :P), de mentségemre legyen írva, hogy az egyik szobatársam csak fél 7-kor került ágyba:)
A mai nap elég fáradtan keltem, negyed 12-kor. A reggeli elég elhúzódó szöszmötölés után kb. 2 óra felé elindultunk a városba a vonatos lányokkal, a szobatársaimmal, és  az ogyesszás emberkékkel. A cél a maszlenyica, a farsangi forgatag volt a Komszomolszkaja városrészen. szerintem nagyon vicces volt, tiszta majálishangulat a szakadó hóban és -5 fokban rengeteg emberrel. Ezek az oroszok aztán tudnak élni:) Ma végre rájöttem, hogy miért mondta azt minden ismerősöm, aki Moszkvában már járt, hogy piszok drága város: egy saslik zöldségkörettel együtt 300 rubelért (2100 Ft) várta hogy elfogyasszák, persze ez az ár még nem tartalmazza a kenyeret :P Ezek után úgy döntöttem, hogy megelégszek egy 50 rubeles húsos palacsintával, ami készhez kapva már 150 rubelt kóstált (1050 Ft). Valamit eléggé elírhattak az ártáblán :P Én végül 100 rubelből megúsztam az üzletet, mert látva, hogy az előttem kérő lányt 150-el lehúzták, gyorsan mondtam, hogy sajtot nem kérek bele, így ~350 Ft-ot spóroltam egy marák sajton. :P
Ezután megnéztük kívülről a parkban lévő templomokat, majd kicsit már átfázva bevetettük magunkat a metróalagútba. A terv az volt, hogy a Vörös téren megnézzük a farsangi szalmabábúégetést, de végül ez elmaradt, mert még több mint egy órát kellett volna a kezdetéig várni. A mai nap érdemleges része ezzel végetért, azóta csak pocolunk a koliban.

Az első képek

Íme az első képek a kirándulásról:

Útitársak a vonaton

A vonat folyosója

Az orosz tajga

Megérkezés a Kijevszkij vogzalra

A Kreml

Kun Béla emlékműve

Az odesszás csipet-csapat 5 tagja (a moszkvai emigránsok)

GUM, előtte koripálya

Lányok a Krasznaja Plosagy-on

Vaszilij Blazsennij székesegyház

Dorka, Móni és Reni ajándéka az Odesszásoknak. Köszi mégegyszer, lányok!:)

Lakótelepi életkép a koli környékén

Életképek a 1407-es szobában

Új szám

Vettem ma orosz sim kártyát, az MTS szolgáltatónál, mostantól a magyar helyett a +7 985 346 9873-as számon tudtok elérni. A mai nap már csendesebben zajlik, 2 szobatársammal és a vonatos csajokkal voltunk bevásárolni a Perekrosztok nevű bevásárlóközpontban, ami itt van nem messze a Beljajevo metrómegállónál, (ami a kolihoz a legközelebbi megálló). Az előző bejegyzésemhez egy kis változás, hogy rájöttem, hogy Maliból is elég népes kis közösség is lakik a 14.-en, az egyik sráccal egész jól el is beszélgettem a konyhában oroszul. Teljesen lenyűgöztem, hogy tudtam, hogy a fővárosuk Bamako.:) Ök 1 évig vannak itt és orosz szakosok. Furcsa, hogy Maliban ennyien tanulnak oroszul.Tiszta internacionális ez a koli:) Most egy kicsit aludni fogok, mert este a koliban disco lesz, előtte egy kicsit ki kellene pihennem magam. Na sziasztok!

In medias res

Sziasztok!
Örömmel jelentem, végre megérkeztem Mosszkvába!:) Igaz, egy kicsit hosszú volt a vonatút, de hála a kedves útitársaimnak, egész jól átvészeltük a 34 óra megpróbáltatásait a vonaton. Azóta már a  koliba is beköltöztem, és a Vörös téren is voltunk, sőt, már a helyi vodkával is megismerkedtünk:) Szóval, eddig minden jó, bár ez még csak a 2. napom a Szovjetunió fővárosában.
A vonatozásról néhány szót: 5-en mentünk magyarok, plusz csapódott még a társaságunkhoz egy debreceni lány, aki Kijevben találkozott az orosz barátjával:) Lembergben meg felszállt egy csapat ukrán zenész, akik egy nyugat-európai turnéról tértek haza Kijevbe. Ők teljesen felpörgették a hangulatot, főleg, miután az egyikük, Julian felvetette, hogy kóstoljuk meg egymás piáját:) Ez később egy kicsit abba ment át, hogy ők itták a mi pálinkánkat, cserébe meg kaptunk belga sajtot, csokibékát, és sonkát. Itt meg kell emlékeznünk Misa barátunkról is, aki annyira be volt szívva, hogy leesett a második emeleti ágyról a fülkéjükben:):P Előtte hasissal akart kínálni minket, lehet hogy egy kicsit beletapostunk a lelkivilágába, hogy visszautasítottuk. Szóval vicces figurák voltak, közbenjárásukkal elég hamar eltelt az a nap.:) Moszkvában a Kijevi pályaudvaron már várt Lajos és Györgyi, így könnyen eljutottunk a Puskin koliba.
A társaság nagyon jó, főleg azokkal bandázok egyelőre, akikkel a együtt vonatoztunk, illetve a volt Odesszás barátokkal. Ami meglepő, hogy iszonyat sok magyar van a koliban, a 14. emeletre, ahol én lakok, akár ki is lehetne tenni a magyar zászlót, legalább 20-an vagyunk itt, de a többi szinten is vannak kisebb magyar kolóniák. A szobatársaim is mind magyarok, egy 5 ágyas szobában lakunk, aminek van egy 3 és egy 2 ágyas része, én a kétágyasban vagyok. A szobához tartozik egy hűtő, és egy fürdőszoba is, szóval az odesszai obsezsityie 8-al össze se lehet hasonlítani. A szobatársammal ebben a pillanatban szereztünk egy asztalt is, most már egy újabb konfortfokozattal magasabb lett a színvonala a szobánknak:) A koli nagyon mezsdunarodnij, vicces volt, amikor a liftben együtt utaztunk száris indiai lányokkal, négerekkel és sárgákkal. Persze vannak európaiak is, nagyrészük lengyel vagy magyar. Kipróbáluk a kolimenzát is tegnap, szerencsére nem volt csótány a kajánkban, amúgy elég ehető volt, a leves kimondottan ízlett (zöldségleves tejföllel), a második már hagyott maga után kívánnivalót (krummplipüré csirkével), de a kolis gyomornak (és 34 óra vonatozás után) tökéletes volt.
Délután volt a nyelvi elbeszélgetés is, ami egyáltalán nem volt vészes, nagyon segítőkészek a leendő tanáraink. Próbálnak olyan gagyin beszélni, hogy megértsük őket. Így egy kicsit meg is nyugodtam, mert előtte azért tartottam, hogy mennyire lesz használható az orosz tudásom. A suli csak szerdán kezdődik, mivel kedd nemzeti ünnep (nőnap), így egy hosszú hétvégével kezdjük a kinttartózkodást, amit nem is bánunk.
Tegnap voltunk városnézni, megtapasztaltuk, hogy milyen, amikor sokan vannak az emberek a metróban, mint az oroszok:P Durva volt. A moszkvai metróhálózat tényleg nagyon ütős, kb. 16 vonal, mindenhova el lehet jutni, a belvárosi állomások lenyűgözőek, tényleg csak lestem, pedig sokan mondták, hogy milyen gyönyörű az ittenni metró, de minden elképzelésemet felülmúlta. Tegnap találkoztam az összes Moszkvába emigrált, volt Odesszás bajtársammal, velük és a 3 vonatos lánnyal együtt fedeztük fel a várost. Jártunk a Vörös téren, voltunk a GUM-ban, láttuk a Kreml-et is kívülről. A Vörös téren épp valami koncert volt, egy kicsit olyan volt, mintha orosz népzenéket technoval mixeltek volna össze, a nézők között egy orosz néni meg extázisban táncolt rá a -5 fokban. :D Nagyon vicces volt. A városnézés után benyomtunk egy saurmát, ami feltűnő különbség volt az ukrán változatához képest, az az, hogy alig volt benne répa!:) Amúgy teljesen megérte, 90 rubel volt csak és teljesen jól is laktam vele. Este elkezdődött a vecserinka, meglékeltük az első vodkánkat is. Moszkvai idő szerint hajnal 2-kor végül én elmentem aludni.