Sziasztok, kedves Olvasók!:)
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy majdnem 2 hétig elhanyagoltam a blogírást, de az elmúlt napok annyira mozgalmasan teltek, hogy másra sem volt időm. A múlt héten vendégem volt: Pajer Dani barátom eljött meglátogatni Moszkvába, így az elmúlt napokban elég sokat kirándultunk a városban.
De időrendi sorrendben haladva: 2 hete csütörtön végre véghezvittünk egy már régóta tervezett feladatot, megnéztük felszínen is az utat a központba a kolitól.:) Az esemény a Беляево - Красная Площадь teljesítménytúra elnevezést kapta (ha már idén nem tudtam menni Hamahamára, akkor ki kellett valamit találni helyette:) A táv 15,7 km volt, a szintidő pedig 4 óra. :) A túra azért nem volt olyan népszerű, mint a Hamahama szokott, igaz nem is vezetett olyan érdekes útvonalon, így végül csak 1 csapat indult, 3 fővel (Lajos, Kata és jómagam). Útközben konstatáltuk, hogy a kolitól 3-4 metrómegállónyira is elég egyformán ronda házak sorakoznak, igaz nem hazuttolta meg magát a szovjet mentalitás: a lakótelepből egyszer csak kinőtt egy gyár füstölgő kéményekkel.:) Persze utána rögtön panelházakkal. :P A Leninszkij Proszpekt metrómegállónál (ahol ráadásul Gagarin Szupermen szerű szobra is áll - fura, hogy ilyen nagy szobrot nem csak Leninnek gyártottak:) egy kicsit módosítottunk az útvonalon - a panelházak helyett inkább átvágtunk egy kis erdőn (fura ez a Moszkva), majd a Moszkva-folyó partján folytattuk a túrát, ami legalább már szép volt. Ha az eredeti terv szerint mentünk volna, és nem álltunk volna meg bámészkodni, akkor 3 óra - 3 óra 10 perc alatt teljesíthető lett volna a túra, de így végül kb. 3 óra 50 perc lett a vége. Igaz így megtaláltuk a Vörös térhez legközelebb lévő gyárat (a Vörös Október Csokoládégyárat:), ami kevesebb mint 1 km-re fekszik Moszkva leghíresebb terétől; illetve közelebbről is megszemléltük I.Péter hajós szobrát.
Íme 1-2 kép a túráról:
Még a kolink közelében a Kaluzsszkaja felé
A túratársak és Gagarin
I. Péter és a hajói (amit mellesleg utálnak a moszkvaiak) :P
A múlt hét előtti héten amúgy eléggé lecsökkent a magyar kolónia lélekszáma a Puskinban, mivel kb. a 2/3-uk elment Pétervárra kirándulni. Nekem is megfordult amúgy a fejemben, amikor a többieket kísértük ki Lajossal a Leningradszkij vokzalra, h fel kellene ülni a vonatra, de sajnos még annyi pénz se volt nálam, hogy a vonatjegyet meg tudjam venni. :P Meg amúgy is, már voltam áprilisban, de egyszer még mindenképpen el akarok menni Észak Velencéjébe!!
Szombaton az ittmaradt bajtársak közül Mátéval és Erikával a Park Pobedibe látogattunk el, ami magyarul a Győzelem parkját jelenti. A parkot a 2. világháború megnyerésének tiszteletére alapították, amit az oroszok csak a Nagy Honvédő Háborúként emlegetnek. A park közepén egy nagy épület áll, amiben a háború eseményeit elevenítik fel. A múzeum előtt egy hatalmas, monumentális oszlop van, az odavezető utat pedig szökőkutak szegélyezik. Kár hogy elég rossz időt fogtunk ki (szakadt az eső), így anniyra nem tudtunk szétnézni, és a tankokat se láttuk a múzeum mögött. A kiállítás nekem nagyon kellemes csalódás volt, az egyik legjobb múzeum, amit eddig Moszkvában láttam. Különösen a diorámák (félkörképek) tetszettek, amik a háború - orosz szempontból - legfontosabb szakaszait ábrázolták (pl. Leningrád blokádja, Kurszki csata), teljesen élethűen. A többi kiállításrész is érdekes volt, korabeli hadi ruhákkal, dokumentumokkal, térképekkel...
A múzeum és az oszlop távolról
Leningrád blokádja dioráma
Vasárnap este pedig megérkezett Dani Moszkvába a Semerreretyóra, így kezdetét vette egy pörgősebb időszak.:) Jó tanács: aki a Seremetyevóról közelíti meg a várost, az készüljön fel arra, hogy ez a reptér koránt sincs olyan közel a városhoz, mint a Domogyedovó, a Recsnoj Vokzal metrómegállótól (zöld vonal végállomás) még több mint 1 óra buszútra van, amit Ikarusokkal lehet megtenni:) Ráadásul érvényes rá a helyi buszjegy, így 25 rubelből megúszható az út, ha előre veszel jegyet. Viszont egy fontos felfedezést tettem: nevét megcáfolva a reptéren mégis találtam retyót.:) Daninak ezúton is köszönöm, hogy olyan sok hazai ajándékkal (Boci csoki, házikolbász, pálinka) látott el, ami a már 3 hónapja külhonban élő lelkemnek és gyomromnak nagyon jól esett!:)
Hétfőn délelőtt még bementem suliba, majd 2 óra felé találkoztunk Danival a városban. A Mumu-s ebéd után a Vaszilij Blazsennij székesegyházat néztük meg belülről, ami az előzetes negatív kritikákkal ellentétben szerintem tök jó volt, nem az a "hagyományos" ortodox templom. Bementünk még a Hram Hriszta Szpaszityeljába is (uszodás templom:), majd este pedig az egyik moszkvai egeás csajszival, Aikával találkoztunk a Lomonoszov egyetemnél.
Kedden sikeresen ellógtam az óráimat, viszont helyette fantasztikus programunk volt: meglátogattuk Lenint!!! Igaz, a belépés hozzá elvileg ingyenes, de a huncut oroszok kitalálták, h táskával együtt nem lehet a vezérhez bemenni, a ruhatás viszont 40 rubel, és ha bevallod, h van nálad még telefon és fényképező, akkor tárgyanként +20 rubellet emelkedik az összeg. Mi letagadtuk:) Lenin amúgy szerintem már nem az eredeti, inkább hasonlított egy viaszbábhoz...bár már lassan 90 éve ott fekszik, szóval nem is csoda. Sajnos aznap elég ramaty idő volt, esett az eső, így az eredetileg tervezett Kreml helyett metróztunk egyet, körbejártuk és fényképeztük a Kalcot és utaztunk a citromsárga vonallal is. Nekem az volt az utolsó, amin még egyáltalán nem jártam.
Állomás a Kalcón
Az este megint egy tök jó programom volt, színházba mentünk Szilvikével. Ráadássul a Balsojba!!! Sajnos nem a főépületben volt az előadás, mert azt épp felújítják, de ez az épület is tök szép volt. Az Anyegint néztük. A darabbal kapcsolatban annyira nem voltak nagy elvárásaink, mert először azt hittük, hogy színdarabra megyünk, de csak később derült ki, hogy mégis opera, viszont ezért se Szilvi se én nem lelkesedtem annyira. Viszont ez is nagyon kellemes csalódás volt, tök jó helyen ültünk, ahonnan mindent lehetett látni, ráadásul amit énekeltek, azt felíratozták is egy kivetítőn angolul. Szóval, most már egész megkedveltem az operát:)
A "pót" Balsoj nézőtere
A színpad
Szerdán múzeumok napja volt Moszkvában, így a nagyrészük ingyenes volt. Mi Danival és Robival a Metrótörténeti és a Puskin Múzeumba (a 4 közül az, amelyik Puskin életútjával foglalkozik) látogattunk el, az előbbi nagyon jó volt, az utóbbi viszont elég felejthető. Délután az izmailovói szuvenírpiacon voltunk, ahol sikeresen beszereztem néhány matrjoskát és összehaverkodtam egy arab saurmással:)
A csütörtök a tanulás és a lazulás jegyében telt, délelőtt bementem órákra, este pedig elmentünk a Новие Черёмуски megállónál lévő Kruska sörözőbe, 7-en a moszkvai magyar kolóniából, Danival kiegészülve. Ezután a hangulat emelése érdekében még megittuk Dani pálinkáját egy közeli parkban, majd majdnem elmentünk bulizni is, csak sajnos nem találtuk meg a Gogolt, ahol legutóbb voltam :) :P
Pénteken megint suliban voltam, majd este pedig Kareokee partit csaptunk a koliban:) Végre Danit is beengedték (itt az a szabály, h csak péntek-szombat-vasárnap hozhatsz vendéget a kóterbe:P
Szombaton már szerencsére nem volt suli, így tudtunk egész nap kirándulni. A délelőtti célpont a Caricinó volt, Nagy Katalin rezidenciája, ami a jelenlegi formájában csak 2006 óta áll, akkor készültek el a rekonstrukciójával. Szerintem eddig, amit láttam Moszkvában, ez volt a legszebb park, a kastély a Loire-mentieket idézi. A kiállítás belül viszont elég felejthető volt, ráadásul nem is fogadták el a diákomat, sem a Dani norvégját. :):P Pedig Györgyiék néhány hete ingyen mentek be. Kiszámíthatatlanok ezek a szovjetek :P
Caricino
Caricino
A kastély után sajnos egy zápor söpört végig a városon, pedig előtte nyári meleg volt. A Caricino megálló melletti piacon megebédeltünk, nem is akármit: Moszkva legnagyobb saurmáját.:) Igaz, 80 rubel volt, de kb. 1/3-al nagyobb, mint amit eddig ettem, ráadásul nagyon finom és friss zöldségekkel volt tele.
Délután a moszkvai magasvasúton utaztunk el a végéig, majd a VDNH-nál (pontosabban most már VVC)néztük meg a pavilonokat és a szökőkutakat. Tiszta majálishangulat volt, szerencsére addigra már a zápor is elment. Este Dani megint kijött hozzánk és kareokee-ztunk.
Vasárnap a sokszoros búcsú napja volt. Először Lajost kísértem ki a Kijevi pályaudvarra, aki előbb Grúzia felé veszi az irányt, mielőtt hazatérne Magyarországra. Ezután Danival és Szvetlanával találkoztunk és sétáltunk a központban, illetve söröztünk az SPB-ben. Majd este 5 fele eljött a búcsú Danitól is, vele együtt a bakancsomtól és a kabátomtól, amit hazaküldtem vele. Köszi mégegyszer a segítséget, Dani!:)
Este pedig a koliban Esztitól és Katától búcsúztunk el, akik hétfőn hajnalban indultak haza.
Sajnos lassan végetér ez a felejthetetlen 3 hónap az oroszoknál... nekem még a maival együtt 3 napom van hátra, plusz még a 2 napos kijevi városnézés a hazautat megszakítva. Ha minden jól megy, vasárnap délben már Nyíregyházán leszek. Addig még megpróbálok minél több helyet megnézni Moszkvában, ki tudja mikor térek ide vissza legközelebb... Viszont azt már legalább tudom, hogy lehet ingyenvízumot szerezni ide.:) Egyszerű: össze kell haverkodni az itteni egeásokkal:)
Végezetül az időjárásról: végre ide is beköszöntött a nyár - az utóbbi napokban 25 fok feletti hőmérséklet volt, az oroszok pólóban és rövidnadrágban, illetve a lányok még minibb szoknyában rohangálnak az utcán, szóval ezt az időt már élvezem:)
Még egy fontos hír: tegnap megkaptam a bizonyítványomat, igaz előtte egy olyan papírt kellett kitöltetnem, amire 5 helyről kellett 5 aláírást és 5 pecsétet kérnem, de jó arc volt az ügyintéző srác, mert már 4 pecsétre is kiadta a справка-mat, ami inkább hasonlít egy általános iskolás földrajzverseny emléklapjához, mint egy egyetemi oklevélhez.:)):P De legalább jól mutat rajta a sok cirill betű :P
Most ezzel búcsúzok, vigyázzatokk magatokra!
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy majdnem 2 hétig elhanyagoltam a blogírást, de az elmúlt napok annyira mozgalmasan teltek, hogy másra sem volt időm. A múlt héten vendégem volt: Pajer Dani barátom eljött meglátogatni Moszkvába, így az elmúlt napokban elég sokat kirándultunk a városban.
De időrendi sorrendben haladva: 2 hete csütörtön végre véghezvittünk egy már régóta tervezett feladatot, megnéztük felszínen is az utat a központba a kolitól.:) Az esemény a Беляево - Красная Площадь teljesítménytúra elnevezést kapta (ha már idén nem tudtam menni Hamahamára, akkor ki kellett valamit találni helyette:) A táv 15,7 km volt, a szintidő pedig 4 óra. :) A túra azért nem volt olyan népszerű, mint a Hamahama szokott, igaz nem is vezetett olyan érdekes útvonalon, így végül csak 1 csapat indult, 3 fővel (Lajos, Kata és jómagam). Útközben konstatáltuk, hogy a kolitól 3-4 metrómegállónyira is elég egyformán ronda házak sorakoznak, igaz nem hazuttolta meg magát a szovjet mentalitás: a lakótelepből egyszer csak kinőtt egy gyár füstölgő kéményekkel.:) Persze utána rögtön panelházakkal. :P A Leninszkij Proszpekt metrómegállónál (ahol ráadásul Gagarin Szupermen szerű szobra is áll - fura, hogy ilyen nagy szobrot nem csak Leninnek gyártottak:) egy kicsit módosítottunk az útvonalon - a panelházak helyett inkább átvágtunk egy kis erdőn (fura ez a Moszkva), majd a Moszkva-folyó partján folytattuk a túrát, ami legalább már szép volt. Ha az eredeti terv szerint mentünk volna, és nem álltunk volna meg bámészkodni, akkor 3 óra - 3 óra 10 perc alatt teljesíthető lett volna a túra, de így végül kb. 3 óra 50 perc lett a vége. Igaz így megtaláltuk a Vörös térhez legközelebb lévő gyárat (a Vörös Október Csokoládégyárat:), ami kevesebb mint 1 km-re fekszik Moszkva leghíresebb terétől; illetve közelebbről is megszemléltük I.Péter hajós szobrát.
Íme 1-2 kép a túráról:
A múlt hét előtti héten amúgy eléggé lecsökkent a magyar kolónia lélekszáma a Puskinban, mivel kb. a 2/3-uk elment Pétervárra kirándulni. Nekem is megfordult amúgy a fejemben, amikor a többieket kísértük ki Lajossal a Leningradszkij vokzalra, h fel kellene ülni a vonatra, de sajnos még annyi pénz se volt nálam, hogy a vonatjegyet meg tudjam venni. :P Meg amúgy is, már voltam áprilisban, de egyszer még mindenképpen el akarok menni Észak Velencéjébe!!
Szombaton az ittmaradt bajtársak közül Mátéval és Erikával a Park Pobedibe látogattunk el, ami magyarul a Győzelem parkját jelenti. A parkot a 2. világháború megnyerésének tiszteletére alapították, amit az oroszok csak a Nagy Honvédő Háborúként emlegetnek. A park közepén egy nagy épület áll, amiben a háború eseményeit elevenítik fel. A múzeum előtt egy hatalmas, monumentális oszlop van, az odavezető utat pedig szökőkutak szegélyezik. Kár hogy elég rossz időt fogtunk ki (szakadt az eső), így anniyra nem tudtunk szétnézni, és a tankokat se láttuk a múzeum mögött. A kiállítás nekem nagyon kellemes csalódás volt, az egyik legjobb múzeum, amit eddig Moszkvában láttam. Különösen a diorámák (félkörképek) tetszettek, amik a háború - orosz szempontból - legfontosabb szakaszait ábrázolták (pl. Leningrád blokádja, Kurszki csata), teljesen élethűen. A többi kiállításrész is érdekes volt, korabeli hadi ruhákkal, dokumentumokkal, térképekkel...
Vasárnap este pedig megérkezett Dani Moszkvába a Semerreretyóra, így kezdetét vette egy pörgősebb időszak.:) Jó tanács: aki a Seremetyevóról közelíti meg a várost, az készüljön fel arra, hogy ez a reptér koránt sincs olyan közel a városhoz, mint a Domogyedovó, a Recsnoj Vokzal metrómegállótól (zöld vonal végállomás) még több mint 1 óra buszútra van, amit Ikarusokkal lehet megtenni:) Ráadásul érvényes rá a helyi buszjegy, így 25 rubelből megúszható az út, ha előre veszel jegyet. Viszont egy fontos felfedezést tettem: nevét megcáfolva a reptéren mégis találtam retyót.:) Daninak ezúton is köszönöm, hogy olyan sok hazai ajándékkal (Boci csoki, házikolbász, pálinka) látott el, ami a már 3 hónapja külhonban élő lelkemnek és gyomromnak nagyon jól esett!:)
Hétfőn délelőtt még bementem suliba, majd 2 óra felé találkoztunk Danival a városban. A Mumu-s ebéd után a Vaszilij Blazsennij székesegyházat néztük meg belülről, ami az előzetes negatív kritikákkal ellentétben szerintem tök jó volt, nem az a "hagyományos" ortodox templom. Bementünk még a Hram Hriszta Szpaszityeljába is (uszodás templom:), majd este pedig az egyik moszkvai egeás csajszival, Aikával találkoztunk a Lomonoszov egyetemnél.
Kedden sikeresen ellógtam az óráimat, viszont helyette fantasztikus programunk volt: meglátogattuk Lenint!!! Igaz, a belépés hozzá elvileg ingyenes, de a huncut oroszok kitalálták, h táskával együtt nem lehet a vezérhez bemenni, a ruhatás viszont 40 rubel, és ha bevallod, h van nálad még telefon és fényképező, akkor tárgyanként +20 rubellet emelkedik az összeg. Mi letagadtuk:) Lenin amúgy szerintem már nem az eredeti, inkább hasonlított egy viaszbábhoz...bár már lassan 90 éve ott fekszik, szóval nem is csoda. Sajnos aznap elég ramaty idő volt, esett az eső, így az eredetileg tervezett Kreml helyett metróztunk egyet, körbejártuk és fényképeztük a Kalcot és utaztunk a citromsárga vonallal is. Nekem az volt az utolsó, amin még egyáltalán nem jártam.
Az este megint egy tök jó programom volt, színházba mentünk Szilvikével. Ráadássul a Balsojba!!! Sajnos nem a főépületben volt az előadás, mert azt épp felújítják, de ez az épület is tök szép volt. Az Anyegint néztük. A darabbal kapcsolatban annyira nem voltak nagy elvárásaink, mert először azt hittük, hogy színdarabra megyünk, de csak később derült ki, hogy mégis opera, viszont ezért se Szilvi se én nem lelkesedtem annyira. Viszont ez is nagyon kellemes csalódás volt, tök jó helyen ültünk, ahonnan mindent lehetett látni, ráadásul amit énekeltek, azt felíratozták is egy kivetítőn angolul. Szóval, most már egész megkedveltem az operát:)
Szerdán múzeumok napja volt Moszkvában, így a nagyrészük ingyenes volt. Mi Danival és Robival a Metrótörténeti és a Puskin Múzeumba (a 4 közül az, amelyik Puskin életútjával foglalkozik) látogattunk el, az előbbi nagyon jó volt, az utóbbi viszont elég felejthető. Délután az izmailovói szuvenírpiacon voltunk, ahol sikeresen beszereztem néhány matrjoskát és összehaverkodtam egy arab saurmással:)
A csütörtök a tanulás és a lazulás jegyében telt, délelőtt bementem órákra, este pedig elmentünk a Новие Черёмуски megállónál lévő Kruska sörözőbe, 7-en a moszkvai magyar kolóniából, Danival kiegészülve. Ezután a hangulat emelése érdekében még megittuk Dani pálinkáját egy közeli parkban, majd majdnem elmentünk bulizni is, csak sajnos nem találtuk meg a Gogolt, ahol legutóbb voltam :) :P
Pénteken megint suliban voltam, majd este pedig Kareokee partit csaptunk a koliban:) Végre Danit is beengedték (itt az a szabály, h csak péntek-szombat-vasárnap hozhatsz vendéget a kóterbe:P
Szombaton már szerencsére nem volt suli, így tudtunk egész nap kirándulni. A délelőtti célpont a Caricinó volt, Nagy Katalin rezidenciája, ami a jelenlegi formájában csak 2006 óta áll, akkor készültek el a rekonstrukciójával. Szerintem eddig, amit láttam Moszkvában, ez volt a legszebb park, a kastély a Loire-mentieket idézi. A kiállítás belül viszont elég felejthető volt, ráadásul nem is fogadták el a diákomat, sem a Dani norvégját. :):P Pedig Györgyiék néhány hete ingyen mentek be. Kiszámíthatatlanok ezek a szovjetek :P
A kastély után sajnos egy zápor söpört végig a városon, pedig előtte nyári meleg volt. A Caricino megálló melletti piacon megebédeltünk, nem is akármit: Moszkva legnagyobb saurmáját.:) Igaz, 80 rubel volt, de kb. 1/3-al nagyobb, mint amit eddig ettem, ráadásul nagyon finom és friss zöldségekkel volt tele.
Délután a moszkvai magasvasúton utaztunk el a végéig, majd a VDNH-nál (pontosabban most már VVC)néztük meg a pavilonokat és a szökőkutakat. Tiszta majálishangulat volt, szerencsére addigra már a zápor is elment. Este Dani megint kijött hozzánk és kareokee-ztunk.
Vasárnap a sokszoros búcsú napja volt. Először Lajost kísértem ki a Kijevi pályaudvarra, aki előbb Grúzia felé veszi az irányt, mielőtt hazatérne Magyarországra. Ezután Danival és Szvetlanával találkoztunk és sétáltunk a központban, illetve söröztünk az SPB-ben. Majd este 5 fele eljött a búcsú Danitól is, vele együtt a bakancsomtól és a kabátomtól, amit hazaküldtem vele. Köszi mégegyszer a segítséget, Dani!:)
Este pedig a koliban Esztitól és Katától búcsúztunk el, akik hétfőn hajnalban indultak haza.
Sajnos lassan végetér ez a felejthetetlen 3 hónap az oroszoknál... nekem még a maival együtt 3 napom van hátra, plusz még a 2 napos kijevi városnézés a hazautat megszakítva. Ha minden jól megy, vasárnap délben már Nyíregyházán leszek. Addig még megpróbálok minél több helyet megnézni Moszkvában, ki tudja mikor térek ide vissza legközelebb... Viszont azt már legalább tudom, hogy lehet ingyenvízumot szerezni ide.:) Egyszerű: össze kell haverkodni az itteni egeásokkal:)
Végezetül az időjárásról: végre ide is beköszöntött a nyár - az utóbbi napokban 25 fok feletti hőmérséklet volt, az oroszok pólóban és rövidnadrágban, illetve a lányok még minibb szoknyában rohangálnak az utcán, szóval ezt az időt már élvezem:)
Még egy fontos hír: tegnap megkaptam a bizonyítványomat, igaz előtte egy olyan papírt kellett kitöltetnem, amire 5 helyről kellett 5 aláírást és 5 pecsétet kérnem, de jó arc volt az ügyintéző srác, mert már 4 pecsétre is kiadta a справка-mat, ami inkább hasonlít egy általános iskolás földrajzverseny emléklapjához, mint egy egyetemi oklevélhez.:)):P De legalább jól mutat rajta a sok cirill betű :P
Most ezzel búcsúzok, vigyázzatokk magatokra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése