Az izsevszki túra

Sziasztok, kedves olvasók!:)

Sikeresen teljesítettük a 2000 km-es túránkat, tegnap délben visszatértünk Moszkvába Udmurtföldről. A kirándulás nagyon jól sikerült, az egyik legjobb 5 nap volt az Oroszországban töltött 2 és fél hónap alatt. 

Pénteken fél 11-kor indultunk a kolitól, majd a Kazanyi pályaudvaron még megvettük a vonatjegyeket a visszaútra, illetve haza, Magyarország felé is, Kijevig. Így sikerült megszabadulnom 2000 rubeltől, de ez még így is egész olcsónak számított, mert május 9-én a Győzelem Napjának köszönhetően az RZSD (az orosz MÁV) 50%-os kedvezményt biztosított minden vonatjegyre, így a Kazany-Moszkva jegy csak 530 rubelbe kerül. 

Egy saurma bedobása után 13 óra körül felszálltunk a vonatunkra, ami 13.20-kor indult 19 órás útjára. Ezt az időt a pétervári útról már jól ismert plackartos kocsiban töltöttük el, szerencsére a hosszabb, folyosóra merőleges ágyakon. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben a vagon utazóközönsége is teljesen normális volt. Az út viszonylag hamar eltelt, közben kb. 5 órányira Moszkvától fél órát állt a szerelvény, ami alatt le is szálltunk,  ahol az ukrajnai Kotovszkhoz hasonlóan seftesek hada támadt le minket. A különbség az ukrán városhoz képest az volt, hogy itt inkább szuveníreket (üveg edényeket, poharakat és fekete macska formájú porcelánokat) próbáltak a gyanútlan utasokra rásózni, nem pedig kajákat, mint Kotovszkban.

Útban Izsevszk felé

Estefelé az útitársainkkal is összehaverkodtunk, miután Robi elővett egy üveg vodkát, illetve egy üveg savanyú uborkát (orosz szokás szerint) és megkínáltuk a mellettünk utazó srácokat is. A vonaton szokás szerint nem aludtam olyan jól, a matrac nagyon kényelmetlen volt. Így már nem is bántam, hogy másnap reggel 8.14-kor begördültünk az izsevszki vasútállomásra. 

A vonaton még egy sztorit kell megemlítenem (gyengébb idegzetűek ezt a bekezdést inkább ugorják át:P). Gyanútlanul este elmentem a kalauzhoz kérni egy pohár teát. Viszont, miután elkezdtem volna inni a nedűt, jöttem rá, hogy a kiskanalat az előző használat(ok) óta nem mosták meg. Ezt szóvá is tettem a kalauznak, hogy legyen szíves, adjon egy újat. Mivel sajnos már nem volt tiszta raktáron, ezért nagyon kedvesen odament a csaphoz (ahonnan igazság szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan víz folyik) és elkezdte a kis aranyos ujjaival eltörölgetni a kiskanalat, majd mosolyogva visszanyújtotta, hogy "Vot, csiszta". Azt már nem is mertem elképzelni, hogy mit foghatott meg előtte a kezével. Minden esetre nyeltem egyet, és mivel más választásom nem volt, megkevertem a már "tiszta" kanállal a teámat. :P

Szóval ott tartottam a kis kitérőm előtt, hogy 8.14-kor izgatottan szálltunk le a vonatról. Egy, az őszi romániai EGEÁ-s kongresszuson megismert izsevszki egeás lánnyal, Júliával úgy leveleztük le, hogy az állomáson fog várni minket. Arra viszont nem számítottam, hogy a vonatról leszállva egy kisebb tömeg fog állni a vonat mellett, magyar zászlókkal, és táblákkal, amikre a neveink vannak kiírva. A csoport nemi elosztása is nagyon szimpatikus volt: 8 lány és 2 fiú fogadott bennünket. :) Az állomáson még megvettük visszafelé a vonatjegyünket Izsevszkből Kazanyig az elektricskára. Ezután villamosra szálltunk, és kezdetét vette a kétnapos izsevszki kaland.

A kis csoportunk (10 orosz + 3 magyar) az izsevszki állomáson

Először reggelizni vittek el az egyik lány lakásába, ahol rántottát kaptunk a la udmurtese. Annyiból volt másabb, mint a magyar változat, hogy sonkát, paradicsomot, petrezselyemlevelet és kaporlevelet is tettek bele, nagyon finom volt! Ezt meg kellene honosítani hazánkban is!:) Ezután besétáltunk az Udmurt Állami Egyetemhez (UdGU), ahonnan kocsikkal vittek bennünket egy, a várostól 15 km-re lévő falumúzemba, ahol az udmurt népi építészetet tudtuk tanulmányozni. Láttunk szélmalmot, régi faházakat, élelemtároló vermet, stb. Nekem leginkább a zalaegerszegi skanzen jutott az eszembe róla, hisz ott voltak az egyik részen finnugor népek házai kiállítva, talán még udmurtot is láttunk. 

Egy ház a falumúzeumból

A múzeum megtekintése után egy kis evésre invitáltak meg minket: egy helyi specialitást kóstoltunk meg, ami káposztából és tojásból volt összesütve, hozzá pedig gyógynövényekből készített teát adtak.

Ezután az izsevszki állatkertet vettük célba. Ez nem volt egy nagy durranás, egész modern volt, de elég kevés állat lakott benne, ráadásul kicsi kifutókon tengették életüket. Az időnk viszont nagyon jó volt, 22-23 fok körüli.

Az állatkert után Júliáékhoz mentünk vacsorázni, ahol az anyukája nagyon finom és sokféle étellel várt minket. Volt leves, pelmenyi, saláta, különféle sütik és még torta is. 

Éjjel mindhárman más vendéglátóknál aludtunk, én Elenánál, aki az egyik izsevszki lakótelepen lakik a pasijával. Vacsi után mindenki elment a szállásadójához lecuccolni, és készülődni, mivel este bulizni mentünk. 

A vendéglátóim nagyon kedvesek voltak, a srác még vodkával is megkínált. Ráadásul a saját ágyukat is odadták nekem, ők aludtak a kihúzható kanapén.

Akkor most jöjjön egy kis leírás magáról a városról. Izsevszket 620 ezren lakják, ezzel közepes méretű orosz városnak tekinthető. Azt is lehetne róla mondani, hogy a szovjet szocialista iparvárosok tipikus példája. A városban 8 gyár működik (pl. fegyvergyár, rakétagyár, sörgyár, hőerőmű...), az ipari víz biztosítása miatt az Izs patakot felduzzasztották, ezáltal egy jó nagy mesterséges tavat hoztak létre, ami meghatározza a városképet. A település nagy részét lakótelepek foglalják el, és ezek sajnos elég lepukkantak (néhol azt éreztem, hogy Sztálin idejében megépítették őket, és azóta amortizálódnak felújítás nélkül). A központ viszont egész szép, illetve a tópart környéke egy nagyon élhető várost mutat. Összességében nem olyan nagy durranás a város, de nagyon örülök, hogy elmentem, mert a vendéglátás felejthetetlen volt.  

A tömegközlekedést buszok, trolibuszok és villamosok alkotják. Villamosból 12 vonal van a városban. A jegy egységesen 12 rubel, ami jelentősen olcsóbb a moszkvaitól (25-28 rubel). A járműpark viszont elég elavult, igaz vannak új buszok is, de akadnak még az 1950-es évekből visszamarad példányok is.

Egy régi busz a városban :)

Este bevetettük magunkat az izsevszki éjszakába. Talán a város legelegánsabb szórakozóhelyére vittek minket a vendéglátóink, amire a hely magas árairól következtetek: 1 sör 120 rubelnél kezdődött, 1 vodka pedig 112-nél. Moszkvai árszinvonal. A buli nekem annyira nem jött be, hisz olyan progresszív zenét játszottak, amire nem lehetett mit táncolni, ráadásul a vendéglátóink közül a legjobb csajok is otthon maradtak. :( Relatíve hamar leléptünk, 1 óra felé. 

Második nap a városnézés következett, a belváros szinte minden jelentős részét megnéztük. Jártunk a Központi téren, megnéztük az Udmurt "Sándor palotát", láttuk a Krokodilos szobrot, az őrségváltást a háborús emlékmű előtt, és a város két híres székesegyházát. 

A csapat az udmurt "Sándor palota" előtt.

Az leghíresebb templom a városban

Júliával a szökőkút előtt

A nap fénypontja talán a Kalasnyikov Múzeum volt. Az öreg Kalasnyikov itt találta fel a híres AK-47-es fegyvert, amit itt gyártottak és exportálták az egész világba. Azt mondják, hogyha 1947 előtt lett volna kalas, akkor a 2. világháború is hamarabb befejeződött volna... A múzeumban a kalasnyikov fegyverek történetét, Mihail Kasanyikov életét lehetett végigkövetni. Az egyik csúcspont viszont az volt, hogy 10 rubelélt szét lehetett szedni, majd összerakni egy AK-47-est. Nagyon érdekes volt egy ilyen fegyvert a kezemben tartani.:)

Pózolj AK-val :)

A másik fénypont pedig az volt, amikor lőttünk egy kalassal.:) 50 rubelért ki lehetett próbálni. Igaz, nem az eredeti AK-47-est, hanem valami modernizált változatot (AKM) adtak, de így is nagy élmény volt.:) Akkorát szólt:)

A múzeum után vacsorázni mentünk, ami aznap nálunk volt. Este eléggé bepunnyadtam az egésznapos túra után, de nem bántam, hogy 9 óra felé elindultunk a város újabb látványosságát megnézni: a mesterséges tavat. Partján megtekintettük a város első gyárát (ez a gyár hamarabb épült, mint maga a város, 251 évvel ezelőtt). A tóparti sétány nagyon szép volt esti kivilágításban, tele volt emberekkel. A séta után sok embertől eljött a búcsú ideje, hisz másnap reggel nagyon korán, 5.50-kor indultunk. Nagyon megkedveltem az izsevszki vendéglátóinkat, mondtam nekik, hogy obizatyelna jöjjenek el Magyarországra, hogy mi is viszonozni tudjuk ezt a felejthetetlen 2 napot.

Másnap reggel elég nehéz volt 3 óra alvás után felkelni 4.30-kor, de muszáj volt. Jól esett, hogy a 3 vendéglátó mellett még Júlia is és még egy srác kijött az állomásra elbúcsúzni, pedig nekik nem is lett volna muszáj. Ezután jött a kirándulás újabb szakasza: 6 óra vonatozás a harmadosztályos elektricskán:) Először nem volt olyan rossz, de a végén már gyök pí mennyiségű ember volt a vonatot, állóhely is alig maradt, szerencse hogy mi még az elején szálltunk fel. Kazanyba végül 11.45-re érkeztük.

Kazany Oroszország 6-7. legnagyobb városa, Tatárföld központja. Lakossága 1,1 millió fő körüli. Itt már jobban szembetűnő volt a tatárok jelenléte, mint Izsevszkben az udmurtoké, a városban szinte minden kiírás kétnyelvű volt. Ráadásul a tatár ABC kicsit el is tér az orosz cirilltől, vannak olyan extra betűk benne, mint a kazahban. 

A város nekem egy kicsit csalódás volt, igaz lehet, hogy azért, mert nagyon sokat vártam tőle. A belvárosban vannak nagyon szép épületek, de a külváros elég lepukkant. Itt is vannak olyan "múzeumból lopott" járművek, mint Izsevszkben, egy olyan trolibusszal sikerült utazni, ami majdnem szétesett alattunk.:)

A város leghíresebb műemléke a Kreml, ami az UNESCO világörökségének a része. Itt van a város legszebb épülete, a Kul Sharif mecset. Ezért az épületért viszont megérte Kazanyba elmenni. Íme: 

A mecset elég új, a régit lebontották, majd csak 1995-ben építették vissza. A Kremlben e mellett még néhány  ortodox templom, és a tatár elnök palotája áll. 

A Kreml után metróztunk egyet a kazanyi metróval. Kazány a 7. város Oroszországban, ahol metró jár, és ezt adták át a legkésőbb. Összesen 7 állomásból és 1 vonatból áll. Lehet, hogy az ünnepnek volt köszönhető, de elég kevesen utaztak rajta, ebből mi arra következtettünk, hogy nem is volt annyira érdemes megépíteni. 

Délután kimentünk a Volga partjára is, a hajókikötőbe. Érdekes volt, hogy itt még járnak személyszállító, menetrendszeri hajójáratok is! A Volgát sajnos nem láttuk teljes szélességében, mert egy sziget pont beékelődött a kilátás elé. 

A Volga

Este még a város sétálóutcáján, a Baumana utcán sétáltunk, ami tényleg szép volt, de semmi egyedi nem volt benne. Talán egy szétbontott ház, és a rohadó helye a sétálóutcán.:P

A Baumana utca

A városnézésünk ezzel véget is ért, hiszen 22.24-kor indult a vonatunk Moszkvába, így 21 óra felé már elindultunk az állomásra. Közben még egy saurmát vacsoráztunk, majd kivettük a csomagjainkat a csomagmegőrzőből, végül felszálltunk a vonatra. A Győzelem Napja miatti tűzijáték (aznap volt Oroszo. legfontosabb nemzeti ünnepe, a 2. VH végének évfordulója) pont akkor volt, amikor mi már a vonaton ültünk, így sajnos nem láttunk semmit belőle. A vonaton szinte rögtön bealudtunk, és feltűnően sokat, egész 10 óráig aludtam a második emeleti ágyamon. A kirándulás végül kedden 12.35-kor ért véget, amikor begördült a vonatunk Moszkvában a Kazanyi pályaudvarra. 

A koliban viszont ért a sokk: mától 10 napra kikapcsolták a melegvizet. :( Elvileg kósza információk szerint a földszinten van egy helyiség, ahol van melegvíz, de ezt még nem tudom megerősíteni :P Mindenesetre vicces lesz hideg vízben hajat mostni és fürdöni másfél hétig:P Tiszta Ogyessza hangulat. :P 

Akkor végezetül a tervekről: sajnos holnaphoz 2 hétre indulunk haza Magyarországra, már nagyon a vége felé közeledik az ösztöndíjunk...Ha jó idő lesz, Lajossal azt tervezzük, hogy holnap besétálunk a kolitól a Vörös térre, a metróvonalat követve. Kb. 15 km lesz, egy kisebb teljesítménytúra.:) Vasárnap pedig érkezik Dani, akivel a jövő héten a még meg nem nézett moszkvai látványossaágokat (pl. Kreml, Park Pabedi) szeretném végigjárni.:) Remélem marad a jó időnk a továbbiakban is! Amúgy az orosz kirándulásom alatt először történt meg, hogy melegebb volt itt, mint Magyarországon. Ehhez is 1000 km-t kellett utaznom Izsevszkbe.:)