Vendég Moszkvában

Sziasztok, kedves Olvasók!:)
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy majdnem 2 hétig elhanyagoltam a blogírást, de az elmúlt napok annyira mozgalmasan teltek, hogy másra sem volt időm. A múlt héten vendégem volt: Pajer Dani barátom eljött meglátogatni Moszkvába, így az elmúlt napokban elég sokat kirándultunk a városban.
De időrendi sorrendben haladva: 2 hete csütörtön végre véghezvittünk egy már régóta tervezett feladatot, megnéztük felszínen is az utat a központba a kolitól.:) Az esemény a Беляево - Красная Площадь teljesítménytúra elnevezést kapta (ha már idén nem tudtam menni Hamahamára, akkor ki kellett valamit találni helyette:) A táv 15,7 km volt, a szintidő pedig 4 óra. :) A túra azért nem volt olyan népszerű, mint a Hamahama szokott, igaz nem is vezetett olyan érdekes útvonalon, így végül csak 1 csapat indult, 3 fővel (Lajos, Kata és jómagam). Útközben konstatáltuk, hogy  a kolitól 3-4 metrómegállónyira is elég egyformán ronda házak sorakoznak, igaz nem hazuttolta meg magát a szovjet mentalitás: a lakótelepből egyszer csak kinőtt egy gyár füstölgő kéményekkel.:) Persze utána rögtön panelházakkal. :P A Leninszkij Proszpekt metrómegállónál (ahol ráadásul Gagarin Szupermen szerű szobra is áll - fura, hogy ilyen nagy szobrot nem csak Leninnek gyártottak:) egy kicsit módosítottunk az útvonalon - a panelházak helyett inkább átvágtunk egy kis erdőn (fura ez a Moszkva), majd a Moszkva-folyó partján folytattuk a túrát, ami legalább már szép volt. Ha az eredeti terv szerint mentünk volna, és nem álltunk volna meg bámészkodni, akkor 3 óra - 3 óra 10 perc alatt teljesíthető lett volna a túra, de így végül kb. 3 óra 50 perc lett a vége. Igaz így megtaláltuk a Vörös térhez legközelebb lévő gyárat (a Vörös Október Csokoládégyárat:), ami kevesebb mint 1 km-re fekszik Moszkva leghíresebb terétől; illetve közelebbről is megszemléltük I.Péter hajós szobrát.
Íme 1-2 kép a túráról:

Még a kolink közelében a Kaluzsszkaja felé

A túratársak és Gagarin

I. Péter és a hajói (amit mellesleg utálnak a moszkvaiak) :P

A múlt hét előtti héten amúgy eléggé lecsökkent a magyar kolónia lélekszáma a Puskinban, mivel kb. a 2/3-uk elment Pétervárra kirándulni. Nekem is megfordult amúgy a fejemben, amikor a többieket kísértük ki Lajossal a Leningradszkij vokzalra, h fel kellene ülni a vonatra, de sajnos még annyi pénz se volt nálam, hogy a vonatjegyet meg tudjam venni. :P Meg amúgy is, már voltam áprilisban, de egyszer még mindenképpen el akarok menni Észak Velencéjébe!!
Szombaton az ittmaradt bajtársak közül Mátéval és Erikával a Park Pobedibe látogattunk el, ami magyarul a Győzelem parkját jelenti. A parkot a 2. világháború megnyerésének tiszteletére alapították, amit az oroszok csak a Nagy Honvédő Háborúként emlegetnek. A park közepén egy nagy épület áll, amiben a háború eseményeit elevenítik fel. A múzeum előtt egy hatalmas, monumentális oszlop van, az odavezető utat pedig szökőkutak szegélyezik. Kár hogy elég rossz időt fogtunk ki (szakadt az eső), így anniyra nem tudtunk szétnézni, és a tankokat se láttuk a múzeum mögött. A kiállítás nekem nagyon kellemes csalódás volt, az egyik legjobb múzeum, amit eddig Moszkvában láttam. Különösen a diorámák (félkörképek) tetszettek, amik a háború - orosz szempontból - legfontosabb szakaszait ábrázolták (pl. Leningrád blokádja, Kurszki csata), teljesen élethűen. A többi kiállításrész is érdekes volt, korabeli hadi ruhákkal, dokumentumokkal, térképekkel...

A múzeum és az oszlop távolról

Leningrád blokádja dioráma

Vasárnap este pedig megérkezett Dani Moszkvába a Semerreretyóra, így kezdetét vette egy pörgősebb időszak.:) Jó tanács: aki a Seremetyevóról közelíti meg a várost, az készüljön fel arra, hogy ez a reptér koránt sincs olyan közel a városhoz, mint a Domogyedovó, a Recsnoj Vokzal metrómegállótól (zöld vonal végállomás) még több mint 1 óra buszútra van, amit Ikarusokkal lehet megtenni:) Ráadásul érvényes rá a helyi buszjegy, így 25 rubelből megúszható az út, ha előre veszel jegyet. Viszont egy fontos felfedezést tettem: nevét megcáfolva a reptéren mégis találtam retyót.:) Daninak ezúton is köszönöm, hogy olyan sok hazai ajándékkal (Boci csoki, házikolbász, pálinka) látott el, ami a már 3 hónapja külhonban élő lelkemnek és gyomromnak nagyon jól esett!:)
Hétfőn délelőtt még bementem suliba, majd 2 óra felé  találkoztunk Danival a városban. A Mumu-s ebéd után a Vaszilij Blazsennij székesegyházat néztük meg belülről, ami az előzetes negatív kritikákkal ellentétben szerintem tök jó volt, nem az a "hagyományos" ortodox templom. Bementünk még a Hram Hriszta Szpaszityeljába is (uszodás templom:), majd este pedig az egyik moszkvai egeás csajszival, Aikával találkoztunk a Lomonoszov egyetemnél.
Kedden sikeresen ellógtam az óráimat, viszont helyette fantasztikus programunk volt: meglátogattuk Lenint!!! Igaz, a belépés hozzá elvileg ingyenes, de a huncut oroszok kitalálták, h táskával együtt nem lehet a vezérhez bemenni, a ruhatás viszont 40 rubel, és ha bevallod, h van nálad még telefon és fényképező, akkor tárgyanként +20 rubellet emelkedik az összeg. Mi letagadtuk:) Lenin amúgy szerintem már nem az eredeti, inkább hasonlított egy viaszbábhoz...bár már lassan 90 éve ott fekszik, szóval nem is csoda. Sajnos aznap elég ramaty idő volt, esett az eső, így az eredetileg tervezett Kreml helyett metróztunk egyet, körbejártuk és fényképeztük a Kalcot és utaztunk a citromsárga vonallal is. Nekem az volt az utolsó, amin még egyáltalán nem jártam.

Állomás a Kalcón

Az este megint egy tök jó programom volt, színházba mentünk Szilvikével. Ráadássul a Balsojba!!! Sajnos nem a főépületben volt az előadás, mert azt épp felújítják, de ez az épület is tök szép volt. Az Anyegint néztük. A darabbal kapcsolatban annyira nem voltak nagy elvárásaink, mert először azt hittük, hogy színdarabra megyünk, de csak később derült ki, hogy mégis opera, viszont ezért se Szilvi se én nem lelkesedtem annyira. Viszont ez is nagyon kellemes csalódás volt, tök jó helyen ültünk, ahonnan mindent lehetett látni, ráadásul amit énekeltek, azt felíratozták is egy kivetítőn angolul. Szóval, most már egész megkedveltem az operát:)

A "pót" Balsoj nézőtere

A színpad

Szerdán múzeumok napja volt Moszkvában, így a nagyrészük ingyenes volt. Mi Danival és Robival a Metrótörténeti és a Puskin Múzeumba (a 4 közül az, amelyik Puskin életútjával foglalkozik) látogattunk el, az előbbi nagyon jó volt, az utóbbi viszont elég felejthető. Délután az izmailovói szuvenírpiacon voltunk, ahol sikeresen beszereztem néhány matrjoskát és összehaverkodtam egy arab saurmással:)
A csütörtök a tanulás és a lazulás jegyében telt, délelőtt bementem órákra, este  pedig elmentünk a Новие Черёмуски megállónál lévő Kruska sörözőbe, 7-en a moszkvai magyar kolóniából, Danival kiegészülve. Ezután a hangulat emelése érdekében még megittuk Dani pálinkáját egy közeli parkban, majd majdnem elmentünk bulizni is, csak sajnos nem találtuk meg a Gogolt, ahol legutóbb voltam :) :P
Pénteken megint suliban voltam, majd este pedig Kareokee partit csaptunk a koliban:) Végre Danit is beengedték (itt az a szabály, h csak péntek-szombat-vasárnap hozhatsz vendéget a kóterbe:P

Szombaton már szerencsére nem volt suli, így tudtunk egész nap kirándulni. A délelőtti célpont a Caricinó volt, Nagy Katalin rezidenciája, ami a jelenlegi formájában csak 2006 óta áll, akkor készültek el a rekonstrukciójával. Szerintem eddig, amit láttam Moszkvában, ez volt a legszebb park, a kastély a Loire-mentieket idézi. A kiállítás belül viszont elég felejthető volt, ráadásul nem is fogadták el a diákomat, sem a Dani norvégját. :):P Pedig Györgyiék néhány hete ingyen mentek be. Kiszámíthatatlanok ezek a szovjetek :P

Caricino

Caricino

A kastély után sajnos egy zápor söpört végig a városon, pedig előtte nyári meleg volt. A Caricino megálló melletti piacon megebédeltünk, nem is akármit: Moszkva legnagyobb saurmáját.:) Igaz, 80 rubel volt, de kb. 1/3-al nagyobb, mint amit eddig ettem, ráadásul nagyon finom és friss zöldségekkel volt tele.
Délután a moszkvai magasvasúton utaztunk el a végéig, majd a VDNH-nál (pontosabban most már VVC)néztük meg a pavilonokat és a szökőkutakat. Tiszta majálishangulat volt, szerencsére addigra már a zápor is elment. Este Dani megint kijött hozzánk és kareokee-ztunk.

Vasárnap a sokszoros búcsú napja volt. Először Lajost kísértem ki a Kijevi pályaudvarra, aki előbb Grúzia felé veszi az irányt, mielőtt hazatérne Magyarországra. Ezután Danival és Szvetlanával találkoztunk és sétáltunk a központban, illetve söröztünk az SPB-ben. Majd este 5 fele eljött a búcsú Danitól is, vele együtt a bakancsomtól és a kabátomtól, amit hazaküldtem vele. Köszi mégegyszer a segítséget, Dani!:)
Este pedig a koliban Esztitól és Katától búcsúztunk el, akik hétfőn hajnalban indultak haza.

Sajnos lassan végetér ez a felejthetetlen 3 hónap az oroszoknál... nekem még a maival együtt 3 napom van hátra, plusz még a 2 napos kijevi városnézés a hazautat megszakítva. Ha minden jól megy, vasárnap délben már Nyíregyházán leszek. Addig még megpróbálok minél több helyet megnézni Moszkvában, ki tudja mikor térek ide vissza legközelebb... Viszont azt már legalább tudom, hogy lehet ingyenvízumot szerezni ide.:) Egyszerű: össze kell haverkodni az itteni egeásokkal:)
Végezetül az időjárásról: végre ide is beköszöntött a nyár - az utóbbi napokban 25 fok feletti hőmérséklet volt, az oroszok pólóban és rövidnadrágban, illetve a lányok még minibb szoknyában rohangálnak az utcán, szóval ezt az időt már élvezem:)

Még egy fontos hír: tegnap megkaptam a bizonyítványomat, igaz előtte egy olyan papírt kellett kitöltetnem, amire 5 helyről kellett 5 aláírást és 5 pecsétet kérnem, de jó arc volt az ügyintéző srác, mert már 4 pecsétre is kiadta a справка-mat, ami inkább hasonlít egy általános iskolás földrajzverseny emléklapjához, mint egy egyetemi oklevélhez.:)):P  De legalább jól mutat rajta a sok cirill betű :P
Most ezzel búcsúzok, vigyázzatokk magatokra!

Az izsevszki túra

Sziasztok, kedves olvasók!:)

Sikeresen teljesítettük a 2000 km-es túránkat, tegnap délben visszatértünk Moszkvába Udmurtföldről. A kirándulás nagyon jól sikerült, az egyik legjobb 5 nap volt az Oroszországban töltött 2 és fél hónap alatt. 

Pénteken fél 11-kor indultunk a kolitól, majd a Kazanyi pályaudvaron még megvettük a vonatjegyeket a visszaútra, illetve haza, Magyarország felé is, Kijevig. Így sikerült megszabadulnom 2000 rubeltől, de ez még így is egész olcsónak számított, mert május 9-én a Győzelem Napjának köszönhetően az RZSD (az orosz MÁV) 50%-os kedvezményt biztosított minden vonatjegyre, így a Kazany-Moszkva jegy csak 530 rubelbe kerül. 

Egy saurma bedobása után 13 óra körül felszálltunk a vonatunkra, ami 13.20-kor indult 19 órás útjára. Ezt az időt a pétervári útról már jól ismert plackartos kocsiban töltöttük el, szerencsére a hosszabb, folyosóra merőleges ágyakon. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben a vagon utazóközönsége is teljesen normális volt. Az út viszonylag hamar eltelt, közben kb. 5 órányira Moszkvától fél órát állt a szerelvény, ami alatt le is szálltunk,  ahol az ukrajnai Kotovszkhoz hasonlóan seftesek hada támadt le minket. A különbség az ukrán városhoz képest az volt, hogy itt inkább szuveníreket (üveg edényeket, poharakat és fekete macska formájú porcelánokat) próbáltak a gyanútlan utasokra rásózni, nem pedig kajákat, mint Kotovszkban.

Útban Izsevszk felé

Estefelé az útitársainkkal is összehaverkodtunk, miután Robi elővett egy üveg vodkát, illetve egy üveg savanyú uborkát (orosz szokás szerint) és megkínáltuk a mellettünk utazó srácokat is. A vonaton szokás szerint nem aludtam olyan jól, a matrac nagyon kényelmetlen volt. Így már nem is bántam, hogy másnap reggel 8.14-kor begördültünk az izsevszki vasútállomásra. 

A vonaton még egy sztorit kell megemlítenem (gyengébb idegzetűek ezt a bekezdést inkább ugorják át:P). Gyanútlanul este elmentem a kalauzhoz kérni egy pohár teát. Viszont, miután elkezdtem volna inni a nedűt, jöttem rá, hogy a kiskanalat az előző használat(ok) óta nem mosták meg. Ezt szóvá is tettem a kalauznak, hogy legyen szíves, adjon egy újat. Mivel sajnos már nem volt tiszta raktáron, ezért nagyon kedvesen odament a csaphoz (ahonnan igazság szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan víz folyik) és elkezdte a kis aranyos ujjaival eltörölgetni a kiskanalat, majd mosolyogva visszanyújtotta, hogy "Vot, csiszta". Azt már nem is mertem elképzelni, hogy mit foghatott meg előtte a kezével. Minden esetre nyeltem egyet, és mivel más választásom nem volt, megkevertem a már "tiszta" kanállal a teámat. :P

Szóval ott tartottam a kis kitérőm előtt, hogy 8.14-kor izgatottan szálltunk le a vonatról. Egy, az őszi romániai EGEÁ-s kongresszuson megismert izsevszki egeás lánnyal, Júliával úgy leveleztük le, hogy az állomáson fog várni minket. Arra viszont nem számítottam, hogy a vonatról leszállva egy kisebb tömeg fog állni a vonat mellett, magyar zászlókkal, és táblákkal, amikre a neveink vannak kiírva. A csoport nemi elosztása is nagyon szimpatikus volt: 8 lány és 2 fiú fogadott bennünket. :) Az állomáson még megvettük visszafelé a vonatjegyünket Izsevszkből Kazanyig az elektricskára. Ezután villamosra szálltunk, és kezdetét vette a kétnapos izsevszki kaland.

A kis csoportunk (10 orosz + 3 magyar) az izsevszki állomáson

Először reggelizni vittek el az egyik lány lakásába, ahol rántottát kaptunk a la udmurtese. Annyiból volt másabb, mint a magyar változat, hogy sonkát, paradicsomot, petrezselyemlevelet és kaporlevelet is tettek bele, nagyon finom volt! Ezt meg kellene honosítani hazánkban is!:) Ezután besétáltunk az Udmurt Állami Egyetemhez (UdGU), ahonnan kocsikkal vittek bennünket egy, a várostól 15 km-re lévő falumúzemba, ahol az udmurt népi építészetet tudtuk tanulmányozni. Láttunk szélmalmot, régi faházakat, élelemtároló vermet, stb. Nekem leginkább a zalaegerszegi skanzen jutott az eszembe róla, hisz ott voltak az egyik részen finnugor népek házai kiállítva, talán még udmurtot is láttunk. 

Egy ház a falumúzeumból

A múzeum megtekintése után egy kis evésre invitáltak meg minket: egy helyi specialitást kóstoltunk meg, ami káposztából és tojásból volt összesütve, hozzá pedig gyógynövényekből készített teát adtak.

Ezután az izsevszki állatkertet vettük célba. Ez nem volt egy nagy durranás, egész modern volt, de elég kevés állat lakott benne, ráadásul kicsi kifutókon tengették életüket. Az időnk viszont nagyon jó volt, 22-23 fok körüli.

Az állatkert után Júliáékhoz mentünk vacsorázni, ahol az anyukája nagyon finom és sokféle étellel várt minket. Volt leves, pelmenyi, saláta, különféle sütik és még torta is. 

Éjjel mindhárman más vendéglátóknál aludtunk, én Elenánál, aki az egyik izsevszki lakótelepen lakik a pasijával. Vacsi után mindenki elment a szállásadójához lecuccolni, és készülődni, mivel este bulizni mentünk. 

A vendéglátóim nagyon kedvesek voltak, a srác még vodkával is megkínált. Ráadásul a saját ágyukat is odadták nekem, ők aludtak a kihúzható kanapén.

Akkor most jöjjön egy kis leírás magáról a városról. Izsevszket 620 ezren lakják, ezzel közepes méretű orosz városnak tekinthető. Azt is lehetne róla mondani, hogy a szovjet szocialista iparvárosok tipikus példája. A városban 8 gyár működik (pl. fegyvergyár, rakétagyár, sörgyár, hőerőmű...), az ipari víz biztosítása miatt az Izs patakot felduzzasztották, ezáltal egy jó nagy mesterséges tavat hoztak létre, ami meghatározza a városképet. A település nagy részét lakótelepek foglalják el, és ezek sajnos elég lepukkantak (néhol azt éreztem, hogy Sztálin idejében megépítették őket, és azóta amortizálódnak felújítás nélkül). A központ viszont egész szép, illetve a tópart környéke egy nagyon élhető várost mutat. Összességében nem olyan nagy durranás a város, de nagyon örülök, hogy elmentem, mert a vendéglátás felejthetetlen volt.  

A tömegközlekedést buszok, trolibuszok és villamosok alkotják. Villamosból 12 vonal van a városban. A jegy egységesen 12 rubel, ami jelentősen olcsóbb a moszkvaitól (25-28 rubel). A járműpark viszont elég elavult, igaz vannak új buszok is, de akadnak még az 1950-es évekből visszamarad példányok is.

Egy régi busz a városban :)

Este bevetettük magunkat az izsevszki éjszakába. Talán a város legelegánsabb szórakozóhelyére vittek minket a vendéglátóink, amire a hely magas árairól következtetek: 1 sör 120 rubelnél kezdődött, 1 vodka pedig 112-nél. Moszkvai árszinvonal. A buli nekem annyira nem jött be, hisz olyan progresszív zenét játszottak, amire nem lehetett mit táncolni, ráadásul a vendéglátóink közül a legjobb csajok is otthon maradtak. :( Relatíve hamar leléptünk, 1 óra felé. 

Második nap a városnézés következett, a belváros szinte minden jelentős részét megnéztük. Jártunk a Központi téren, megnéztük az Udmurt "Sándor palotát", láttuk a Krokodilos szobrot, az őrségváltást a háborús emlékmű előtt, és a város két híres székesegyházát. 

A csapat az udmurt "Sándor palota" előtt.

Az leghíresebb templom a városban

Júliával a szökőkút előtt

A nap fénypontja talán a Kalasnyikov Múzeum volt. Az öreg Kalasnyikov itt találta fel a híres AK-47-es fegyvert, amit itt gyártottak és exportálták az egész világba. Azt mondják, hogyha 1947 előtt lett volna kalas, akkor a 2. világháború is hamarabb befejeződött volna... A múzeumban a kalasnyikov fegyverek történetét, Mihail Kasanyikov életét lehetett végigkövetni. Az egyik csúcspont viszont az volt, hogy 10 rubelélt szét lehetett szedni, majd összerakni egy AK-47-est. Nagyon érdekes volt egy ilyen fegyvert a kezemben tartani.:)

Pózolj AK-val :)

A másik fénypont pedig az volt, amikor lőttünk egy kalassal.:) 50 rubelért ki lehetett próbálni. Igaz, nem az eredeti AK-47-est, hanem valami modernizált változatot (AKM) adtak, de így is nagy élmény volt.:) Akkorát szólt:)

A múzeum után vacsorázni mentünk, ami aznap nálunk volt. Este eléggé bepunnyadtam az egésznapos túra után, de nem bántam, hogy 9 óra felé elindultunk a város újabb látványosságát megnézni: a mesterséges tavat. Partján megtekintettük a város első gyárát (ez a gyár hamarabb épült, mint maga a város, 251 évvel ezelőtt). A tóparti sétány nagyon szép volt esti kivilágításban, tele volt emberekkel. A séta után sok embertől eljött a búcsú ideje, hisz másnap reggel nagyon korán, 5.50-kor indultunk. Nagyon megkedveltem az izsevszki vendéglátóinkat, mondtam nekik, hogy obizatyelna jöjjenek el Magyarországra, hogy mi is viszonozni tudjuk ezt a felejthetetlen 2 napot.

Másnap reggel elég nehéz volt 3 óra alvás után felkelni 4.30-kor, de muszáj volt. Jól esett, hogy a 3 vendéglátó mellett még Júlia is és még egy srác kijött az állomásra elbúcsúzni, pedig nekik nem is lett volna muszáj. Ezután jött a kirándulás újabb szakasza: 6 óra vonatozás a harmadosztályos elektricskán:) Először nem volt olyan rossz, de a végén már gyök pí mennyiségű ember volt a vonatot, állóhely is alig maradt, szerencse hogy mi még az elején szálltunk fel. Kazanyba végül 11.45-re érkeztük.

Kazany Oroszország 6-7. legnagyobb városa, Tatárföld központja. Lakossága 1,1 millió fő körüli. Itt már jobban szembetűnő volt a tatárok jelenléte, mint Izsevszkben az udmurtoké, a városban szinte minden kiírás kétnyelvű volt. Ráadásul a tatár ABC kicsit el is tér az orosz cirilltől, vannak olyan extra betűk benne, mint a kazahban. 

A város nekem egy kicsit csalódás volt, igaz lehet, hogy azért, mert nagyon sokat vártam tőle. A belvárosban vannak nagyon szép épületek, de a külváros elég lepukkant. Itt is vannak olyan "múzeumból lopott" járművek, mint Izsevszkben, egy olyan trolibusszal sikerült utazni, ami majdnem szétesett alattunk.:)

A város leghíresebb műemléke a Kreml, ami az UNESCO világörökségének a része. Itt van a város legszebb épülete, a Kul Sharif mecset. Ezért az épületért viszont megérte Kazanyba elmenni. Íme: 

A mecset elég új, a régit lebontották, majd csak 1995-ben építették vissza. A Kremlben e mellett még néhány  ortodox templom, és a tatár elnök palotája áll. 

A Kreml után metróztunk egyet a kazanyi metróval. Kazány a 7. város Oroszországban, ahol metró jár, és ezt adták át a legkésőbb. Összesen 7 állomásból és 1 vonatból áll. Lehet, hogy az ünnepnek volt köszönhető, de elég kevesen utaztak rajta, ebből mi arra következtettünk, hogy nem is volt annyira érdemes megépíteni. 

Délután kimentünk a Volga partjára is, a hajókikötőbe. Érdekes volt, hogy itt még járnak személyszállító, menetrendszeri hajójáratok is! A Volgát sajnos nem láttuk teljes szélességében, mert egy sziget pont beékelődött a kilátás elé. 

A Volga

Este még a város sétálóutcáján, a Baumana utcán sétáltunk, ami tényleg szép volt, de semmi egyedi nem volt benne. Talán egy szétbontott ház, és a rohadó helye a sétálóutcán.:P

A Baumana utca

A városnézésünk ezzel véget is ért, hiszen 22.24-kor indult a vonatunk Moszkvába, így 21 óra felé már elindultunk az állomásra. Közben még egy saurmát vacsoráztunk, majd kivettük a csomagjainkat a csomagmegőrzőből, végül felszálltunk a vonatra. A Győzelem Napja miatti tűzijáték (aznap volt Oroszo. legfontosabb nemzeti ünnepe, a 2. VH végének évfordulója) pont akkor volt, amikor mi már a vonaton ültünk, így sajnos nem láttunk semmit belőle. A vonaton szinte rögtön bealudtunk, és feltűnően sokat, egész 10 óráig aludtam a második emeleti ágyamon. A kirándulás végül kedden 12.35-kor ért véget, amikor begördült a vonatunk Moszkvában a Kazanyi pályaudvarra. 

A koliban viszont ért a sokk: mától 10 napra kikapcsolták a melegvizet. :( Elvileg kósza információk szerint a földszinten van egy helyiség, ahol van melegvíz, de ezt még nem tudom megerősíteni :P Mindenesetre vicces lesz hideg vízben hajat mostni és fürdöni másfél hétig:P Tiszta Ogyessza hangulat. :P 

Akkor végezetül a tervekről: sajnos holnaphoz 2 hétre indulunk haza Magyarországra, már nagyon a vége felé közeledik az ösztöndíjunk...Ha jó idő lesz, Lajossal azt tervezzük, hogy holnap besétálunk a kolitól a Vörös térre, a metróvonalat követve. Kb. 15 km lesz, egy kisebb teljesítménytúra.:) Vasárnap pedig érkezik Dani, akivel a jövő héten a még meg nem nézett moszkvai látványossaágokat (pl. Kreml, Park Pabedi) szeretném végigjárni.:) Remélem marad a jó időnk a továbbiakban is! Amúgy az orosz kirándulásom alatt először történt meg, hogy melegebb volt itt, mint Magyarországon. Ehhez is 1000 km-t kellett utaznom Izsevszkbe.:)

A második EGEA Moszkva- EGEA Szeged meeting

Üdv mindenkinek a tavaszi Moszkvából! :) Az átlaghőmérséklet az elmúlt napokban 15-23 fok között ingadozott, ezzel már végre meg vagyok elégedve.:) A növényzet is szépen kizöldült, a fák is hajtanak, sőt már egy-két virág is elkezdett virítani.
A múlt héten szerdán kimentünk a szobatársaimmal a kolitól kb. 10-15 percre lévő Тёплый стан-i erdőbe saslikozni, ami nagyon jól sikerült. Jó volt a hangulat (amit még egy kis borral is feldobtunk:), és a saslik is finom lett. A parkban lévő tó partjára, egy stégre telepedtünk le, ahonnan tök jó volt a kilátás is. Érdekes volt, hogy míg a levegő kb. 20 fokos volt, a tó nagy részét pedig jég borította.

Csütörtökön és pénteken suliban voltam, így nem nagyon történt semmi izgalmas. A vietnami csávóval cseréltünk pénzt, kiderült, hogy nemcsak én, hanem az ő fia is gyűjti a külföldi pénzeket. 1000 forintért és néhány apróért kaptam 7000 vietnami dongot, de csak később derült ki, hogy ő járt jobban, mert a dong még  jobban el van inflálódva, mint a forint, 7000 dong kb. 100 Ft-ot érhet :P

Péntek este életemben másodszor elmentem nyilvános szórakozóhelyre bulizni Moszkvában. Most szerencsére lényegesen kevesebbet költöttem, mint első alkalommal, kb. 600 rubelből kijött az éjszaka, bár a magyar árakhoz képest ez is soknak számít, de a múltkori 1500 rubelhez képest ez már elhanyagolható :P Most a Gogol nevű helyre mentünk, ami ott van kb. 5 percre az Ohotnij Rjad-tól (a Vörös-térhez legközelebb lévő metrómegálló) Nekem a múltkori szórakozóhely, a Zóna kicsit jobban tetszett, de a Gogolban a zene viszont jobb volt. A társaság is nagyobb volt, akivel mentünk, a 3 szobatársammal és a kolis lengyel lányokkal partiztunk.

Szombaton Szilvikével, Lajossal és Györgyivel Moszkva északi részére, az Osztankinó TV toronyhoz és a Seremetyev kastélyhoz mentünk el, ráadásul utaztunk a moszkvai magasvasúttal is :)

A moszkvai magasvasút

A Seremetyev kastély sajnos be volt zárva, csak május 2. felében nyitják ki, és az Osztankinóba se tudtunk felmenni, mert kiderült, hogy előre kellett volna regisztrálni, de ettől függetlenül jó hangulatban telt a délután, láttunk egy vicces fazont, aki épp amikor ültünk az ott lévő tó partján, úgy döntött, hogy beleveti magát a habokba:) Egy kicsit zakkantnak tűnt:) Ezen kívül láttunk egy tök szép templomot is, amibe be is tudtunk menni, szerintem az egyik legkülönlegesebb volt Moszkvában.

A TV-torony

Templom az Osztankinón

Vasárnap a koli környékét fedeztük fel Lajossal, elmentünk a kolihoz legközelebb lévő erdőbe, ahol találtunk egy tök jó kávézót, ahol az asztalok nagy része már a fák között van. Aztán találtunk egy olyan részt (az erdő és a koli között), ami egy atomtámadás utáni állapotra emlékeztetett: egy hatalmas szakadék van a kollégium oldalában, és benne szemétlerakat, mindenfelé szétdobált autógumikkal, betontörmelékkel és háztartási hulladékkal. Nagyon durva látványt nyújtott, kár hogy fényképezőt nem vittem magammal.
Hétfőn szünnap volt a suliban, mert mivel máj. 1. idén vasárnapra esett, ezért az oroszok kiadták a máj. 2.-át szünetnek:) Egész jó mentalitás, nálunk is követni kellene.:) A csoporttársaimmal aznap a Tverszkajára mentünk sétálni, ami Moszkva egyik híres utcája. Itt benéztünk egy tök szép boltba, aminek nagyon jól néz ki a belseje, valójában pedig egy ABC. Ezután leültünk egy kicsit bámészkodni a Sándor-kertbe a Kreml mellett, ami egyre szebben néz ki a beültetett virágokkal.

Az említett ABC

A városháza a Tverszkaján

Kedden suli után pedig egy másik moszkvai EGEÁ-s lánnyal, Szvetlanával találkoztam, akivel először a Kolomneszkojén (ahol márciusban maszlenyicázni voltunk) sétáltunk, majd leültünk a Moszkva-folyó partjára elfogyasztani egy helyi specialitást, a Medovuha nevű mézsört, ami nagyon finom volt. Közben sok mindenről beszélgettünk, köztük az egeás ügyekről is, megtudtam 1-2 bizalmas infót is (például a 2012-es és 2013-as kongresszusok tervezett helyszíneiről:), illetve megbeszéltünk egy nagyobbszabású Szeged-Moszkva meetinget máj. második felében, amikor Dani és Aika is itt lesz. Ezután elmarsrutkáztunk a Proletarszkaja metrómegállóhoz, ahol 2 újabb egeás csatlakozott hozzánk, egy csaj és egy srác. Velük megnéztünk 2 szép templomot, köztük az egyik az egyik legrégibb Moszkvában, majd beültünk sörözni egy Kruska (=korsó) nevű helyre sörözni, mivel közben sajnos eleredt az eső. Jó volt végre egy igazi orosz kocsmát is megnézni, bár átszámítva 500 Ft volt a sör, de sajnos ez Moszkvában olcsónak számít. Összességében tök jó volt a délután és az este, jó volt oroszul beszélgetni igazi oroszokkal :)

Szvetlanával a Kolomenszkojén

Akkor végezetül a tervekről: pénteken utazunk Izsevszkbe Robival és Zsófival, ahol szintén az egeások fognak vendégül látni, majd hazafelé, hétfőn beugrunk Kazanyba, ami állítólag nagyon szép város. Így a következő bejegyzést majd csak a túra után, jövő kedd/szerda körül fogom írni, életem legtávolabbi utazása után (3000 km-re leszek hétvégén Magyarországtól:)
Addig is mindenkinek minden jót, és sok sikert a zh-kkal!:) :W