The end

Kedves kitartó olvasóim!
Ezennel elérkeztem blogom utolsó bejegyzéséhez. Mivel szerencsésen hazaértem, ezért már nem lesz újabb témám és hírem Moszkvával kapcsolatban. Talán majd egyszer újra felkerekedek, és turistaként végigjárom azokat a helyeket, amiket most diákként láttam, illetve azokat, amik sajnos kimaradtak (Tretyakov képtár, Puskin Múzeum, hajókázás a Moszkva folyón, Szergiev Poszád, Vlagyimir...).
Akkor jöjjön a végelszámolás: sajnos hiába kutattam a legendát, de ez a 3 hónap kevésnek bizonyult a zacskós vodka megtalálásához, így hivatalosan nem tudom megerősíteni a létezését. Úgy is modhatnám, a zacskós vodka létének bizonyítása még további kutatásokat igényel, a mostani kutatási területtől néhány 1000 km-el keletebbre kellene folytatni a projektet, valahol Szibéria és a Bajkál-tó környékén. :) Persze ez elég sok pénzt és időt igényel, így a közeljövőben nem fogok tudni rá vállalkozni, amíg megfelelő szponzorokat nem találok:) A másik megoldás, addig is böngészem az osztondij.net-et, hátha valami jó kis ösztöndíjra bukkanok mondjuk Novoszibirszkben:)
A viccet félre téve, nagyon jó, hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba, kár lett volna kihagyni, egyetemista éveim egyik legemlékezetesebb féléve volt. Ezért szeretnék mindenkit bíztatni, aki mondjuk épp most talált rá a blogora a neten, és gondolkodik rajta, hogy beadja-e a pályázatát Moszkvába, hogy mindenképpen tegye meg, nem fogja megbánni!:)
Akkor most búcsúzok, aki akar, már személyesen is megtalál; jövő héttől már Szegeden leszek!:) :W

Moszkva, Kijev, Csap, Záhony

Sziasztok!
Üdv most már itthonról, Magyarországról! Tisztelettel jelentem, hogy múlt vasárnap, május 29.-én fél 10 táján sikeresen landoltam a nyíregyházi vasútállomás 1. vágányán, közel 60 kilós rakományommal. Szóval sajnos véget ért a 3 hónapos oroszországi kalandom. Úgy is mondhatnám, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, hiszen nagyon jó volt ez a kint töltött 3 hónap - főleg az utolsó hónap sikerült talán a legjobbra - , viszont most már egy kicsit jó itthon is lenni, házi kosztot enni...csak ne kezdődnének jövő héten a vizsgáim Szegeden :P

Szóval akkor jöjjön az élménybeszámoló az utolsó kint töltött néhány napról!
Hétfőn még bementem a suliba az első két órára (ez volt a búcsú az alma matertől), aztán utoljára elletem a csodálatos kolimenzán. amit mindörökké a szívembe zárok, főleg a csótányos salátájukkal.:P Az utolsó alkalommal viszont egészen ehető volt az ebéd, biztos azt akarták, hogy jó szájízzel búcsúzzak. Majd - mint azt már az előző bejegyzésemben is leírtam - beszereztem a bizonyítványomat, 5 pecsét ellenében. :P Délután Szilvikével találkoztam, akivel a Sabolovszkaja megálló közelében lévő kolostort néztük meg, ami nagyon szép volt, nem az a felkapott turistalátnivaló, inkább helyi hívek látogatják. Utána még egy kicsit söröztünk és beszélgettünk Szilvivel, majd otthon a koliban várt a házimunka: egy nagy adag mosatlan ruha. Persze mindezt továbbra is kézzel hajtottam végre, de 10 nap kihagyás után legalább melegvíz már folyt a csapból.

A kolostor bejárata

A kedd délelőttöt netezéssel és az előző bejegyzés megírásával töltöttem, majd kora délután bementem a városba, ahol előbb ebédeltem a Mu-mu-ban, majd a Kremlet vettem célba. A bejáratnál - megtévesztően - az volt kiírva, hogy 16 órától a diákoknak a belépés ingyenes, így 15.30 lévén inkább vártam fél órát, addig elszaladtam a Tverszkajára egy Kazahsztános könyvet venni, amit már régebben kinéztem. 16 órakor ért a pofáraesés: kiderült, hogy az akció csak az orosz állampolgárokra vonatkozik:P Ráadásul a hosszú sor miatt kb. 16.20-ra jutottam be, így nagyon rohannom kellett, a 6 templomból így is csak 4-be volt időm bemenni. Viszont a látvány kárpótolt, az oroszországban látott templomok egyik legszebb példányait nézhettem meg. Ami viszont zavaró volt - föcis szlenggel élve "tájseb" a Kremlben - az a kormányhivatal szocialista panel épülete a XIII-XIV. századi épületek közé vegyítve. :P Az oroszoknak tényleg nincs ízlésük :P
Akkor jöjjön néhány kép a csodálatos templomokról:

 Kívülről...

...és az egyik belülről

Sajnos hamar eltelt ez a 40 perc, úgy érzem, ide még egyszer vissza kell jönnöm, amikor a múzeumokra is lesz idő!

Szerdán délelőtt ismét nyakamba vettem a várost, szuvenírok után kajtatva. A helyszínt viszont lehet hogy rosszul választottam meg, hiszen a Novij Arbaton csillagászati árak voltak, végül sikerült vennem 430 rubelért egy Csiburáskát, amit egy másik boltban 850-ért árultak :P Még szerencse, hogy tudok oroszul alkudni :P A Mu-mus ebéd és a Novij Arbaton való séta (ez nem valami szép hely, mint ahogy elsőre hinné az ember) után 14 óra felé találkoztam Szilvivel, akivel úgy beszéltük meg, hogy Kuszkovóra megyünk kirándulni. Szerintem ez volt az egyik legjobb délután a moszkvai időtöltésem alatt, nagyon jól éreztem magamat! Az idő is már szerencsére nyári volt. Kuszkovó a Seremetyev család birtoka volt, ahova több különálló kastélyt építtetett, amelyek egy mesterséges tó partján terülnek el. Majdnem mindegyikbe be is tudtunk menni, nagyrészükben korhű főúri kastélyok berendezéseit nézhettük meg, míg volt olyan épület, amelyikben porcelánkiállítás volt.

Kuszkovó a tó partjáról

Az egyik kastély kívülről

A főépület palotaterme

A múzeum zárása után kiültünk még a tó partjára sörözni és beszélgetni. Rossz volt arra gondolni, hogy ez az utolsó délutánom Moszkvában...
Este a koliban elkezdődtek a búcsúzkodások, így néhány emberrel még megittuk a búcsúvodkát, a lengyelekkel pedig a búcsú zsubrovkát. Az egyik srácnak ráadásul pont éjféltől kezdődött a születésnapja is.

A csütörtök már a pakolás és a bevásárlás jegyében telt, szerencsére sikerült összeraknom mindent, valószínűleg semmit sem hagytam Moszkvában. Indulás előtt még elbúcsúztam néhány embertől, majd 5 óra után nemsokkal elindultunk Robival a vasútállomásra. Arra nam számítottunk, hogy ilyen nehéz lesz a csomagunk, így végül taxiztunk a beljajevói metrómegállóig. A Kijevszkij páyaudvaron még ettem egy búcsúsaurmát Moszkvában, majd 19.10-kor végleg elindultunk Moszkvából. Ki tudja, talán utoljára láttam a várost, de az biztos, hogy egyhamar nem fogok visszatérni. Talán 30 év múlva, mint ahogy anyukám Pétervárra. De majd meglátjuk...

A vonatozás Moszkva-Kijev szakasza nem volt olyan jó, Robival nem is egy helyre szólt a jegyünk, ráadásul este 9-10 óra felé az egész vagon bealudt, és mivel mindkettőnk jegye az emeleti ágyra szólt, így le se tudtunk ülni. Éjjel kétszer költöttek fel a határőrök, egyszer az oroszok, majd az ukránok. Reggel pedig kb. 2 óráig álltunk indok nélkül a senkiföldjén, pedig kb. 5 tehervonat és 3 elektricska előzött be minket, így még arra se lehetett fogni a késést, hogy a sínekkel vagy a felsővezetékkel történt valami. Ráadásul az útitársam, aki velem párhozamosan aludt, reggel epilepsziás rohamot kapott, azt hittem, hogy ott fog meghalni a vonaton. Közben meg pont majszoltam volna a reggeli pirogomat...szóval egy időre elment az étvágyam és a kedvem is a vonatozástól... Végül 2 órás késéssel begördültünk Kijevbe, ahol újra konstatásltuk, hogy elég nehezen szállítható 60 kiló 4 csomag formájában... Az interneten foglaltunk egy olcsónak tűnő szállást (70 grivnyára tartották) a város egyik külvárosában, az Ipar utcán. Metróval egy átszállással el is jutottunk a szálláshoz legközelebbi Vidubicsi metrómegállóig, ahonnan - mivel nem tudtuk pontosan, hova kell menni - taxival közelítettük meg a hostelt. Hát elég lepukkant környéken mentünk keresztül, éreztem, hogy tényleg megjöttünk Ukrajnába. :P Jó, azért annyira nem volt gáz a környék, mint Belgorodban, de az utcára illett az Ipar utca név. A szálláson közölték, hogy a 70 grivnya az a 4 ágyas szobára értendő, így mi végül 100 grivnyát fizettünk a kétágyasért fejenként, de ez se olyan vészes ár, átszámítva 2500 Ft (Moszkvában a legolcsóbb kétágyas szobák 6000 HUF-nál kezdődtek). A szállás belülről teljesen korrekt volt, 2 ágy, hűtő és TV a szobában, a folyosón pedig közös zuhanyzó, de tisztán tartva.  Ezután megkérdeztük, hogy merre a legrövidebb gyalog a metróhoz eljutni a szállásadóktól. Kiderült, hogy az út egy erdőn át vezet, ami első ránézésre elég bizarr volt...

Hotel Vidubicsi

Út az erdőn át :P

Miután este térképen is megnéztük, hogy merre lakunk, akkor elkapott a röhögőgörcs: ezt a városrészt Pokolnak hívják :D Hát igen, elég stílusos név :) Szóval, mi már elmondhatjuk, hogy 24 évesen már a poklot is megjártuk :) :P

11 órakor a Vidubicsi metrómegállónál találkoztunk egy kijevi egeás lánnyal Anasztáziával, becenevén Stasikával. Az elkövetkezendő másfél napban ő volt az idegenvezetőnk, szinte mindent megmutatott a városból, ami ebbe az időbe belefért. Először bementünk a főtérre, majd onnan a Sevcsenkó proszpekten elmentünk vonatjegyet venni másnapra. Itt ért egy újabb meglepetés, igaz most pozitív értelemben: a jegy Kijev-Csap között (UA-HU határ) csak 2500 Ft- volt, olcsóbb mint a Nyíregyháza-Szeged diákjegy. pedig 700 km-es a táv. Jó hely ez az Ukrajna!:) Ezután láttuk az Egyetem főépületét, a botanikus kertet, néhány temlomot és színházat, majd elmentünk kajálni egy olcsó étterembe. Kiderült, hogy pont oda mentünk, ahol másfél éve ebédeltünk, amikor Ogyesszából mentünk Kijevbe. Az árak itt is barátiak voltak, kb. 1500 Ft-ot fizettem, de ebben minden benne volt: leves, duplaadag hús, saláta, kóla....Moszkvában ezt nem úsztam volna meg 4000 FT-nál olcsóbban. Amúgy közben rádöbbentem, hogy a múltkor hiába rövid időt töltöttünk Kijevben, gyakorlatilag minden fontos nevezetességet láttam, most is azokat jártuk végig nagyrészt, amit másfél évvel ezelőtt.

A fő tér a virágórával

Az egyetem előtt Stasikával és Robival

Ezután jártunk a Szent Mihály és Szent Szófia templomoknál, a Szófiának még fel is mentünk a harangtornyába, nagyon szép volt a látkép. Majd a szuveníres utcán végigsétáltunk, egész a Szent András templomig, ottan a Dnyeper partra, majd siklóval vissza a Mihály háta mögé. Közben összefutottunk egy másik kijevi egeás csajszival, az egyik CP-jükkel, négyesben beültünk egy helyre meginni egy jó hideg sört, ami nagyon jól esett ebben a melegben, hiába nem vagyok annyira odáig a sörért.

A Szent Mihály templom a Szent Szófia harangtornyából szemlélve

A "szuvenír utca"

A Dnyeper

Ezután még sétáltunk egyet az egyik dombon, az egyik városi parkban, láttuk az ukrán-orosz barátság emlékművét, az ukrán parlamentet és a Dinamo stadionját. Mi már elég fáradtak voltunk, de Stasika lelkesedése töretlen volt.:) A kirándulást végül a világ legmélyebb metrómegállójánál, az Arszenalnaja-nál fejeztük be.

Másnap, szombaton még melegebb lett (pedig már előző nap is leégett a nyakunk.) Reggel indulás előtt közölték, hogy pakoljunk össze, mert költöznének újabb vendégek a szobába, viszont a csomagot ott tudtuk hagyni a szálláson. Így egy kicsit késtünk a megbeszélt találkozóról. Aznap a kolostorvárost néztük meg kívülről, jártuk az Ukrán Éhínség Múzeumában, és a II. Világháborús Múzeumban, ami Kijev egyik szimbólumánál, a Haza anyácskánál van.

A Haza anyácska

Ebéd után végül búcsút vettünk Stasikától, és mentünk vissza a szállásra a cuccainkért. Sajnos már elég késésben voltunk, és ami még aggasztóbbá tette a heyzetet, a portásnéninek nem sikerült taxit hívni, így elindultunk végül gyalog a 60 kilós csomagokkal a metrómegálló felé. Végül útközben szereztünk egy kocsit, aki 30 grivnyáért el is vitt a metróhoz. Enélkül valószínű nem értük volna el a vonatot, amire indulás előtt 2 perccel szálltunk fel...
Összességében jó ötlet volt, hogy megálltunk Kijevben, sok érdekeset láttunk, és legalább megtörte a hosszú utazást a megálló.
Ez a vonatút már jobban eltelt, itt már egy helyen voltunk Robival, ráadásul össze is haverkodtunk néhány kárpátaljai magyar munkással, akik Kijevben dolgoznak, és most mentek haza. Ráadásul még sörrel is megkínáltak minket.:) Meséltek a kilátástalan kárpátaljai helyzetről, elég szomorú volt hallgatni... Aludni is jobban aludtam, mint Kijevig, igaz,most is az emeleten töltöttem az éjszakát. Végül ukrán idő szerint 7 órára mégérkeztünk Csapra, ahol elég borús idő fogadott, szemben a kijevi nyárral.
Itt tapasztat ukrán határszakértökként seftesektől vettünk jegyet Záhonyig, amivel 200 Ft-ot spóroltunk :) A határellenőrzésen nem volt semmi felakadás, a magyar oldalon is könnyen átjutottunk, ráadásul pont el is értük a személyvonatot Nyíregyházáig. Ezzel véget is ért a 3 hónapos kalandunk, az egyetlen említésre méltó esemény annyi volt még, hogy a nyíregyházi vasútállomáson köszöntötték a Moszkvából Nyíregyházára érkező egyetemistákat, anyukám hatására.:)

Vendég Moszkvában

Sziasztok, kedves Olvasók!:)
Először is szeretnék elnézést kérni, hogy majdnem 2 hétig elhanyagoltam a blogírást, de az elmúlt napok annyira mozgalmasan teltek, hogy másra sem volt időm. A múlt héten vendégem volt: Pajer Dani barátom eljött meglátogatni Moszkvába, így az elmúlt napokban elég sokat kirándultunk a városban.
De időrendi sorrendben haladva: 2 hete csütörtön végre véghezvittünk egy már régóta tervezett feladatot, megnéztük felszínen is az utat a központba a kolitól.:) Az esemény a Беляево - Красная Площадь teljesítménytúra elnevezést kapta (ha már idén nem tudtam menni Hamahamára, akkor ki kellett valamit találni helyette:) A táv 15,7 km volt, a szintidő pedig 4 óra. :) A túra azért nem volt olyan népszerű, mint a Hamahama szokott, igaz nem is vezetett olyan érdekes útvonalon, így végül csak 1 csapat indult, 3 fővel (Lajos, Kata és jómagam). Útközben konstatáltuk, hogy  a kolitól 3-4 metrómegállónyira is elég egyformán ronda házak sorakoznak, igaz nem hazuttolta meg magát a szovjet mentalitás: a lakótelepből egyszer csak kinőtt egy gyár füstölgő kéményekkel.:) Persze utána rögtön panelházakkal. :P A Leninszkij Proszpekt metrómegállónál (ahol ráadásul Gagarin Szupermen szerű szobra is áll - fura, hogy ilyen nagy szobrot nem csak Leninnek gyártottak:) egy kicsit módosítottunk az útvonalon - a panelházak helyett inkább átvágtunk egy kis erdőn (fura ez a Moszkva), majd a Moszkva-folyó partján folytattuk a túrát, ami legalább már szép volt. Ha az eredeti terv szerint mentünk volna, és nem álltunk volna meg bámészkodni, akkor 3 óra - 3 óra 10 perc alatt teljesíthető lett volna a túra, de így végül kb. 3 óra 50 perc lett a vége. Igaz így megtaláltuk a Vörös térhez legközelebb lévő gyárat (a Vörös Október Csokoládégyárat:), ami kevesebb mint 1 km-re fekszik Moszkva leghíresebb terétől; illetve közelebbről is megszemléltük I.Péter hajós szobrát.
Íme 1-2 kép a túráról:

Még a kolink közelében a Kaluzsszkaja felé

A túratársak és Gagarin

I. Péter és a hajói (amit mellesleg utálnak a moszkvaiak) :P

A múlt hét előtti héten amúgy eléggé lecsökkent a magyar kolónia lélekszáma a Puskinban, mivel kb. a 2/3-uk elment Pétervárra kirándulni. Nekem is megfordult amúgy a fejemben, amikor a többieket kísértük ki Lajossal a Leningradszkij vokzalra, h fel kellene ülni a vonatra, de sajnos még annyi pénz se volt nálam, hogy a vonatjegyet meg tudjam venni. :P Meg amúgy is, már voltam áprilisban, de egyszer még mindenképpen el akarok menni Észak Velencéjébe!!
Szombaton az ittmaradt bajtársak közül Mátéval és Erikával a Park Pobedibe látogattunk el, ami magyarul a Győzelem parkját jelenti. A parkot a 2. világháború megnyerésének tiszteletére alapították, amit az oroszok csak a Nagy Honvédő Háborúként emlegetnek. A park közepén egy nagy épület áll, amiben a háború eseményeit elevenítik fel. A múzeum előtt egy hatalmas, monumentális oszlop van, az odavezető utat pedig szökőkutak szegélyezik. Kár hogy elég rossz időt fogtunk ki (szakadt az eső), így anniyra nem tudtunk szétnézni, és a tankokat se láttuk a múzeum mögött. A kiállítás nekem nagyon kellemes csalódás volt, az egyik legjobb múzeum, amit eddig Moszkvában láttam. Különösen a diorámák (félkörképek) tetszettek, amik a háború - orosz szempontból - legfontosabb szakaszait ábrázolták (pl. Leningrád blokádja, Kurszki csata), teljesen élethűen. A többi kiállításrész is érdekes volt, korabeli hadi ruhákkal, dokumentumokkal, térképekkel...

A múzeum és az oszlop távolról

Leningrád blokádja dioráma

Vasárnap este pedig megérkezett Dani Moszkvába a Semerreretyóra, így kezdetét vette egy pörgősebb időszak.:) Jó tanács: aki a Seremetyevóról közelíti meg a várost, az készüljön fel arra, hogy ez a reptér koránt sincs olyan közel a városhoz, mint a Domogyedovó, a Recsnoj Vokzal metrómegállótól (zöld vonal végállomás) még több mint 1 óra buszútra van, amit Ikarusokkal lehet megtenni:) Ráadásul érvényes rá a helyi buszjegy, így 25 rubelből megúszható az út, ha előre veszel jegyet. Viszont egy fontos felfedezést tettem: nevét megcáfolva a reptéren mégis találtam retyót.:) Daninak ezúton is köszönöm, hogy olyan sok hazai ajándékkal (Boci csoki, házikolbász, pálinka) látott el, ami a már 3 hónapja külhonban élő lelkemnek és gyomromnak nagyon jól esett!:)
Hétfőn délelőtt még bementem suliba, majd 2 óra felé  találkoztunk Danival a városban. A Mumu-s ebéd után a Vaszilij Blazsennij székesegyházat néztük meg belülről, ami az előzetes negatív kritikákkal ellentétben szerintem tök jó volt, nem az a "hagyományos" ortodox templom. Bementünk még a Hram Hriszta Szpaszityeljába is (uszodás templom:), majd este pedig az egyik moszkvai egeás csajszival, Aikával találkoztunk a Lomonoszov egyetemnél.
Kedden sikeresen ellógtam az óráimat, viszont helyette fantasztikus programunk volt: meglátogattuk Lenint!!! Igaz, a belépés hozzá elvileg ingyenes, de a huncut oroszok kitalálták, h táskával együtt nem lehet a vezérhez bemenni, a ruhatás viszont 40 rubel, és ha bevallod, h van nálad még telefon és fényképező, akkor tárgyanként +20 rubellet emelkedik az összeg. Mi letagadtuk:) Lenin amúgy szerintem már nem az eredeti, inkább hasonlított egy viaszbábhoz...bár már lassan 90 éve ott fekszik, szóval nem is csoda. Sajnos aznap elég ramaty idő volt, esett az eső, így az eredetileg tervezett Kreml helyett metróztunk egyet, körbejártuk és fényképeztük a Kalcot és utaztunk a citromsárga vonallal is. Nekem az volt az utolsó, amin még egyáltalán nem jártam.

Állomás a Kalcón

Az este megint egy tök jó programom volt, színházba mentünk Szilvikével. Ráadássul a Balsojba!!! Sajnos nem a főépületben volt az előadás, mert azt épp felújítják, de ez az épület is tök szép volt. Az Anyegint néztük. A darabbal kapcsolatban annyira nem voltak nagy elvárásaink, mert először azt hittük, hogy színdarabra megyünk, de csak később derült ki, hogy mégis opera, viszont ezért se Szilvi se én nem lelkesedtem annyira. Viszont ez is nagyon kellemes csalódás volt, tök jó helyen ültünk, ahonnan mindent lehetett látni, ráadásul amit énekeltek, azt felíratozták is egy kivetítőn angolul. Szóval, most már egész megkedveltem az operát:)

A "pót" Balsoj nézőtere

A színpad

Szerdán múzeumok napja volt Moszkvában, így a nagyrészük ingyenes volt. Mi Danival és Robival a Metrótörténeti és a Puskin Múzeumba (a 4 közül az, amelyik Puskin életútjával foglalkozik) látogattunk el, az előbbi nagyon jó volt, az utóbbi viszont elég felejthető. Délután az izmailovói szuvenírpiacon voltunk, ahol sikeresen beszereztem néhány matrjoskát és összehaverkodtam egy arab saurmással:)
A csütörtök a tanulás és a lazulás jegyében telt, délelőtt bementem órákra, este  pedig elmentünk a Новие Черёмуски megállónál lévő Kruska sörözőbe, 7-en a moszkvai magyar kolóniából, Danival kiegészülve. Ezután a hangulat emelése érdekében még megittuk Dani pálinkáját egy közeli parkban, majd majdnem elmentünk bulizni is, csak sajnos nem találtuk meg a Gogolt, ahol legutóbb voltam :) :P
Pénteken megint suliban voltam, majd este pedig Kareokee partit csaptunk a koliban:) Végre Danit is beengedték (itt az a szabály, h csak péntek-szombat-vasárnap hozhatsz vendéget a kóterbe:P

Szombaton már szerencsére nem volt suli, így tudtunk egész nap kirándulni. A délelőtti célpont a Caricinó volt, Nagy Katalin rezidenciája, ami a jelenlegi formájában csak 2006 óta áll, akkor készültek el a rekonstrukciójával. Szerintem eddig, amit láttam Moszkvában, ez volt a legszebb park, a kastély a Loire-mentieket idézi. A kiállítás belül viszont elég felejthető volt, ráadásul nem is fogadták el a diákomat, sem a Dani norvégját. :):P Pedig Györgyiék néhány hete ingyen mentek be. Kiszámíthatatlanok ezek a szovjetek :P

Caricino

Caricino

A kastély után sajnos egy zápor söpört végig a városon, pedig előtte nyári meleg volt. A Caricino megálló melletti piacon megebédeltünk, nem is akármit: Moszkva legnagyobb saurmáját.:) Igaz, 80 rubel volt, de kb. 1/3-al nagyobb, mint amit eddig ettem, ráadásul nagyon finom és friss zöldségekkel volt tele.
Délután a moszkvai magasvasúton utaztunk el a végéig, majd a VDNH-nál (pontosabban most már VVC)néztük meg a pavilonokat és a szökőkutakat. Tiszta majálishangulat volt, szerencsére addigra már a zápor is elment. Este Dani megint kijött hozzánk és kareokee-ztunk.

Vasárnap a sokszoros búcsú napja volt. Először Lajost kísértem ki a Kijevi pályaudvarra, aki előbb Grúzia felé veszi az irányt, mielőtt hazatérne Magyarországra. Ezután Danival és Szvetlanával találkoztunk és sétáltunk a központban, illetve söröztünk az SPB-ben. Majd este 5 fele eljött a búcsú Danitól is, vele együtt a bakancsomtól és a kabátomtól, amit hazaküldtem vele. Köszi mégegyszer a segítséget, Dani!:)
Este pedig a koliban Esztitól és Katától búcsúztunk el, akik hétfőn hajnalban indultak haza.

Sajnos lassan végetér ez a felejthetetlen 3 hónap az oroszoknál... nekem még a maival együtt 3 napom van hátra, plusz még a 2 napos kijevi városnézés a hazautat megszakítva. Ha minden jól megy, vasárnap délben már Nyíregyházán leszek. Addig még megpróbálok minél több helyet megnézni Moszkvában, ki tudja mikor térek ide vissza legközelebb... Viszont azt már legalább tudom, hogy lehet ingyenvízumot szerezni ide.:) Egyszerű: össze kell haverkodni az itteni egeásokkal:)
Végezetül az időjárásról: végre ide is beköszöntött a nyár - az utóbbi napokban 25 fok feletti hőmérséklet volt, az oroszok pólóban és rövidnadrágban, illetve a lányok még minibb szoknyában rohangálnak az utcán, szóval ezt az időt már élvezem:)

Még egy fontos hír: tegnap megkaptam a bizonyítványomat, igaz előtte egy olyan papírt kellett kitöltetnem, amire 5 helyről kellett 5 aláírást és 5 pecsétet kérnem, de jó arc volt az ügyintéző srác, mert már 4 pecsétre is kiadta a справка-mat, ami inkább hasonlít egy általános iskolás földrajzverseny emléklapjához, mint egy egyetemi oklevélhez.:)):P  De legalább jól mutat rajta a sok cirill betű :P
Most ezzel búcsúzok, vigyázzatokk magatokra!

Az izsevszki túra

Sziasztok, kedves olvasók!:)

Sikeresen teljesítettük a 2000 km-es túránkat, tegnap délben visszatértünk Moszkvába Udmurtföldről. A kirándulás nagyon jól sikerült, az egyik legjobb 5 nap volt az Oroszországban töltött 2 és fél hónap alatt. 

Pénteken fél 11-kor indultunk a kolitól, majd a Kazanyi pályaudvaron még megvettük a vonatjegyeket a visszaútra, illetve haza, Magyarország felé is, Kijevig. Így sikerült megszabadulnom 2000 rubeltől, de ez még így is egész olcsónak számított, mert május 9-én a Győzelem Napjának köszönhetően az RZSD (az orosz MÁV) 50%-os kedvezményt biztosított minden vonatjegyre, így a Kazany-Moszkva jegy csak 530 rubelbe kerül. 

Egy saurma bedobása után 13 óra körül felszálltunk a vonatunkra, ami 13.20-kor indult 19 órás útjára. Ezt az időt a pétervári útról már jól ismert plackartos kocsiban töltöttük el, szerencsére a hosszabb, folyosóra merőleges ágyakon. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben a vagon utazóközönsége is teljesen normális volt. Az út viszonylag hamar eltelt, közben kb. 5 órányira Moszkvától fél órát állt a szerelvény, ami alatt le is szálltunk,  ahol az ukrajnai Kotovszkhoz hasonlóan seftesek hada támadt le minket. A különbség az ukrán városhoz képest az volt, hogy itt inkább szuveníreket (üveg edényeket, poharakat és fekete macska formájú porcelánokat) próbáltak a gyanútlan utasokra rásózni, nem pedig kajákat, mint Kotovszkban.

Útban Izsevszk felé

Estefelé az útitársainkkal is összehaverkodtunk, miután Robi elővett egy üveg vodkát, illetve egy üveg savanyú uborkát (orosz szokás szerint) és megkínáltuk a mellettünk utazó srácokat is. A vonaton szokás szerint nem aludtam olyan jól, a matrac nagyon kényelmetlen volt. Így már nem is bántam, hogy másnap reggel 8.14-kor begördültünk az izsevszki vasútállomásra. 

A vonaton még egy sztorit kell megemlítenem (gyengébb idegzetűek ezt a bekezdést inkább ugorják át:P). Gyanútlanul este elmentem a kalauzhoz kérni egy pohár teát. Viszont, miután elkezdtem volna inni a nedűt, jöttem rá, hogy a kiskanalat az előző használat(ok) óta nem mosták meg. Ezt szóvá is tettem a kalauznak, hogy legyen szíves, adjon egy újat. Mivel sajnos már nem volt tiszta raktáron, ezért nagyon kedvesen odament a csaphoz (ahonnan igazság szerint emberi fogyasztásra alkalmatlan víz folyik) és elkezdte a kis aranyos ujjaival eltörölgetni a kiskanalat, majd mosolyogva visszanyújtotta, hogy "Vot, csiszta". Azt már nem is mertem elképzelni, hogy mit foghatott meg előtte a kezével. Minden esetre nyeltem egyet, és mivel más választásom nem volt, megkevertem a már "tiszta" kanállal a teámat. :P

Szóval ott tartottam a kis kitérőm előtt, hogy 8.14-kor izgatottan szálltunk le a vonatról. Egy, az őszi romániai EGEÁ-s kongresszuson megismert izsevszki egeás lánnyal, Júliával úgy leveleztük le, hogy az állomáson fog várni minket. Arra viszont nem számítottam, hogy a vonatról leszállva egy kisebb tömeg fog állni a vonat mellett, magyar zászlókkal, és táblákkal, amikre a neveink vannak kiírva. A csoport nemi elosztása is nagyon szimpatikus volt: 8 lány és 2 fiú fogadott bennünket. :) Az állomáson még megvettük visszafelé a vonatjegyünket Izsevszkből Kazanyig az elektricskára. Ezután villamosra szálltunk, és kezdetét vette a kétnapos izsevszki kaland.

A kis csoportunk (10 orosz + 3 magyar) az izsevszki állomáson

Először reggelizni vittek el az egyik lány lakásába, ahol rántottát kaptunk a la udmurtese. Annyiból volt másabb, mint a magyar változat, hogy sonkát, paradicsomot, petrezselyemlevelet és kaporlevelet is tettek bele, nagyon finom volt! Ezt meg kellene honosítani hazánkban is!:) Ezután besétáltunk az Udmurt Állami Egyetemhez (UdGU), ahonnan kocsikkal vittek bennünket egy, a várostól 15 km-re lévő falumúzemba, ahol az udmurt népi építészetet tudtuk tanulmányozni. Láttunk szélmalmot, régi faházakat, élelemtároló vermet, stb. Nekem leginkább a zalaegerszegi skanzen jutott az eszembe róla, hisz ott voltak az egyik részen finnugor népek házai kiállítva, talán még udmurtot is láttunk. 

Egy ház a falumúzeumból

A múzeum megtekintése után egy kis evésre invitáltak meg minket: egy helyi specialitást kóstoltunk meg, ami káposztából és tojásból volt összesütve, hozzá pedig gyógynövényekből készített teát adtak.

Ezután az izsevszki állatkertet vettük célba. Ez nem volt egy nagy durranás, egész modern volt, de elég kevés állat lakott benne, ráadásul kicsi kifutókon tengették életüket. Az időnk viszont nagyon jó volt, 22-23 fok körüli.

Az állatkert után Júliáékhoz mentünk vacsorázni, ahol az anyukája nagyon finom és sokféle étellel várt minket. Volt leves, pelmenyi, saláta, különféle sütik és még torta is. 

Éjjel mindhárman más vendéglátóknál aludtunk, én Elenánál, aki az egyik izsevszki lakótelepen lakik a pasijával. Vacsi után mindenki elment a szállásadójához lecuccolni, és készülődni, mivel este bulizni mentünk. 

A vendéglátóim nagyon kedvesek voltak, a srác még vodkával is megkínált. Ráadásul a saját ágyukat is odadták nekem, ők aludtak a kihúzható kanapén.

Akkor most jöjjön egy kis leírás magáról a városról. Izsevszket 620 ezren lakják, ezzel közepes méretű orosz városnak tekinthető. Azt is lehetne róla mondani, hogy a szovjet szocialista iparvárosok tipikus példája. A városban 8 gyár működik (pl. fegyvergyár, rakétagyár, sörgyár, hőerőmű...), az ipari víz biztosítása miatt az Izs patakot felduzzasztották, ezáltal egy jó nagy mesterséges tavat hoztak létre, ami meghatározza a városképet. A település nagy részét lakótelepek foglalják el, és ezek sajnos elég lepukkantak (néhol azt éreztem, hogy Sztálin idejében megépítették őket, és azóta amortizálódnak felújítás nélkül). A központ viszont egész szép, illetve a tópart környéke egy nagyon élhető várost mutat. Összességében nem olyan nagy durranás a város, de nagyon örülök, hogy elmentem, mert a vendéglátás felejthetetlen volt.  

A tömegközlekedést buszok, trolibuszok és villamosok alkotják. Villamosból 12 vonal van a városban. A jegy egységesen 12 rubel, ami jelentősen olcsóbb a moszkvaitól (25-28 rubel). A járműpark viszont elég elavult, igaz vannak új buszok is, de akadnak még az 1950-es évekből visszamarad példányok is.

Egy régi busz a városban :)

Este bevetettük magunkat az izsevszki éjszakába. Talán a város legelegánsabb szórakozóhelyére vittek minket a vendéglátóink, amire a hely magas árairól következtetek: 1 sör 120 rubelnél kezdődött, 1 vodka pedig 112-nél. Moszkvai árszinvonal. A buli nekem annyira nem jött be, hisz olyan progresszív zenét játszottak, amire nem lehetett mit táncolni, ráadásul a vendéglátóink közül a legjobb csajok is otthon maradtak. :( Relatíve hamar leléptünk, 1 óra felé. 

Második nap a városnézés következett, a belváros szinte minden jelentős részét megnéztük. Jártunk a Központi téren, megnéztük az Udmurt "Sándor palotát", láttuk a Krokodilos szobrot, az őrségváltást a háborús emlékmű előtt, és a város két híres székesegyházát. 

A csapat az udmurt "Sándor palota" előtt.

Az leghíresebb templom a városban

Júliával a szökőkút előtt

A nap fénypontja talán a Kalasnyikov Múzeum volt. Az öreg Kalasnyikov itt találta fel a híres AK-47-es fegyvert, amit itt gyártottak és exportálták az egész világba. Azt mondják, hogyha 1947 előtt lett volna kalas, akkor a 2. világháború is hamarabb befejeződött volna... A múzeumban a kalasnyikov fegyverek történetét, Mihail Kasanyikov életét lehetett végigkövetni. Az egyik csúcspont viszont az volt, hogy 10 rubelélt szét lehetett szedni, majd összerakni egy AK-47-est. Nagyon érdekes volt egy ilyen fegyvert a kezemben tartani.:)

Pózolj AK-val :)

A másik fénypont pedig az volt, amikor lőttünk egy kalassal.:) 50 rubelért ki lehetett próbálni. Igaz, nem az eredeti AK-47-est, hanem valami modernizált változatot (AKM) adtak, de így is nagy élmény volt.:) Akkorát szólt:)

A múzeum után vacsorázni mentünk, ami aznap nálunk volt. Este eléggé bepunnyadtam az egésznapos túra után, de nem bántam, hogy 9 óra felé elindultunk a város újabb látványosságát megnézni: a mesterséges tavat. Partján megtekintettük a város első gyárát (ez a gyár hamarabb épült, mint maga a város, 251 évvel ezelőtt). A tóparti sétány nagyon szép volt esti kivilágításban, tele volt emberekkel. A séta után sok embertől eljött a búcsú ideje, hisz másnap reggel nagyon korán, 5.50-kor indultunk. Nagyon megkedveltem az izsevszki vendéglátóinkat, mondtam nekik, hogy obizatyelna jöjjenek el Magyarországra, hogy mi is viszonozni tudjuk ezt a felejthetetlen 2 napot.

Másnap reggel elég nehéz volt 3 óra alvás után felkelni 4.30-kor, de muszáj volt. Jól esett, hogy a 3 vendéglátó mellett még Júlia is és még egy srác kijött az állomásra elbúcsúzni, pedig nekik nem is lett volna muszáj. Ezután jött a kirándulás újabb szakasza: 6 óra vonatozás a harmadosztályos elektricskán:) Először nem volt olyan rossz, de a végén már gyök pí mennyiségű ember volt a vonatot, állóhely is alig maradt, szerencse hogy mi még az elején szálltunk fel. Kazanyba végül 11.45-re érkeztük.

Kazany Oroszország 6-7. legnagyobb városa, Tatárföld központja. Lakossága 1,1 millió fő körüli. Itt már jobban szembetűnő volt a tatárok jelenléte, mint Izsevszkben az udmurtoké, a városban szinte minden kiírás kétnyelvű volt. Ráadásul a tatár ABC kicsit el is tér az orosz cirilltől, vannak olyan extra betűk benne, mint a kazahban. 

A város nekem egy kicsit csalódás volt, igaz lehet, hogy azért, mert nagyon sokat vártam tőle. A belvárosban vannak nagyon szép épületek, de a külváros elég lepukkant. Itt is vannak olyan "múzeumból lopott" járművek, mint Izsevszkben, egy olyan trolibusszal sikerült utazni, ami majdnem szétesett alattunk.:)

A város leghíresebb műemléke a Kreml, ami az UNESCO világörökségének a része. Itt van a város legszebb épülete, a Kul Sharif mecset. Ezért az épületért viszont megérte Kazanyba elmenni. Íme: 

A mecset elég új, a régit lebontották, majd csak 1995-ben építették vissza. A Kremlben e mellett még néhány  ortodox templom, és a tatár elnök palotája áll. 

A Kreml után metróztunk egyet a kazanyi metróval. Kazány a 7. város Oroszországban, ahol metró jár, és ezt adták át a legkésőbb. Összesen 7 állomásból és 1 vonatból áll. Lehet, hogy az ünnepnek volt köszönhető, de elég kevesen utaztak rajta, ebből mi arra következtettünk, hogy nem is volt annyira érdemes megépíteni. 

Délután kimentünk a Volga partjára is, a hajókikötőbe. Érdekes volt, hogy itt még járnak személyszállító, menetrendszeri hajójáratok is! A Volgát sajnos nem láttuk teljes szélességében, mert egy sziget pont beékelődött a kilátás elé. 

A Volga

Este még a város sétálóutcáján, a Baumana utcán sétáltunk, ami tényleg szép volt, de semmi egyedi nem volt benne. Talán egy szétbontott ház, és a rohadó helye a sétálóutcán.:P

A Baumana utca

A városnézésünk ezzel véget is ért, hiszen 22.24-kor indult a vonatunk Moszkvába, így 21 óra felé már elindultunk az állomásra. Közben még egy saurmát vacsoráztunk, majd kivettük a csomagjainkat a csomagmegőrzőből, végül felszálltunk a vonatra. A Győzelem Napja miatti tűzijáték (aznap volt Oroszo. legfontosabb nemzeti ünnepe, a 2. VH végének évfordulója) pont akkor volt, amikor mi már a vonaton ültünk, így sajnos nem láttunk semmit belőle. A vonaton szinte rögtön bealudtunk, és feltűnően sokat, egész 10 óráig aludtam a második emeleti ágyamon. A kirándulás végül kedden 12.35-kor ért véget, amikor begördült a vonatunk Moszkvában a Kazanyi pályaudvarra. 

A koliban viszont ért a sokk: mától 10 napra kikapcsolták a melegvizet. :( Elvileg kósza információk szerint a földszinten van egy helyiség, ahol van melegvíz, de ezt még nem tudom megerősíteni :P Mindenesetre vicces lesz hideg vízben hajat mostni és fürdöni másfél hétig:P Tiszta Ogyessza hangulat. :P 

Akkor végezetül a tervekről: sajnos holnaphoz 2 hétre indulunk haza Magyarországra, már nagyon a vége felé közeledik az ösztöndíjunk...Ha jó idő lesz, Lajossal azt tervezzük, hogy holnap besétálunk a kolitól a Vörös térre, a metróvonalat követve. Kb. 15 km lesz, egy kisebb teljesítménytúra.:) Vasárnap pedig érkezik Dani, akivel a jövő héten a még meg nem nézett moszkvai látványossaágokat (pl. Kreml, Park Pabedi) szeretném végigjárni.:) Remélem marad a jó időnk a továbbiakban is! Amúgy az orosz kirándulásom alatt először történt meg, hogy melegebb volt itt, mint Magyarországon. Ehhez is 1000 km-t kellett utaznom Izsevszkbe.:)

A második EGEA Moszkva- EGEA Szeged meeting

Üdv mindenkinek a tavaszi Moszkvából! :) Az átlaghőmérséklet az elmúlt napokban 15-23 fok között ingadozott, ezzel már végre meg vagyok elégedve.:) A növényzet is szépen kizöldült, a fák is hajtanak, sőt már egy-két virág is elkezdett virítani.
A múlt héten szerdán kimentünk a szobatársaimmal a kolitól kb. 10-15 percre lévő Тёплый стан-i erdőbe saslikozni, ami nagyon jól sikerült. Jó volt a hangulat (amit még egy kis borral is feldobtunk:), és a saslik is finom lett. A parkban lévő tó partjára, egy stégre telepedtünk le, ahonnan tök jó volt a kilátás is. Érdekes volt, hogy míg a levegő kb. 20 fokos volt, a tó nagy részét pedig jég borította.

Csütörtökön és pénteken suliban voltam, így nem nagyon történt semmi izgalmas. A vietnami csávóval cseréltünk pénzt, kiderült, hogy nemcsak én, hanem az ő fia is gyűjti a külföldi pénzeket. 1000 forintért és néhány apróért kaptam 7000 vietnami dongot, de csak később derült ki, hogy ő járt jobban, mert a dong még  jobban el van inflálódva, mint a forint, 7000 dong kb. 100 Ft-ot érhet :P

Péntek este életemben másodszor elmentem nyilvános szórakozóhelyre bulizni Moszkvában. Most szerencsére lényegesen kevesebbet költöttem, mint első alkalommal, kb. 600 rubelből kijött az éjszaka, bár a magyar árakhoz képest ez is soknak számít, de a múltkori 1500 rubelhez képest ez már elhanyagolható :P Most a Gogol nevű helyre mentünk, ami ott van kb. 5 percre az Ohotnij Rjad-tól (a Vörös-térhez legközelebb lévő metrómegálló) Nekem a múltkori szórakozóhely, a Zóna kicsit jobban tetszett, de a Gogolban a zene viszont jobb volt. A társaság is nagyobb volt, akivel mentünk, a 3 szobatársammal és a kolis lengyel lányokkal partiztunk.

Szombaton Szilvikével, Lajossal és Györgyivel Moszkva északi részére, az Osztankinó TV toronyhoz és a Seremetyev kastélyhoz mentünk el, ráadásul utaztunk a moszkvai magasvasúttal is :)

A moszkvai magasvasút

A Seremetyev kastély sajnos be volt zárva, csak május 2. felében nyitják ki, és az Osztankinóba se tudtunk felmenni, mert kiderült, hogy előre kellett volna regisztrálni, de ettől függetlenül jó hangulatban telt a délután, láttunk egy vicces fazont, aki épp amikor ültünk az ott lévő tó partján, úgy döntött, hogy beleveti magát a habokba:) Egy kicsit zakkantnak tűnt:) Ezen kívül láttunk egy tök szép templomot is, amibe be is tudtunk menni, szerintem az egyik legkülönlegesebb volt Moszkvában.

A TV-torony

Templom az Osztankinón

Vasárnap a koli környékét fedeztük fel Lajossal, elmentünk a kolihoz legközelebb lévő erdőbe, ahol találtunk egy tök jó kávézót, ahol az asztalok nagy része már a fák között van. Aztán találtunk egy olyan részt (az erdő és a koli között), ami egy atomtámadás utáni állapotra emlékeztetett: egy hatalmas szakadék van a kollégium oldalában, és benne szemétlerakat, mindenfelé szétdobált autógumikkal, betontörmelékkel és háztartási hulladékkal. Nagyon durva látványt nyújtott, kár hogy fényképezőt nem vittem magammal.
Hétfőn szünnap volt a suliban, mert mivel máj. 1. idén vasárnapra esett, ezért az oroszok kiadták a máj. 2.-át szünetnek:) Egész jó mentalitás, nálunk is követni kellene.:) A csoporttársaimmal aznap a Tverszkajára mentünk sétálni, ami Moszkva egyik híres utcája. Itt benéztünk egy tök szép boltba, aminek nagyon jól néz ki a belseje, valójában pedig egy ABC. Ezután leültünk egy kicsit bámészkodni a Sándor-kertbe a Kreml mellett, ami egyre szebben néz ki a beültetett virágokkal.

Az említett ABC

A városháza a Tverszkaján

Kedden suli után pedig egy másik moszkvai EGEÁ-s lánnyal, Szvetlanával találkoztam, akivel először a Kolomneszkojén (ahol márciusban maszlenyicázni voltunk) sétáltunk, majd leültünk a Moszkva-folyó partjára elfogyasztani egy helyi specialitást, a Medovuha nevű mézsört, ami nagyon finom volt. Közben sok mindenről beszélgettünk, köztük az egeás ügyekről is, megtudtam 1-2 bizalmas infót is (például a 2012-es és 2013-as kongresszusok tervezett helyszíneiről:), illetve megbeszéltünk egy nagyobbszabású Szeged-Moszkva meetinget máj. második felében, amikor Dani és Aika is itt lesz. Ezután elmarsrutkáztunk a Proletarszkaja metrómegállóhoz, ahol 2 újabb egeás csatlakozott hozzánk, egy csaj és egy srác. Velük megnéztünk 2 szép templomot, köztük az egyik az egyik legrégibb Moszkvában, majd beültünk sörözni egy Kruska (=korsó) nevű helyre sörözni, mivel közben sajnos eleredt az eső. Jó volt végre egy igazi orosz kocsmát is megnézni, bár átszámítva 500 Ft volt a sör, de sajnos ez Moszkvában olcsónak számít. Összességében tök jó volt a délután és az este, jó volt oroszul beszélgetni igazi oroszokkal :)

Szvetlanával a Kolomenszkojén

Akkor végezetül a tervekről: pénteken utazunk Izsevszkbe Robival és Zsófival, ahol szintén az egeások fognak vendégül látni, majd hazafelé, hétfőn beugrunk Kazanyba, ami állítólag nagyon szép város. Így a következő bejegyzést majd csak a túra után, jövő kedd/szerda körül fogom írni, életem legtávolabbi utazása után (3000 km-re leszek hétvégén Magyarországtól:)
Addig is mindenkinek minden jót, és sok sikert a zh-kkal!:) :W

A balhé és Szentpétervár

Sziasztok!
Az elmúlt 1 hétben, amióta nem írtam, nagyon sokminden történt velem. A szüleim meglátogattak Moszkvában, elmentünk közösen Pétervárra, végül tegnap hazamentek Magyarországra. Nagyon jó volt a velük töltött 6 nap! Ezen kívül zajlott az élet a Puskinban is, nemsokára leírom részletesebben. De haladjunk időrendi sorrenben!
Múlt hét szerdán az Inter 3-as csoportnak exkursziája volt: most viszont nem várost néztünk, mint az első ilyen kiránduláson, hanem elmentünk egy moszkvai általános iskolába órát látogatni. Nem is akárhova: az 1434-es számúba!:) (pont mint az Esztiék szobaszáma:). Robival mi alternatív útvonalon közelítettük meg a sulit, busszal elmentünk a Proszpekt Bernardszkava metrómegállóig (piros vonal), majd onnan gyalogoltunk. Szerencsére pont összefutattunk a csoporttal menet közben, így nem tévedtünk el a moszkvai külvárosban. Az órák nem voltak olyan nagy számok, egy hetedikes és egy nyolcadikos oroszórát néztünk meg, én közben próbáltam a Szegeden módszertanon tanult hospitálási szempontok alapján figyelni az órát:). Kár, hogy a Hatékony nevelés, oktatás feltételei tárgyhoz nem fogom tudni elfogadtatni a hospitálást, pedig akkor már csak 13 óra lenne hátra a 15-ből:)
Az órák után kezdődött a kálváriám. Robival úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük az utat, és átkelünk a suli melletti parkon. Ez egész addig jó ötletnek tűnt, amíg nem kereztezte az utunkat egy patak a park közepén, amin viszont híd nem volt. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy átkelünk a patak felé a helyiek által már odahelyezett pallón, amit az átkelés előtt még meg is próbáltam stabilizálni. Csak arra nem számítottam, hogy a 70 kilóm elég súlyosnak fog mutatkozni, amikor a palló közepén járok, ami sikeresen behajlott, én pedig elmerültem bokáig a patakban.:P :( Ez azért volt felettébb kellemetlen, mert a vizet utána úgy kellett kiönteni a cipőmből, és már akkor éreztem, hogy nem fog valami jót tenni az egészségemnek a kb. +4 fokos vízzel teli cipőben való járkálás 1 órán keresztül. :P A metróval ezután elmentem a Jugo-Zapadnajához, ahol jött az újabb szívás: rossz helyen jöttem ki a metróból, kicsit eltévedtem, majd megörültem, amikor végül mégis megláttam egy Beljajevo feliratú buszt. Az újabb pofáraesés akkor ért, amikor kb. 2 megálló múlva rádöbbentem, hogy épp az ellenkező irányba száltam fel...:( Végül kb. 1 órába tellett, amire a koliba értem és végre át tudtam öltözni.
Délután elmentünk Robival megvenni a vonagjegyet Izsevszkbe, majd felugrottam egy kicsit Szilvihez, aki egy kicsit ápolgatott a délelőtti megfázás után a fincsi gyömbéres teájával, sőt még ebédet is kaptam tőle. Nagyon jól esett, és végre egy kicsit lenyugodtam a délelőtti mérgelődés után.

Azt gondoltam én naiv, hogy ezt a sz*r napot már nem lehet fokozni, de kiderült, hogy mégis.:P Hajnal 2 óra fele arra ébredtem fel, hogy éktelen ordibálás hallatszik a folyosóról, kb. mint a Fradi-Újpest meccsek alatt. Majd nemsokára bejönnek feldúlva a szobatársaim, Gabiék. Kiderült, hogy a folyosón beléjük kötöttek az arabok, majd a szóváltás verekedéssé fajult. Ezután viszont megint kimentek a srácok cigizni a lépcsőházba, ami nem volt egy jó ötlet, mert 15 arab rájuk támadt, így újra elkezdtek verekedni velük. Szerencsére a feketék szétválasztották őket, az arabok eléggé túlerőben voltak (15 a 3 ellen :P). Szerencsére nem lett senkinek komolyabb sérülése (kivéve az egyik arab gyerek telefonját, ami 14 emeletet repült lefelé:)

Csütörtökön a szerdai patakos affér után kezdett rajtam kijönni a megfázás, így napközben csak pihengettem a koliban, majd délután 4-kor elindultam a szüleim elé a Domogyedovói reptérre. Metróval elmentem a Domogyedovszkaja metrómegállóig, onnan meg marsrutkáztam 120 rubelért. Szüleim időben megjöttek, majd az Aeroexpresszel bejöttünk a városba, ahonnan egyből a szállásukra, a Kitaj-Goradban lévő hostelbe mentük (oda, ahol márciusban Móni aludt). Este a szállás elfoglalása után még sétáltunk egyet a városban, a Vörös téren és a Kreml mentén.
Pénteken kb. 11-re mentem a szüleim szállására, ahonnan eljöttünk közösen a koliba, megmutattam nekik a moszkvai lakhelyemet, összepakoltam a cuccaimat Pétervárra, és felvettem a suliban az áprilisi ösztöndíjamat, 1100 rubelt. Ezután visszamentünk a városba, kajáltunk a Mu-mu-ban, majd pedig célbavettük a Lomonoszov Egyetemet. Ott már sajnos egy kicsit hűvösebb volt. Este a szüleim szállásán voltunk kb. éjfélig, mivel a vonatunk Pétervárra hajnal 1-kor indult. A szálláson egy kicsit agonizáltam, akkorra jött ki jobban a megfázásom, de szerencsére nem lettem olyan rosszul, hogy amiatt le kellett volna fújni a pétervári utat.
A vonaton ért a következő pofáraesés: a plackarton a folyosóval párhuzamosan kaptunk helyet, ahol az ágy kb. 170 centi volt, én pedig kb. 190. :P Egy kicsit szídtam az oroszokat (Kínában még meg is érteném, hogy ekkorák az ágyak:P) Végül felhúzott térdekkel nagy nehezen álomba merültem.

Szombaton reggel negyed 9-re értünk Pétervárra, a Ladogszkij vogzalra. Itt már várt is minket Zsórik, anyukám orosz ismerőse, akivel még 30 éve barátkoztak össze, amikor anyukám Pétervárott tanult. Nagyon megörült nekünk, nagyon kedves volt. Kocsival elviitt minket a lakásukra, ahol a felesége, Natasa finom reggelivel várt minket. Az ajándékok átadása és a lepakolás után elindultunk várost nézni. Először a kocsiból láttuk Pétervár legfőbb látnivalóit, amiről eddig csak anyukám elmondásaiból és az útikönyvekből hallottam. Végigmentünk a Néva mentén, majd a Nyevszkijen, elmentünk a Dvarcovaja Plosagy és a Téli Palota mellett, végül a Péter-Pál Erődnél álltunk meg. Ez Pétervár legrégebbi része, anyukám szerint a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest szépen felújították. Akkor most jöjjön néhány kép kedvcsinálónak:

A Péter-Pál Erőd távolról

A város látképe az erődből

A csapat a Néva partján (anyukám, Natasa, Zsórik, apukám és én)
Innen az Aurórához mentünk el, ahol szuvenírokat is vásároltunk.

Jocó és az Auróra

A kirándulást a belvárosban folytattuk: megnéztük az Admiralitást (amiben a Tengerészeti Főiskola működik), a Bronzlovas szobrot (amiről Puskin egyik műve is szól), az Izsák-székesegyházat, a Palota-teret a Sándor oszloppal és a Téli-palotával, a Vérző-megváltó templomot (egy kicsit a Vaszilij Blazsennijhez hasonlít), sétáltunk a Nyevszkij Proszpekten és a pétervári csatornák között.
Nekem nagyon tetszett a város, sokkal jobb, mint Moszkva! Kár, hogy nem ebben a városban tanulunk, egy kicsit irigyeltem anyukámat, hogy ő Pétervárott tanult főiskolás korában. Az emberek is sokkal kedvesebbek, mint Moszkvában, szinte egyáltalán nem is köpködnek, az épületek nagyon szépek, és teljesen európaiasak. Ami még nagyon tetszzett, hogy nem csúfítják szürke panelépületek a belvárost, mint Moszkvában. A pétervári emberek arcvonása is másabb, mint a moszkvicsoké, kevesebb a közép-ázsiai, kaukázusi arcvonás, az itteni emberek inkább a skandinávokhoz, baltiakhoz hasonlítanak, több a vörös és a szőke ember, mint Moszkvában. Szerencsére az időnk is nagyon szép volt Pétervárott, a szüleim elhozták a tavaszt Oroszországba!:) Kb. 17-18 fokban mászkálhattunk, ami felüdülés volt a moszkvai tél után.

A Palota-tér (Dvarcovaja Plosagy) a Sándor oszloppal

A Téli-palota szüleimmel és Zsórikékkal

Az egyik belvárosi csatorna a Vérző Megváltó templommal

A városnézés után estefelé visszamentünk Zsórikék lakásába, ahol megismerkedtünk a lányukkal, Szásával is (eddig nem is tudtam, hogy az Alexandrát is Szásának becézik Oroszországban:). Ő a szüleihez hasonlóan nagyon kedves volt, és ráadásul még jól is nézett ki:) Zsórikék nem csak hárman laknak, a családhoz tartozik még egy kb. 9-10 kilós, tunya és dagadt macska is, aki a családdal együtt tölti mindennapjait, leginkább az ágyon és a kanapén heverészve. :) Szerintem nagyon aranyos volt, bár anyukámnak annyira nem tetszett, amikor az ágyában feküdve és a kabátomon dagasztva tekintgetett ránk az aranyos szemével:)
Zsórikék mindennel elláttak minket, finom vacsorával, és hogy kényelmesen elférjünk, Natasa és Szása elment a nagymamához aludni éjszakára, így az egyik szoba anyukáméké lett, a másikon pedig hárman osztoztunk: Zsórik, én és a macska. :) Este szamovárból ittuk a teát, nagyon jó volt belelátni egy orosz család mindennapjaiba. Ami nagyon tetszett még, hogy sokat beszéltem oroszul, Zsórikék próbáltak úgy beszélni, hogy megértsem őket, amit meg nem sikerült, azt anyukám lefordította.

Vasárnap ismét felkerekedtünk, aznap az Ermitázsat néztük meg. Nekem ráadásul ingyenes volt, és Zsórikék elintézték, hogy anyukámék is bemehessenek 100 rubelért a 400 helyett. Az Ermitázs hatalmas volt, ekkora múzeumot még életemben nem láttam. Csak egy részét tudtuk megnézni, pedig több, mint 3 órán át voltunk bent. A kiválasztott részek a flandriai, holland és olasz középkori festők és az impresszionisták művei voltak. Az Ermitázs épülete is csodálatos volt, tele aranyozással.

Ermitázs - belső

Este kimozdultunk Pétervárról, és a várostól nem messze elmentünk egy skanzen-féleségbe, ami sajnos 7 órakor, amire odaértünk, már zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni. De így is érdekes volt. Ezután hazafelé belefutottunk egy dugóba, így nagyon lassan értünk csak vissza a városba. Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd lassan kezdtünk készülödni, mert hajnal 1-kor indult vissza Moszkvába a vonatunk. Nagyon rossz volt elbúcsúzni Pétervártól és Zsórikéktól, nagyon megszerettük őket. Most már sokkal jobb a véleményem az oroszokról, mint ami a negatív moszkvai tapasztalatok alapján alakult ki.
A vonaton szerencsére nem a folyosóval párhuzamos ágyakat kaptuk, hanem a merőlegeseket, így jobban elfértünk, és jobban is aludtunk. Moszkvába hétfő kora délután értünk vissza. A szálláson való lecuccolás és Mu-mu-zás után sétáltunk egyet a Vörös-téren, a Moszkva-folyó partján, bementünk a Hram Hriszta Szpaszityeljába (uszodás templom), majd elmetróztunk a Csisztie Prudihoz, ahol sétáltunk egyet a Bulvardnoje Kalcón. Este végül 10 óra felé magukra hagytam a szüleimet, és hazatértem a koliba.

A kedd már a hazautazás napja volt, nem is mentünk sehova kirándulni, 10-re értem a szüleim hosteljéhez, onnan egyből indultunk a Paveleckij vogzalhoz, majd aeroexpresszel a reptérre. Kb. 1 órakor végül elbúcsúztunk, szüleim elindultak haza, én pedig vissza Moszkvába, ahol még pont egy hónapom van hátra az ösztöndíjból.