A balhé és Szentpétervár

Sziasztok!
Az elmúlt 1 hétben, amióta nem írtam, nagyon sokminden történt velem. A szüleim meglátogattak Moszkvában, elmentünk közösen Pétervárra, végül tegnap hazamentek Magyarországra. Nagyon jó volt a velük töltött 6 nap! Ezen kívül zajlott az élet a Puskinban is, nemsokára leírom részletesebben. De haladjunk időrendi sorrenben!
Múlt hét szerdán az Inter 3-as csoportnak exkursziája volt: most viszont nem várost néztünk, mint az első ilyen kiránduláson, hanem elmentünk egy moszkvai általános iskolába órát látogatni. Nem is akárhova: az 1434-es számúba!:) (pont mint az Esztiék szobaszáma:). Robival mi alternatív útvonalon közelítettük meg a sulit, busszal elmentünk a Proszpekt Bernardszkava metrómegállóig (piros vonal), majd onnan gyalogoltunk. Szerencsére pont összefutattunk a csoporttal menet közben, így nem tévedtünk el a moszkvai külvárosban. Az órák nem voltak olyan nagy számok, egy hetedikes és egy nyolcadikos oroszórát néztünk meg, én közben próbáltam a Szegeden módszertanon tanult hospitálási szempontok alapján figyelni az órát:). Kár, hogy a Hatékony nevelés, oktatás feltételei tárgyhoz nem fogom tudni elfogadtatni a hospitálást, pedig akkor már csak 13 óra lenne hátra a 15-ből:)
Az órák után kezdődött a kálváriám. Robival úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük az utat, és átkelünk a suli melletti parkon. Ez egész addig jó ötletnek tűnt, amíg nem kereztezte az utunkat egy patak a park közepén, amin viszont híd nem volt. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy átkelünk a patak felé a helyiek által már odahelyezett pallón, amit az átkelés előtt még meg is próbáltam stabilizálni. Csak arra nem számítottam, hogy a 70 kilóm elég súlyosnak fog mutatkozni, amikor a palló közepén járok, ami sikeresen behajlott, én pedig elmerültem bokáig a patakban.:P :( Ez azért volt felettébb kellemetlen, mert a vizet utána úgy kellett kiönteni a cipőmből, és már akkor éreztem, hogy nem fog valami jót tenni az egészségemnek a kb. +4 fokos vízzel teli cipőben való járkálás 1 órán keresztül. :P A metróval ezután elmentem a Jugo-Zapadnajához, ahol jött az újabb szívás: rossz helyen jöttem ki a metróból, kicsit eltévedtem, majd megörültem, amikor végül mégis megláttam egy Beljajevo feliratú buszt. Az újabb pofáraesés akkor ért, amikor kb. 2 megálló múlva rádöbbentem, hogy épp az ellenkező irányba száltam fel...:( Végül kb. 1 órába tellett, amire a koliba értem és végre át tudtam öltözni.
Délután elmentünk Robival megvenni a vonagjegyet Izsevszkbe, majd felugrottam egy kicsit Szilvihez, aki egy kicsit ápolgatott a délelőtti megfázás után a fincsi gyömbéres teájával, sőt még ebédet is kaptam tőle. Nagyon jól esett, és végre egy kicsit lenyugodtam a délelőtti mérgelődés után.

Azt gondoltam én naiv, hogy ezt a sz*r napot már nem lehet fokozni, de kiderült, hogy mégis.:P Hajnal 2 óra fele arra ébredtem fel, hogy éktelen ordibálás hallatszik a folyosóról, kb. mint a Fradi-Újpest meccsek alatt. Majd nemsokára bejönnek feldúlva a szobatársaim, Gabiék. Kiderült, hogy a folyosón beléjük kötöttek az arabok, majd a szóváltás verekedéssé fajult. Ezután viszont megint kimentek a srácok cigizni a lépcsőházba, ami nem volt egy jó ötlet, mert 15 arab rájuk támadt, így újra elkezdtek verekedni velük. Szerencsére a feketék szétválasztották őket, az arabok eléggé túlerőben voltak (15 a 3 ellen :P). Szerencsére nem lett senkinek komolyabb sérülése (kivéve az egyik arab gyerek telefonját, ami 14 emeletet repült lefelé:)

Csütörtökön a szerdai patakos affér után kezdett rajtam kijönni a megfázás, így napközben csak pihengettem a koliban, majd délután 4-kor elindultam a szüleim elé a Domogyedovói reptérre. Metróval elmentem a Domogyedovszkaja metrómegállóig, onnan meg marsrutkáztam 120 rubelért. Szüleim időben megjöttek, majd az Aeroexpresszel bejöttünk a városba, ahonnan egyből a szállásukra, a Kitaj-Goradban lévő hostelbe mentük (oda, ahol márciusban Móni aludt). Este a szállás elfoglalása után még sétáltunk egyet a városban, a Vörös téren és a Kreml mentén.
Pénteken kb. 11-re mentem a szüleim szállására, ahonnan eljöttünk közösen a koliba, megmutattam nekik a moszkvai lakhelyemet, összepakoltam a cuccaimat Pétervárra, és felvettem a suliban az áprilisi ösztöndíjamat, 1100 rubelt. Ezután visszamentünk a városba, kajáltunk a Mu-mu-ban, majd pedig célbavettük a Lomonoszov Egyetemet. Ott már sajnos egy kicsit hűvösebb volt. Este a szüleim szállásán voltunk kb. éjfélig, mivel a vonatunk Pétervárra hajnal 1-kor indult. A szálláson egy kicsit agonizáltam, akkorra jött ki jobban a megfázásom, de szerencsére nem lettem olyan rosszul, hogy amiatt le kellett volna fújni a pétervári utat.
A vonaton ért a következő pofáraesés: a plackarton a folyosóval párhuzamosan kaptunk helyet, ahol az ágy kb. 170 centi volt, én pedig kb. 190. :P Egy kicsit szídtam az oroszokat (Kínában még meg is érteném, hogy ekkorák az ágyak:P) Végül felhúzott térdekkel nagy nehezen álomba merültem.

Szombaton reggel negyed 9-re értünk Pétervárra, a Ladogszkij vogzalra. Itt már várt is minket Zsórik, anyukám orosz ismerőse, akivel még 30 éve barátkoztak össze, amikor anyukám Pétervárott tanult. Nagyon megörült nekünk, nagyon kedves volt. Kocsival elviitt minket a lakásukra, ahol a felesége, Natasa finom reggelivel várt minket. Az ajándékok átadása és a lepakolás után elindultunk várost nézni. Először a kocsiból láttuk Pétervár legfőbb látnivalóit, amiről eddig csak anyukám elmondásaiból és az útikönyvekből hallottam. Végigmentünk a Néva mentén, majd a Nyevszkijen, elmentünk a Dvarcovaja Plosagy és a Téli Palota mellett, végül a Péter-Pál Erődnél álltunk meg. Ez Pétervár legrégebbi része, anyukám szerint a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest szépen felújították. Akkor most jöjjön néhány kép kedvcsinálónak:

A Péter-Pál Erőd távolról

A város látképe az erődből

A csapat a Néva partján (anyukám, Natasa, Zsórik, apukám és én)
Innen az Aurórához mentünk el, ahol szuvenírokat is vásároltunk.

Jocó és az Auróra

A kirándulást a belvárosban folytattuk: megnéztük az Admiralitást (amiben a Tengerészeti Főiskola működik), a Bronzlovas szobrot (amiről Puskin egyik műve is szól), az Izsák-székesegyházat, a Palota-teret a Sándor oszloppal és a Téli-palotával, a Vérző-megváltó templomot (egy kicsit a Vaszilij Blazsennijhez hasonlít), sétáltunk a Nyevszkij Proszpekten és a pétervári csatornák között.
Nekem nagyon tetszett a város, sokkal jobb, mint Moszkva! Kár, hogy nem ebben a városban tanulunk, egy kicsit irigyeltem anyukámat, hogy ő Pétervárott tanult főiskolás korában. Az emberek is sokkal kedvesebbek, mint Moszkvában, szinte egyáltalán nem is köpködnek, az épületek nagyon szépek, és teljesen európaiasak. Ami még nagyon tetszzett, hogy nem csúfítják szürke panelépületek a belvárost, mint Moszkvában. A pétervári emberek arcvonása is másabb, mint a moszkvicsoké, kevesebb a közép-ázsiai, kaukázusi arcvonás, az itteni emberek inkább a skandinávokhoz, baltiakhoz hasonlítanak, több a vörös és a szőke ember, mint Moszkvában. Szerencsére az időnk is nagyon szép volt Pétervárott, a szüleim elhozták a tavaszt Oroszországba!:) Kb. 17-18 fokban mászkálhattunk, ami felüdülés volt a moszkvai tél után.

A Palota-tér (Dvarcovaja Plosagy) a Sándor oszloppal

A Téli-palota szüleimmel és Zsórikékkal

Az egyik belvárosi csatorna a Vérző Megváltó templommal

A városnézés után estefelé visszamentünk Zsórikék lakásába, ahol megismerkedtünk a lányukkal, Szásával is (eddig nem is tudtam, hogy az Alexandrát is Szásának becézik Oroszországban:). Ő a szüleihez hasonlóan nagyon kedves volt, és ráadásul még jól is nézett ki:) Zsórikék nem csak hárman laknak, a családhoz tartozik még egy kb. 9-10 kilós, tunya és dagadt macska is, aki a családdal együtt tölti mindennapjait, leginkább az ágyon és a kanapén heverészve. :) Szerintem nagyon aranyos volt, bár anyukámnak annyira nem tetszett, amikor az ágyában feküdve és a kabátomon dagasztva tekintgetett ránk az aranyos szemével:)
Zsórikék mindennel elláttak minket, finom vacsorával, és hogy kényelmesen elférjünk, Natasa és Szása elment a nagymamához aludni éjszakára, így az egyik szoba anyukáméké lett, a másikon pedig hárman osztoztunk: Zsórik, én és a macska. :) Este szamovárból ittuk a teát, nagyon jó volt belelátni egy orosz család mindennapjaiba. Ami nagyon tetszett még, hogy sokat beszéltem oroszul, Zsórikék próbáltak úgy beszélni, hogy megértsem őket, amit meg nem sikerült, azt anyukám lefordította.

Vasárnap ismét felkerekedtünk, aznap az Ermitázsat néztük meg. Nekem ráadásul ingyenes volt, és Zsórikék elintézték, hogy anyukámék is bemehessenek 100 rubelért a 400 helyett. Az Ermitázs hatalmas volt, ekkora múzeumot még életemben nem láttam. Csak egy részét tudtuk megnézni, pedig több, mint 3 órán át voltunk bent. A kiválasztott részek a flandriai, holland és olasz középkori festők és az impresszionisták művei voltak. Az Ermitázs épülete is csodálatos volt, tele aranyozással.

Ermitázs - belső

Este kimozdultunk Pétervárról, és a várostól nem messze elmentünk egy skanzen-féleségbe, ami sajnos 7 órakor, amire odaértünk, már zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni. De így is érdekes volt. Ezután hazafelé belefutottunk egy dugóba, így nagyon lassan értünk csak vissza a városba. Vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd lassan kezdtünk készülödni, mert hajnal 1-kor indult vissza Moszkvába a vonatunk. Nagyon rossz volt elbúcsúzni Pétervártól és Zsórikéktól, nagyon megszerettük őket. Most már sokkal jobb a véleményem az oroszokról, mint ami a negatív moszkvai tapasztalatok alapján alakult ki.
A vonaton szerencsére nem a folyosóval párhuzamos ágyakat kaptuk, hanem a merőlegeseket, így jobban elfértünk, és jobban is aludtunk. Moszkvába hétfő kora délután értünk vissza. A szálláson való lecuccolás és Mu-mu-zás után sétáltunk egyet a Vörös-téren, a Moszkva-folyó partján, bementünk a Hram Hriszta Szpaszityeljába (uszodás templom), majd elmetróztunk a Csisztie Prudihoz, ahol sétáltunk egyet a Bulvardnoje Kalcón. Este végül 10 óra felé magukra hagytam a szüleimet, és hazatértem a koliba.

A kedd már a hazautazás napja volt, nem is mentünk sehova kirándulni, 10-re értem a szüleim hosteljéhez, onnan egyből indultunk a Paveleckij vogzalhoz, majd aeroexpresszel a reptérre. Kb. 1 órakor végül elbúcsúztunk, szüleim elindultak haza, én pedig vissza Moszkvába, ahol még pont egy hónapom van hátra az ösztöndíjból.

Április közepe

Sziasztok!
Lassan eltelt egy újabb hét blogbejegyzés nélkül, szóval igyekszem pótolni. Múlt héten a térdem meghibásodása miatt nem mentem olyan sokfelé. Azóta már szerencsére jobb a lábam, de sajnos még mindig nem tökéletes.:( Az egyedüli nap, amikor kirándultam, az a szombat volt, amikoris 4-en a csoportból (Maya, Zsófi, Boróka és én) elmentünk az Izmailovói szuvenírpiacra. Egynek érdekes volt, viszont a lányokkal ellentétben én nagyrészt csak a szememet legeltettem az árukon, pedig néhány árustól nagyon nehezen lehetett elszabadulni. A kedvencem az volt, amikor az egyik usánkás csávó már messziről "come on, my friend"-ezett, aztán amikor én naivan odamentem megtekinteni az usánkáit, egy óvatlan pillanatban már azt éreztem, hogy egy határozott mozdulattal a férfi már a fejemre is húzta a terméket :P Aztán alig tudtam meggyőzni, hogy pedig az az usánka nekem nem kell.:P Amúgy a piacon szószerint minden van (na jó, leszámítva az SZTE-s diákigazolványt:), matroskák, sálak, usánkák, Moszkva felíratú pólók, táskák, esernyők, könyvek, térképek, ízlésesebb és kevésbé ízléses kütyük, szamovárok, CCCP-s felespoharak, csiburáskák, kisdobozok, nagydobozok... A kedvenceim a kb. 50 éves, szovjet, leharcolt zseblámpák voltak, amiket én már szégyellnék használni, olyan rondák, viszont itt 300-700 rubel közötti összegért várják leendő (újabb) gazdáikat. Mekkora biznisz lenne nagymamám padlásáról leszedni néhány régi kacatot, és eladni 300 rubelért az Izmailovón:) Végül egy férfi tudott csak megingatni abban a tervemben, hogy nem veszek semmit, az is pont térképet árult.:) 200 rubelnél még fintorogtam, rávágta egyból, hogy 150, majd unott fejjel otthagytam. Néhány másodperc eltelte után utánamkiáltott, hogy 100-ért? Akkor úgy éreztem, ennek az ajánlatnak már nem tudok ellenállni (felülkerekedett a geográfus énem:). Azóta van egy hatalmas Oroszországtérképem is. :)
A piac után megnéztük a  Verniszazst is a rinok mellett. Ez egy csicsás, néha már giccsesnek tűnő épületegyüttes, kb. az orosz építészet mindegyikéből pakoltak ide egy kicsit. A házakban különféle múzeumok, kiállítóhelyek vannak (pl. Vodkamúzeum, Kenyérmúzeum). Sajnos képi illusztrációt most nem tudok mellékelni, mert a fényképezőm Szilvinél maradt.

Múlt hét csütörtökön délután találkoztunk Rókás Olgával, a moszkvai ösztöndíjunk koordinátorával, aki mivel épp Moszkvában  járt, ezért beugrott hozzánk a koliba egy kis beszélgetésre. Néhány hasznos dolgot megtudtunk tőle egyéb ösztöndíjakkal kapcsolatban is: nyáriegyetemek közül orosz nyelvterületen a minszki a legolcsóbb (mondjuk ezt már hallottam korábban az orosz szakos magyar lányoktól is), illetve tervbe van véve, hogy a lettországi és litvániai nyáriegyetemeket is megnyissák nem lett/litván/orosz szakosok előtt is, ráadásul ide a tervek szerint lesznek államilag finanszírozott helyek is. Sajnos más városba ilyen 3-4 hónapos, államilag támogatott ösztöndíjak nincsenek nem orosz szakosoknak, mint a moszkvai. Pedig szívesen  eltöltenék még egy félévet mondjuk Pétervárott vagy valahol máshol, csak ne Moszkvában :P

A vasárnap szokás szerint nagyon kellemesen telt, megint volt Forma 1, illetve Vidám vasárnap Szilvikénél:) Most pizzát sütöttünk, és hozzá fehér abháziai bort kortyoltunk. Hétfőn egész nap suliban voltam, éés megkaptam az első jegyemet Oroszországban: grammatikából a csütörtöki zh-m 3-as lett a глоголи дбижение-ből (mozgást jelentő igék és a sok undorító igekötőik). Ebből a disgusting témából bőven meg voltam elégedve a hármassal, mivel ráadásul előtte csak 1 grammatika órán voltunk Robival, úgyhogy mi eleve helyzeti hátrányból indultunk a zh-n, mint a többiek.
Tegnap este (vagy inkább ma hajnalban:P) pedig elmentünk a szobatársaimmal és 2 lengyel csajjal egy koli környéki bárba iszogatni. Hát nem voltam annyira elragadtatva az orosz italozótól, elegáns volt meg minden, de olyan árak voltak!:P  Bár már mondták sokan, hogy itt piszok drágák az ilyen jellegű helyek - de azért arra nem számítottam, hogy egy sör 120 rubelnél kezdődik, és egy feles vodka itt annyi, mint a boltban egy egész üveg :P Na, mindegy, egyszer ezt is ki kellett próbálni! Utána viszont egy tök jót saurmáztunk Lajossal a tádzsik gyerek saurmásánál, még hagymát, gombát és sajtot is tett az étekbe. Ez viszont teljesen megérte! Mivel elég későn értünk haza - hajnali 5 óra fele - ezért úgy döntöttem, hogy ma kiveszek egy szabadnapot a suliból, így tudtam délig aludni. Bár a 12 óra alvás sajnos így se valósult meg:P :)

Hát nagyjából ennyi az elmúlt napok eseményeiből. Már számolok vissza: 2 nap és érkeznek a szüleim Moszkvába!:) Már nagyon várom, hogy meg tudjam nekik mutatni a várost, és hogy végre elmenjek Pétervárra. Bizony, hétvégén ott leszük!:) A májusi izsevszki túra is konkretizálódik már, az egeások megcsinálták már a topicot is neki, máj. 6-10 között így életem legkeletebbi pontján leszek - 3000 km-re otthontól!:)

Akkor a végére egy kis szokásos időjárásjelentés: az elmúlt napokban végre beköszöntött a tavasz Moszkvába!:) Hó utoljára ápr. 14.-én esett, azóta drasztikus hőmérsékletnövekedés állt be, az átlaghőmérséklet most már eléri a +8 +10 fokot! Igaz, tegnap elég erősen fújt a szél és esett is az eső, de mára már megint egy kicsit jobb idő van! A hótarakaró pedig már majdnem teljesen elolvadt. A szüleim már nem is fogank belőle sokat látni.
Most kaptam a friss hírt Lajostól, hogy mégis esett egy minimális hó ma ebéd után, amikor kimentek Gáborral a koliból. :P Viszont nem maradt meg, mert már ahhoz "túl meleg van". Én innen a koliból észre se vettem az eseményt, de akkor most így módosítanom kell a bekezdés elején leírtat: a legutóbbi havazás Moszkvában április 19.-én volt.:P:P
A következő bejegyzéssel valószínüleg csak a pétervári kirándulás után fogok jelentkezni, addig is vigyázzatok magatokra!

День рождения

Vasárnap óta elmondhatom, hogy ismét egy évvel öregebb lettem. A 21. születésnapom után újra egy fővárosban töltöttem az április 10.-ét, csak most ezúttal nem Rómában. A vasárnap tök jól telt, igazi ünnepnapként:) Kezdődött azzal, hogy végre sokáig aludhattam, 11 óra előtt nem is keltem ki az ágyból. Utána, csak az én tiszteletemre Forma 1-et rendeztek Malajziában, így 12-től azt néztem. Utána pedig átmentünk Szilvihez Lajossal és Györgyivel, hogy a héten a második születésnapot is megüljük (a Szilvié kedden volt). Nagyon jól éreztem magamat, a lányok finomat főztek (hagymalevest és csirkepaprikást), jókat beszélgettünk és ráadásul ajándékba még egy tortát is kaptam, aminek szintén nagyon örültem.:) Amióta Moszkvában vagyok, mindig nyálcsorogva néztem az Asanban a tortákat, és most végre közelebbről is megismerkedhettem eggyel. :) A hangulatot fokozandó megvettem a már több mint egy hónapja kinézett abháziai bort, ami az árához hasonlóan magas kategóriájú volt az ízvilágában is (2000 Forintért azért már legyen is finom egy bor :P), illetve mellé, hogy ne csak vöröset ihassunk, vettem egy száraz fehér bort is, ami viszont már a Krímben érlelődött. Szóval elmondhatjuk, hogy ez a nap a fekete-tengermelléki borok napja volt. Illusztrációként jöjjön egy kép a vidám csapatról, igaz, ez még kedden készült Szilvike szülinapján.

Az ünneplés ezzel még nem ért véget: a koliban a csoporttársaim köszöntöttek, változatosságképpen tortával. :) Ennek is nagyon örültem, annyit ettem vasárnap, hogy már félő, hogy elhízok.:) Nagyon aranyosak voltak a többiek, nagyon jólesett, hogy szinte mindenki ott volt a csoportból! Az estét végül egy kis vodkázással zártuk, stílusosan, hiszen Oroszországban vagyunk.

Az szórakozás nem ért véget vasárnap, ugyanis hétfőn este beállított hozzánk Giorgio, az olasz srác a szintunkről egy üveg vodkával elbúcsúzni, hiszen ő ma már megy végleg haza Genovába. Neki csak 1 hónapos volt a moszkvai ösztöndíj. Kedden pedig lementünk Lajossal az egyik magisztratúrás magyar srác invitálására a 8. emeletre lengyel lányok szobájába, ahol pont házibuli volt. :) Szóval tegnap este sem sikerült hamar lefeküdni, de legalább újabb csinos lengyel és szlovák gyévuskákkal ismerkedtem meg. :)

Akkor jöjjön egy kis info az elmúlt napok időjárásáról: sajnos kijelenthetjük, hogy szombaton visszatért a tél Moszkvába, ugyanis reggelre arra ébredtünk, hogy legalább 10 centi hó esett. :P Szombaton ráadásul nagyon vacak idő volt egész nap, hol a hó, hol a havas eső esett a fejünkre.:P Az időjárás azóta se nagyon változott, tegnap is és ma is szállingózott a hó, a hőmérséklet pedig 0 és +2 fok között állandósult. Mondjuk már lassan meg se lepődök ezen, az egyik tanárom megnyugtatott tegnap, hogy még május elején is szokott havazni errefelé, szóval egy szavunk se lehet, mert még csak ápr. 13.-a van.:P Íme egy kis dokumentáció, hogy át tudjátok érezni a helyzet súlyosságát:

Látkép a koliból

Útban a koliból a beljajevoi metrómegálló felé

Kirándulni csak szombaton voltunk, sajnos sikerült kiválasztanunk a legrosszabb időt. :P A cél a Iparművészeti és Népművészeti Múzeum volt, ami a világoszöld metróvonaltól volt elérhető, így immár azon is utaztam, már csak 2 vonal maradt ki az életemból a 11+1-ből. A múzeum nem volt rossz, igaz az ára elég borsos volt, 200 rubel fejenként. Különféle ruhák, porcelánok, matroskák, szamovárok, gyerekjátékok, díszek, bútorok voltak kiállítva az elmúlt századok divatjából. Sajnos a számomra legérdekesebb szamováros teremben nem tudtam fényképezni, mert a teremőr néni nem volt hajlandó kicsit arrébb menni.:)

Matrjoska kompozíció

Az iskolában - gondolom ezzel már senkit nem lepek meg - hétfőn újra áttettek egy másik csoportba, arra hivatkozva, hogy túl sokan vagyunk az inter 4-ben. :P Ráadásul már nem is egy helyre kerültünk, "magyar emigránsok", hisz Zsófit áttették egy másik csoportba, minket meg Robival az inter 3-ba. Ha így haladunk, hó végére az inter 0-ba kötünk ki, fokozatosan végigjárva az alacsonyabb sorszámú csoportokat:P  A csoporttársak összetétele egész más, mint eddig volt: itt már kisebbségbe kerültek az európaiak (2 magyar és 3 olasz), a többiek viszont mind sárgahasúak, elég heterogén oroszágokból (Dél-korea, Kína, Vietnám, Mongólia), illetve van még két török is, bár már ők nem igazán sárgák :) A csoporttársak viszont sajnos sokkal zárkózottabbak, mint az inter 4-ben voltak, de az pozitív, hogy a tanárok viszont jóval kedvesebbek. A szinvonal is alacsonyabb, ennek egy kicsit örülök is, mert legalább nem érzem annyira hülyének magamat a többiek mellet. :) Viszont most már kezdem érezni, hogy több mint egy hónapja kint vagyok, sokkal könnyebben beszélek oroszul és többet is értek.

A végére jöjjön egy rosszabb hír: hétfőn sikeresen kiment a térdem, amikor mentünk a vonatjegyet megvenni Pétervárra, szóval most egy kicsit sántítok. De remélem, amire jönnek a szüleim (már csak 8 nap!:), addigra rendbe jön. Tegnap kaptam rá Lolótól kenőcsöt, ami már használt is egy kicsit, de még szerintem legalább 3-4 nap amire teljesen rendbe jön. Úgyhogy most a kirándulásokat is jegelem néhány napra (mint a lábamat:P), bár most az időjárás sem túl kedvező a túrázáshoz.

Dani kérdésére válaszolva: eddig még nem sikerült zacskós vodkával találkozni a szovjet fővárosban, szóval lehet, hogy csak egy mendemonda a létezése, de a felkutatása érdekében úgy néz ki, május 6-tól Izsevszkbe megyünk, hátha Moszkvától keletebbre még árulják a varázslatos italt.:)

Kálváriám az órákkal

Sziasztok!
Újra van egy kis időm, hogy blogot írjak. A mostani hét leginkább az iskolai csoportok fejetlen átszervezésével telt, szovjet módra. A hét alatt (amiből csak 3 nap voltam suliban:P) 4 különböző csoportban ültem, igaz, az egyikben csak kb. 10 percet töltöttem el.:P Kezdődött a kálvária azzal, hogy múlt héten bejelentették, hogy a Венгрия 1-es csoportot kétrészre osztják, mivel Gyelovoj néni szerint túl sokan voltunk. (14-en).Viszont ez csak az üzleti oroszt érinette, a "sima" oroszon továbbra is egyben maradt a társaság. Hétfőn viszont ért a pofáraesés, hogy a csoportvariálásnak köszönhetően elvették tőlünk a legjobban szeretett Natasát és Mariát, akik helyett egy másik tanárnénit kaptunk "sima" oroszon. Ő pedig - Gyelovoj nénihez hasonlóan - hiába volt nagyon kedves, de pocsék órát tartott (legalábbis szerintem). A jó kis beszédgyakorlat helyett olyan órákat kellett végigülni, amin mi csak hallgattunk, ráadásul a Natasánál megszokott hétköznapi nyelvben használható témák helyett elkezdtünk tanulni Moszkva történelméről, a bojárokról, a kolostorok lerombolására és megsemmisítésére legalább 3 különféle szót tanultunk, ami tényleg nagyon fontos az orosz társalgás során :P
A csoportfelosztás viszont, szokásosan - szovjet módra - fejetlenül lett végrehajtva, talán leginkább azzal lehetne magyarázni, h ki melyik csoportba került, h aki Gyelovoj néni óráján aktívabb volt, az került az 1-es csoportba (továbbra is Gyelovoj néni szárnyai alatt), aki viszont kevesebbet beszélt/kevesebbet járt órára, azok kerültek a 2.-esbe, egy új üzleti tanárnénihez (aki mellesleg a "régi" Венгрия-2 es csoportban tanította a gazdasági szaknyelvet). Én sajnos az 1-esbe kerültem, de orvul kiterveltem, hogy kedden automatikusan a 2-esbe megyek, hátha nem tűnik fel az új tanárnak. :P Gyelovoj néni viszont 10 perc után bejött a terembe, és határozottan el kezdett nekem valamit magyarázni, oroszul.:P Azt hittem, itt a vége a játszmának, én vesztettem, és mennem kell vissza Gyelovoj nénihez az 1-es csoportba. Utána értettem meg, hogy a tanárok tartottak egy konzíliumot a mi ügyünkben eljárva (vagyunk 3-an, akik soha nem tanultunk üzleti nyelvet, de annyira nem is akarunk és a szakunkhoz sem köztődik), és arra az álláspontra jutottak, hogy minket Robival és Zsófival áttesznek az internacionális csoportba, ahol nincs üzleti nyelv, és ráadásul külföldiekkel leszünk vegyítve. Bingó. Akkor úgy éreztem, hogy egy csatát megnyertem :) Jocó vs. Gyelovoj néni: 1-0. De utána ért az újabb pofáraesés amikor beültem az inter 5-ös csoportba, ahol épp az anorexiáról ment a разговорник. :П Anyám, nem ilyen lovat akartam...:P Szóval ezen az órán kb. semmit nem tudtam hozzászólni a témához, így kezdem újra mély depresszióba esni. Viszont egy dolog volt, ami pozitívan hatott a helyzetben: az inter csoportokban szerdán van a szabadnap, így legalább szerdán legálisan aludhattam tovább - sikerült is, egész fél 12-ig :)
Csütörtökön jött a forulópont: Robival és Zsófival úgy döntöttünk, hogy megnézzük az inter 4-es csoportot, hátha az egy fokkal jobb lesz... a tanárnéni (aki kb. olyan idős mint mi vagyunk:) egyből rábólintott, így megkaptuk a letelepedési engedélyt a törökökkel, osztrákokkal, brazilokkal és kínaiakkal ellátott csoportban. Az óra szerencsére már könnyebb volt, mint az inter 5, de azért még ez is a jelenlegi szintem felett van, úgyhogy sokat kell tanulnom hogy belerázódjak...
Ma viszont úgy döntöttem, hogy a sok megpróbáltatás után jár egy szabadnap, így ma nem mentem iskolába:)

Az órákról kb. ennyi elég, nem akarlak untatni Titeket tovább ezzel a témával. Akkor most jöjjön egy kis leírás a hét további eseményeiről! Kedden ünnepelte Szilvike a születésnapját, ez egy kitűnő alkalom volt, hogy elmenjünk kajálni a Jolki Palkiba (és nem Jolki Polki, ahogy előtte hittem:). Van itt egy olyan ajánlat, hogy 360 rubelért annyit  eszel, amennyi beléd fér, van egy "szekér", ami tele van kajákkal, és akármelyikből szedhetsz. Sajnos aznap csak hideg ételek voltak (Szilviék a múltkor meleget ettek, én ezért erre készítettem fel a kis gyomromat). Amúgy nem volt rossz, kivéve a szemes halat, amit félúton meggondoltam, hogy lenyeljem-e :) Nagyrészt saláták voltak, de legközelebb csak akkor eszek itt, ha lesz melegkaja, akkor jobban megéri. A kajálás után még elmentünk sétálni a Tverszkajára, megnéztük a Majakovszkaja állomást, majd felmentünk Szilvihez még egy kicsit beszélgetni, eszegetni és iszogatni. Az Oroszországban árult Tokaji hárslevelűvel azért vigyázzatok, mert meglehet, hogy Tokaj helyett Kiskőrösön palackozzák, amiről csak a kb. 6-os betűméretű, cirill betűs felírás tájékoztat :P

Szerdán délután a moszkvai Feszty-körképet látogattuk meg, ami a Park Pabedi mellett található. A Feszty-féle változattal ellentétben ez a borogyinói csatát mutatja be, és szerintem kisebb is mint az ópusztaszeri változat, de szerencsére ingyenes volt:) A körképről sajnos nem lehetett fényképet csinálni, pedig nagyon szép volt, így most be kell érnetek a külsejével, viszont kárpótlásként rajta van Máté és Loló is:

Csütörtökön suli után az MGU-ra (Lomonoszov Egyetem) mentünk el, és most végre sikerült bejutni a főépületbe is! Ráadásul nem is akármit néztünk meg: egy 5 emelet magas ásványtani múzeumot! Nagyon klassz volt! A múzeum a Lomonoszov 24-28 szintjein helyezkedik el, a felső két szinten magmás és metaamorf kőzetek, a középsőn egy kis földtörténet és ősmaradványok, az alsó kettőn pedig inkább biológia (kitömött állatok) voltak, de a geomorfológiai és a talajtani részek is itt kaptak helyet. Nekem nagyon tetszett, ide minden föcisnek el kellene jönni! :)

gabbrók és társaik

méretes ammonitesz

A múzeum után benézhettünk a Lomonoszov dísztermébe, a CCCP - előadóba, ami hatalmas volt. Becsléseim szerint kb. 1000 fős a befogadóképessége, és állítólag itt csak a vörösdiplomások vehetik át a diplomájukat. Szívesen lecserélném rá a TIK Kongresszusi termét:)

A CCCP -előadó katedrája

A főépület megtekintése után beültünk Szilvi egy magyarórájára, amit a 4. éves magyarul tanuló diákjainak tartott. Így volt lehetőségünk megismerkedni a magyarul tanuló orosz diákokkal is! Az óra nagyon interaktív volt, először mindenki (oroszok és magyarok egyaránt) bemutatkozott, elmondta hogy miért tanul magyarul (mármint az oroszok:), hányszor volt Mo.-on, (szintén az oroszok:). Utána ketten tartottunk egy kiselőadást, először én Magyarország földrajzáról, leginkább a turizmusra kiélezve. Lehet, hogy nem tudtam sok újat mondani már nekik, mert az egyik lány pl. már hatszor járt hazánkban. :) Az én előadásom után az egyik srác beszélt még egy kicsit Csongrádról, majd Magyország kvízt csináltunk, az óra végén pedig magyar népdalt énekeltünk. Nagyon jó volt, köszönet ezúttal is Szilvinek, hogy részt vehettünk az óráján!

A mára tervezett vlagyimiri, szuzdáli kirándulásra végül én nem mentem el, fáradt voltam (hajnal fél 6-kor kellett volna kelni:P), meg végre ki akartam magam pihenni és egy kicsit gyógyulni, mert a megfázásom még mindig nem jött teljesen rendbe. De úgy tűnik, jól döntöttem, mert ma egész nap esik az eső Moszkvában, esőben pedig nem valami kellemes túrázni...Még egy hír, válaszolt a levelemre Julia Izsevszkből, és szeretettel meghívott hozzájuk máj. 6-9 között! Ráadásul ha kevesen megyünk, a szállásunk is ingyen lesz, és ezt még megtetőzve máj. 9.-én a nemzeti ünnep miatt féláron lesznek a vonatjegyek, így kb. 6000 HUF-ot spórolhatunk ezzel a скидка-val.:) Szóval úgy néz ki, teljesül egy 2008 óta dédelgetett álmom, végre eljutok Izsevszkbe!!!:)

EGEA Moszkva

Sziasztok!
A mai nap duplán emlékezetes: egyrészt ma 1 hónapja, hogy kiérkeztem Moszkvába, másrészt végre itt is beköszöntött a tavasz!!!:) Az időjárás tegnap változott meg drasztikusan - és szerencsére pozitív irányba -, a hőmérő higanyszála végre meghaladta a +10 fokot, ma pedig még a +12-t is elérte!!!
Az elmúlt néhány nap nagyon eseménydúsan telt, mondhatnám úgy is, hogy csütörtök és vasárnap között több dolog történt velem, mint az azt megelőző 2 hétben.
Csütörtökön délután egy kis kirándulással kezdődött a "mozgalmas időszak", a csoportból 4-en bemetróztunk a városba, ahol először a Kitaj-Gorod-ban lefoglaltam szüleimnek a szállást (már csak 2 és fél hét és jönnek!!:), utána sikeresen levadásztunk egy Unicredit automatát, ahol sikerült pénzt kivenni, majd célba vettük a Чистые Пруды-t. (irodalomkedvelőknek: itt játszódnak a Mester és Margarita egyes részei). Útközben bementünk egy evangélikus templomba, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Majd a körúton (ha jól tudom a nevét, a Bulvardnoje Kalco-n) folytattuk a sétát. Ez nagyon kellemes meglepetés volt, hiszen végre találtam valami szépet Moszzkvában! Persze a Vörös tér és a Kreml csodálatos, de nekem egy kicsit "kirakat". Viszont ez a körút az "élhető várost" juttata az eszembe: szép házak, sétáló emberek, színházak, szobrok és végre nem szürke panelházak. Érdekes a körút elrendezése: a közepén egy fákkal övezett, egész széles sétálóutca van, ezt két oldalról kísérik az autók által használt sávok. Egy kis illusztráció:

A sétát végül a Tverszkaja metrómegállónál fejeztük be, a körútnak így kb. a felét jártuk be. (állítólag összesen 8 km hosszú).

A csütörtök másról is emlékezetes volt: életemben először elmetnem bulizni Moszkvában. :) Röviden-tömören: életem legdrágább bulija volt: sikerült 1500 rubelt (~10000 HUF-ot) elvernem. :P Amúgy teljesen spontán jött, este kicsit iszogattunk a koliban, aztán jött az isteni szikra: el kellene menni valahova partizni!:) Szobatársammal, Kristóffal fel is kerekdtünk. Amúgy a legtöbb költség a taxizásra ment el, mert csak az 5. helyre, valami Zona nevű helyre sikerült bejutni (2 zárva volt, 1 tele, 1-nél meg csak szimplán nem tetszett az arcunk a kidobónak:P). Viszont a helyek között is taxiztunk, mert sajnos nem egy Jate Klub - Szote Klub távolságra voltak egymástól, ami igencsak megemelte a költségeket. :P A buli amúgy nem volt olyan rossz, bár elég kevesen voltak, de azért ennyi pénzt nem ért meg. :P Elektronikus zenét adtak, leginkább a Sing-singhez tudnám hasonlítani a zenei kínálatot. Persze próbáltam ismerkedni és táncolgatni orosz gyévuskákkal is (voltak elég szemrevaló lányok:), de komolyabb affér nem történt:)

A buli után elég nehezen keltem fel, így az aznapi érdemleges programom is csak este 5 órakor indult, ami nem is akármilyenre sikeredett.:) Aznap ugyanis találoztam a moszkvai EGEA egyik tagjával, Aikával. A találkáról egy kicsit (cirka fél órát) késtem:P, ami leginkább a hülye dugónak volt köszönhető (az amúgy 6 perc alatt letudható távot 30 perc alatt küzdötte le a busz a Jugo-Zapadnajaig:P Aika szerencsére nem volt kiakadva, nagyon kedvesen fogadott. Egy ideig velünk tartott egy szintén földrajzos moszkvai srác is (aki egyelőre még nem egeás:) Nagyon jó volt végre igazi echte oroszokkal beszélgetni, ráadásul oroszul! :)Sétáltunk egy nagyot, keresztülmentünk a Veréb-hegyi parkon, ami nyáron még szebb lehet, de most is nagyon kellemes volt, majd bemetróztunk a városba, ahol pont ott folytattuk a kirándulást a körúton, ahol előző nap abbahagyam a többiekekkel, végül az Arbaton beültünk a Mu-Mu-ba kajálni.

Veréb-hegyi séta

Aikával (EGEA Szeged- EGEA Moszkva meeting:)

A szombat egy kicsit lightosabbra sikeredett az előző 2 naphoz képest, bár aznap is kirándultunk. Csak délután indultunk, a cél a VDNH-nál az Űrhajózástörténeti Múzeum volt. Itt végre sikerült szemügyre venni Moszkva "igazi" magasvasútját is, az M1 jelzésű vonalat. Ez is nagyon tetszett:) Az Űrhajózástörténeti Múzeum is érdekes volt, láttuk Lajka kutyáékat kitömve, a MIR űrállomást, a Szputnyikokat, és még Farkas Berci fényképét is!:) Ráadásul még egy pozitívum is ért: diákoknak ingyenes volt a belépés:)

A MIR makettje

Vasárnap ismét egy mozgalmasabb nap volt, és végre beköszöntött a jó idő! Aznap Szilvivel kirándultunk. 11-kor találkoztunk a Sportivnajánál, majd onnan cserkésztük be a Novogyevicsi kolostort. Szép volt nagyon, csak sajnos a templomokba most nem lehetett bemenni, viszont helyette betévedtünk egy vasárnapi iskolába:) A kolostor egyik épületében egy festménykiállítás volt, különféle híres orosz templomokról.

Novogyevicsi kolostor-részlet

Ezután a Novogyevicsi temetőt néztük meg, ahol nagyon sok híres ember nyugszik (Puskin, Dosztojevszkij, Gorbacsov felesége...sőt még Báthory is, de az ő sírját nem találtuk meg).
Ezután elmentünk ebédelni a Mu-mu-ba (most a Barikadnaja megálló mellettibe), majd ellátogattunk a Gorkij Emlékházba, ahol magyarokba botlottunk.:) Úgy látszik, Moszkva is elég kicsi város.

Szilvivel a Gorkij szobor előtt - kár, hogy pont a szobrot takartuk ki.:)

Ezután még sétáltunk egyet a városban, majd elmentünk Szilvihez a kolijába, ahol már Lajos és Györgyi is csatlakozott hozzánk, egy kis vasárnapi piknikezésre.:) Mikro-kutyaszülés Moszkvában:)

Hát nagyjából ennyit a múlt hét eseményeiről, a tervekről annyit, hogy a Vlagyimires-Szuzdalos hétvégét egyre komolyabban tervezzük, elvileg pénteken indulnánk. Csütörtökön pedig megyünk be a Lomonoszov főépületébe körülnézni, és az ásványmúzeumot megtekinteni, majd beülünk egy magyar órára a magyarul tanuló oroszok közé.:)