Sziasztok!
Üdv most már itthonról, Magyarországról! Tisztelettel jelentem, hogy múlt vasárnap, május 29.-én fél 10 táján sikeresen landoltam a nyíregyházi vasútállomás 1. vágányán, közel 60 kilós rakományommal. Szóval sajnos véget ért a 3 hónapos oroszországi kalandom. Úgy is mondhatnám, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, hiszen nagyon jó volt ez a kint töltött 3 hónap - főleg az utolsó hónap sikerült talán a legjobbra - , viszont most már egy kicsit jó itthon is lenni, házi kosztot enni...csak ne kezdődnének jövő héten a vizsgáim Szegeden :P
Szóval akkor jöjjön az élménybeszámoló az utolsó kint töltött néhány napról!
Hétfőn még bementem a suliba az első két órára (ez volt a búcsú az alma matertől), aztán utoljára elletem a csodálatos kolimenzán. amit mindörökké a szívembe zárok, főleg a csótányos salátájukkal.:P Az utolsó alkalommal viszont egészen ehető volt az ebéd, biztos azt akarták, hogy jó szájízzel búcsúzzak. Majd - mint azt már az előző bejegyzésemben is leírtam - beszereztem a bizonyítványomat, 5 pecsét ellenében. :P Délután Szilvikével találkoztam, akivel a Sabolovszkaja megálló közelében lévő kolostort néztük meg, ami nagyon szép volt, nem az a felkapott turistalátnivaló, inkább helyi hívek látogatják. Utána még egy kicsit söröztünk és beszélgettünk Szilvivel, majd otthon a koliban várt a házimunka: egy nagy adag mosatlan ruha. Persze mindezt továbbra is kézzel hajtottam végre, de 10 nap kihagyás után legalább melegvíz már folyt a csapból.
A kolostor bejárata
A kedd délelőttöt netezéssel és az előző bejegyzés megírásával töltöttem, majd kora délután bementem a városba, ahol előbb ebédeltem a Mu-mu-ban, majd a Kremlet vettem célba. A bejáratnál - megtévesztően - az volt kiírva, hogy 16 órától a diákoknak a belépés ingyenes, így 15.30 lévén inkább vártam fél órát, addig elszaladtam a Tverszkajára egy Kazahsztános könyvet venni, amit már régebben kinéztem. 16 órakor ért a pofáraesés: kiderült, hogy az akció csak az orosz állampolgárokra vonatkozik:P Ráadásul a hosszú sor miatt kb. 16.20-ra jutottam be, így nagyon rohannom kellett, a 6 templomból így is csak 4-be volt időm bemenni. Viszont a látvány kárpótolt, az oroszországban látott templomok egyik legszebb példányait nézhettem meg. Ami viszont zavaró volt - föcis szlenggel élve "tájseb" a Kremlben - az a kormányhivatal szocialista panel épülete a XIII-XIV. századi épületek közé vegyítve. :P Az oroszoknak tényleg nincs ízlésük :P
Akkor jöjjön néhány kép a csodálatos templomokról:
Kívülről...
...és az egyik belülről
Sajnos hamar eltelt ez a 40 perc, úgy érzem, ide még egyszer vissza kell jönnöm, amikor a múzeumokra is lesz idő!
Szerdán délelőtt ismét nyakamba vettem a várost, szuvenírok után kajtatva. A helyszínt viszont lehet hogy rosszul választottam meg, hiszen a Novij Arbaton csillagászati árak voltak, végül sikerült vennem 430 rubelért egy Csiburáskát, amit egy másik boltban 850-ért árultak :P Még szerencse, hogy tudok oroszul alkudni :P A Mu-mus ebéd és a Novij Arbaton való séta (ez nem valami szép hely, mint ahogy elsőre hinné az ember) után 14 óra felé találkoztam Szilvivel, akivel úgy beszéltük meg, hogy Kuszkovóra megyünk kirándulni. Szerintem ez volt az egyik legjobb délután a moszkvai időtöltésem alatt, nagyon jól éreztem magamat! Az idő is már szerencsére nyári volt. Kuszkovó a Seremetyev család birtoka volt, ahova több különálló kastélyt építtetett, amelyek egy mesterséges tó partján terülnek el. Majdnem mindegyikbe be is tudtunk menni, nagyrészükben korhű főúri kastélyok berendezéseit nézhettük meg, míg volt olyan épület, amelyikben porcelánkiállítás volt.
Kuszkovó a tó partjáról
Az egyik kastély kívülről
A főépület palotaterme
A múzeum zárása után kiültünk még a tó partjára sörözni és beszélgetni. Rossz volt arra gondolni, hogy ez az utolsó délutánom Moszkvában...
Este a koliban elkezdődtek a búcsúzkodások, így néhány emberrel még megittuk a búcsúvodkát, a lengyelekkel pedig a búcsú zsubrovkát. Az egyik srácnak ráadásul pont éjféltől kezdődött a születésnapja is.
A csütörtök már a pakolás és a bevásárlás jegyében telt, szerencsére sikerült összeraknom mindent, valószínűleg semmit sem hagytam Moszkvában. Indulás előtt még elbúcsúztam néhány embertől, majd 5 óra után nemsokkal elindultunk Robival a vasútállomásra. Arra nam számítottunk, hogy ilyen nehéz lesz a csomagunk, így végül taxiztunk a beljajevói metrómegállóig. A Kijevszkij páyaudvaron még ettem egy búcsúsaurmát Moszkvában, majd 19.10-kor végleg elindultunk Moszkvából. Ki tudja, talán utoljára láttam a várost, de az biztos, hogy egyhamar nem fogok visszatérni. Talán 30 év múlva, mint ahogy anyukám Pétervárra. De majd meglátjuk...
A vonatozás Moszkva-Kijev szakasza nem volt olyan jó, Robival nem is egy helyre szólt a jegyünk, ráadásul este 9-10 óra felé az egész vagon bealudt, és mivel mindkettőnk jegye az emeleti ágyra szólt, így le se tudtunk ülni. Éjjel kétszer költöttek fel a határőrök, egyszer az oroszok, majd az ukránok. Reggel pedig kb. 2 óráig álltunk indok nélkül a senkiföldjén, pedig kb. 5 tehervonat és 3 elektricska előzött be minket, így még arra se lehetett fogni a késést, hogy a sínekkel vagy a felsővezetékkel történt valami. Ráadásul az útitársam, aki velem párhozamosan aludt, reggel epilepsziás rohamot kapott, azt hittem, hogy ott fog meghalni a vonaton. Közben meg pont majszoltam volna a reggeli pirogomat...szóval egy időre elment az étvágyam és a kedvem is a vonatozástól... Végül 2 órás késéssel begördültünk Kijevbe, ahol újra konstatásltuk, hogy elég nehezen szállítható 60 kiló 4 csomag formájában... Az interneten foglaltunk egy olcsónak tűnő szállást (70 grivnyára tartották) a város egyik külvárosában, az Ipar utcán. Metróval egy átszállással el is jutottunk a szálláshoz legközelebbi Vidubicsi metrómegállóig, ahonnan - mivel nem tudtuk pontosan, hova kell menni - taxival közelítettük meg a hostelt. Hát elég lepukkant környéken mentünk keresztül, éreztem, hogy tényleg megjöttünk Ukrajnába. :P Jó, azért annyira nem volt gáz a környék, mint Belgorodban, de az utcára illett az Ipar utca név. A szálláson közölték, hogy a 70 grivnya az a 4 ágyas szobára értendő, így mi végül 100 grivnyát fizettünk a kétágyasért fejenként, de ez se olyan vészes ár, átszámítva 2500 Ft (Moszkvában a legolcsóbb kétágyas szobák 6000 HUF-nál kezdődtek). A szállás belülről teljesen korrekt volt, 2 ágy, hűtő és TV a szobában, a folyosón pedig közös zuhanyzó, de tisztán tartva. Ezután megkérdeztük, hogy merre a legrövidebb gyalog a metróhoz eljutni a szállásadóktól. Kiderült, hogy az út egy erdőn át vezet, ami első ránézésre elég bizarr volt...
Hotel Vidubicsi
Út az erdőn át :P
Miután este térképen is megnéztük, hogy merre lakunk, akkor elkapott a röhögőgörcs: ezt a városrészt Pokolnak hívják :D Hát igen, elég stílusos név :) Szóval, mi már elmondhatjuk, hogy 24 évesen már a poklot is megjártuk :) :P
11 órakor a Vidubicsi metrómegállónál találkoztunk egy kijevi egeás lánnyal Anasztáziával, becenevén Stasikával. Az elkövetkezendő másfél napban ő volt az idegenvezetőnk, szinte mindent megmutatott a városból, ami ebbe az időbe belefért. Először bementünk a főtérre, majd onnan a Sevcsenkó proszpekten elmentünk vonatjegyet venni másnapra. Itt ért egy újabb meglepetés, igaz most pozitív értelemben: a jegy Kijev-Csap között (UA-HU határ) csak 2500 Ft- volt, olcsóbb mint a Nyíregyháza-Szeged diákjegy. pedig 700 km-es a táv. Jó hely ez az Ukrajna!:) Ezután láttuk az Egyetem főépületét, a botanikus kertet, néhány temlomot és színházat, majd elmentünk kajálni egy olcsó étterembe. Kiderült, hogy pont oda mentünk, ahol másfél éve ebédeltünk, amikor Ogyesszából mentünk Kijevbe. Az árak itt is barátiak voltak, kb. 1500 Ft-ot fizettem, de ebben minden benne volt: leves, duplaadag hús, saláta, kóla....Moszkvában ezt nem úsztam volna meg 4000 FT-nál olcsóbban. Amúgy közben rádöbbentem, hogy a múltkor hiába rövid időt töltöttünk Kijevben, gyakorlatilag minden fontos nevezetességet láttam, most is azokat jártuk végig nagyrészt, amit másfél évvel ezelőtt.
A fő tér a virágórával
Az egyetem előtt Stasikával és Robival
Ezután jártunk a Szent Mihály és Szent Szófia templomoknál, a Szófiának még fel is mentünk a harangtornyába, nagyon szép volt a látkép. Majd a szuveníres utcán végigsétáltunk, egész a Szent András templomig, ottan a Dnyeper partra, majd siklóval vissza a Mihály háta mögé. Közben összefutottunk egy másik kijevi egeás csajszival, az egyik CP-jükkel, négyesben beültünk egy helyre meginni egy jó hideg sört, ami nagyon jól esett ebben a melegben, hiába nem vagyok annyira odáig a sörért.
A Szent Mihály templom a Szent Szófia harangtornyából szemlélve
A "szuvenír utca"
A Dnyeper
Ezután még sétáltunk egyet az egyik dombon, az egyik városi parkban, láttuk az ukrán-orosz barátság emlékművét, az ukrán parlamentet és a Dinamo stadionját. Mi már elég fáradtak voltunk, de Stasika lelkesedése töretlen volt.:) A kirándulást végül a világ legmélyebb metrómegállójánál, az Arszenalnaja-nál fejeztük be.
Másnap, szombaton még melegebb lett (pedig már előző nap is leégett a nyakunk.) Reggel indulás előtt közölték, hogy pakoljunk össze, mert költöznének újabb vendégek a szobába, viszont a csomagot ott tudtuk hagyni a szálláson. Így egy kicsit késtünk a megbeszélt találkozóról. Aznap a kolostorvárost néztük meg kívülről, jártuk az Ukrán Éhínség Múzeumában, és a II. Világháborús Múzeumban, ami Kijev egyik szimbólumánál, a Haza anyácskánál van.
A Haza anyácska
Ebéd után végül búcsút vettünk Stasikától, és mentünk vissza a szállásra a cuccainkért. Sajnos már elég késésben voltunk, és ami még aggasztóbbá tette a heyzetet, a portásnéninek nem sikerült taxit hívni, így elindultunk végül gyalog a 60 kilós csomagokkal a metrómegálló felé. Végül útközben szereztünk egy kocsit, aki 30 grivnyáért el is vitt a metróhoz. Enélkül valószínű nem értük volna el a vonatot, amire indulás előtt 2 perccel szálltunk fel...
Összességében jó ötlet volt, hogy megálltunk Kijevben, sok érdekeset láttunk, és legalább megtörte a hosszú utazást a megálló.
Ez a vonatút már jobban eltelt, itt már egy helyen voltunk Robival, ráadásul össze is haverkodtunk néhány kárpátaljai magyar munkással, akik Kijevben dolgoznak, és most mentek haza. Ráadásul még sörrel is megkínáltak minket.:) Meséltek a kilátástalan kárpátaljai helyzetről, elég szomorú volt hallgatni... Aludni is jobban aludtam, mint Kijevig, igaz,most is az emeleten töltöttem az éjszakát. Végül ukrán idő szerint 7 órára mégérkeztünk Csapra, ahol elég borús idő fogadott, szemben a kijevi nyárral.
Itt tapasztat ukrán határszakértökként seftesektől vettünk jegyet Záhonyig, amivel 200 Ft-ot spóroltunk :) A határellenőrzésen nem volt semmi felakadás, a magyar oldalon is könnyen átjutottunk, ráadásul pont el is értük a személyvonatot Nyíregyházáig. Ezzel véget is ért a 3 hónapos kalandunk, az egyetlen említésre méltó esemény annyi volt még, hogy a nyíregyházi vasútállomáson köszöntötték a Moszkvából Nyíregyházára érkező egyetemistákat, anyukám hatására.:)
